Jacques Derrida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jacques Derrida
Derrida-by-Pablo-Secca.jpg
Született 1930. július 15.[1][2][3][4][5][6][7]
Algír
Elhunyt 2004. október 9. (74 évesen)[1]
Párizs[8]
Állampolgársága francia
Gyermekei Daniel Agacinski
Foglalkozása
  • filozófus
  • irodalomkritikus
  • egyetemi oktató
  • író
Iskolái
Kitüntetései Theodor W. Adorno Award (2001)
Halál oka hasnyálmirigyrák

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Derrida témájú médiaállományokat.

Jacques Derrida (El-Biar, Algéria, 1930. július 15.Párizs, 2004. október 8.) nagy hatású és nagy vitákat kiváltó kortárs, posztmodern francia filozófus. A jelentés, értelem és ezek elméleteinek újszerű megfogalmazása gondolkodása eredetiségét tükrözi: nevezetes módszere a dekonstrukció, melyet mind a filozófiában mind az irodalomelméletben alkalmaznak (főként ez utóbbiban lényeges a konstruktivizmussal való szembenállása). Lényege a fogalmak, illetve irodalmi alkotások lebontása, visszabontása és sokszor a szabad asszociáción alapuló újraépítése, melyet újabb visszabontás követ, anélkül, hogy valaha is végső értelemmel bíró interpretációhoz jutnánk. A filozófiatörténetben kimutatja, hogy a filozófiai rendszerek alapvető ellentétességekre épülnek (például jó-rossz, külső-belső, egyes-általános), mely párok egyik tagját a rendszer előnyben részesíti a másik rovására. Az előnyben részesített fogalomnak azonban Derrida szerint csak a másik fogalommal való ellentétében van értelme. Tagadja, hogy a filozófia általános célja, a végső, lezárt rendszer lehetséges lenne. Lényeges fogalma az elkülönböződés (différance- szándékos betűcserével), mellyel a dolgok különbségükben történő megjelenését, különbségükben való létét érzékelteti, valamint a kiegészítés (suppléer), amely a dolgok különbözőségéből eredő hiányra vonatkozik. A szubjektum nem centrum, középpont, hanem bizonyos konstrukciók állandóan változó összessége. Az ember hiányaiból építkező lény, aki a folyton mozgásban lévő különbségek alapján fedezi fel a dolgok értelmét, ennek során pedig újabb és újabb kiegészítésre szoruló hiány keletkezik: nincs végső értelem, csak az interpretáció előrehaladása.

Mivel a francia filozófust erőteljesen foglalkoztatta a nyelv kérdése, munkássága az irodalomelméletre és az irodalomtudományra is nagy hatást gyakorolt. Derrida nyelvfilozófiájára jellemző, hogy a nyelv metaforikusságát hangsúlyozza. A nyelv ezek szerint nem nevez meg semmilyen transzcendens jelöltet, és nem a referencia (vagyis a valóságra való vonatkozás, a valóság megjelenítése), hanem a metaforikusság jellemzi: a nyelvi jelek egymásra utalnak, egymást tükrözik. A szövegek értelmezése során emiatt soha nem juthatunk el egy végső, önazonos jelentéshez, a szöveg ezért kimeríthetetlen. Másfelől Derrida hangsúlyozta, hogy minden szöveg heterogén, egymást kizáró jelentésekből áll. Ez a nyelvfelfogás egyébként szintén jellemzi Paul de Man műveit, aki Derrida jó barátja volt, és a dekonstrukció amerikai ágának legfontosabb képviselője.

Magyarul[szerkesztés]

  • Grammatológia; transzformálta Molnár Miklós; Életünk–Magyar Műhely, Szombathely–Párizs, 1991
  • Jacques Derrida–Immanuel Kant: Minden dolgok vége; ford. Angyalosi Gergely, Mesterházi Miklós, Nyizsnyánszky Ferenc; Századvég–Gond, Bp., 1993 (Horror metaphysicae)
  • Esszé a névről; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1995 (Dianoia sorozat)
  • Marx kísértetei. Az adósállam, a gyász munkája és az új Internacionálé; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1995 (Dianoia sorozat)
  • A szellemről. Heidegger és a kérdés; ford. Angyalosi Gergely, Babarczy Eszter; Osiris, Bp., 1995 (Horror metaphysicae)
  • A másik egynyelvűsége avagy Az eredetprotézis; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1997
  • Ki az anya?; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1997
  • Mémoires Paul de Man számára; ford. Simon Vanda; Jószöveg Műhely, Bp., 1998 (Jószöveg könyvek)
  • A disszemináció; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1998
  • Istenhozzád Emmanuel Lévinasnak; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 2000
  • Az idő adománya. A hamis pénz; ford. Kicsák Lóránt; Gond-Cura Alapítvány–Palatinus, Bp., 2003 (Gutenberg tér)
  • Esszé a névről; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 1995 (Dianoia sorozat)
  • Hit és tudás. A "vallás" két forrása a puszta ész határain; ford. Boros János, Orbán Jolán; Brambauer, Pécs, 2006 (Filozófia éppen most)
  • Az archívum kínzó vágya. Freudi impresszió; Kijárat, Bp., 2008 (Figura)
  • A hang és a fenomén. A jel problémája Husserl fenomenológiájában; ford. Seregi Tamás; Kijárat, Bp., 2013
  • Grammatológia; ford. Marsó Paula; Typotex, Bp., 2014
  • Bitangok. Két esszé az észről; ford. Kicsák Lóránt; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Bp.–Szeged, 2015 (Rezonőr)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)