Jacques Derrida

Jacques Derrida
Született	1930. július 15. El Biar
Elhunyt	2004. október 9. (74 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia
Házastársa	Marguerite Derrida (1957–2004)
Gyermekei	Daniel Agacinski Pierre Alféri
Foglalkozása	filozófus irodalomkritikus egyetemi oktató író
Munkáltató	École des Hautes Études en Sciences Sociales European Graduate School Párizsi Egyetem University of California, Irvine
Iskolái	École normale supérieure Harvard Egyetem Párizsi Egyetem (Doktorátus)
Kitüntetései	Theodor W. Adorno-díj (2001)
Halál oka	hasnyálmirigyrák
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Derrida témájú médiaállományokat.

Jacques Derrida (El-Biar, Algéria, 1930. július 15. – Párizs, 2004. október 8.) nagy hatású és nagy vitákat kiváltó kortárs, posztmodern francia filozófus.

Gondolatai

A jelentés, értelem és ezek elméleteinek újszerű megfogalmazása gondolkodása eredetiségét tükrözi: nevezetes módszere a dekonstrukció, melyet mind a filozófiában mind az irodalomelméletben alkalmaznak (főként ez utóbbiban lényeges a konstruktivizmussal való szembenállása). Lényege a fogalmak, illetve irodalmi alkotások lebontása, visszabontása és sokszor a szabad asszociáción alapuló újraépítése, melyet újabb visszabontás követ, anélkül, hogy valaha is végső értelemmel bíró interpretációhoz jutnánk. A filozófiatörténetben kimutatja, hogy a filozófiai rendszerek alapvető ellentétességekre épülnek (például jó-rossz, külső-belső, egyes-általános), mely párok egyik tagját a rendszer előnyben részesíti a másik rovására. Az előnyben részesített fogalomnak azonban Derrida szerint csak a másik fogalommal való ellentétében van értelme. Tagadja, hogy a filozófia általános célja, a végső, lezárt rendszer lehetséges lenne. Lényeges fogalma az elkülönböződés (différance- szándékos betűcserével), mellyel a dolgok különbségükben történő megjelenését, különbségükben való létét érzékelteti, valamint a kiegészítés (suppléer), amely a dolgok különbözőségéből eredő hiányra vonatkozik. A szubjektum nem centrum, középpont, hanem bizonyos konstrukciók állandóan változó összessége. Az ember hiányaiból építkező lény, aki a folyton mozgásban lévő különbségek alapján fedezi fel a dolgok értelmét, ennek során pedig újabb és újabb kiegészítésre szoruló hiány keletkezik: nincs végső értelem, csak az interpretáció előrehaladása.

Mivel a francia filozófust erőteljesen foglalkoztatta a nyelv kérdése, munkássága az irodalomelméletre és az irodalomtudományra is nagy hatást gyakorolt. Derrida nyelvfilozófiájára jellemző, hogy a nyelv metaforikusságát hangsúlyozza. A nyelv ezek szerint nem nevez meg semmilyen transzcendens jelöltet, és nem a referencia (vagyis a valóságra való vonatkozás, a valóság megjelenítése), hanem a metaforikusság jellemzi: a nyelvi jelek egymásra utalnak, egymást tükrözik. A szövegek értelmezése során emiatt soha nem juthatunk el egy végső, önazonos jelentéshez, a szöveg ezért kimeríthetetlen. Másfelől Derrida hangsúlyozta, hogy minden szöveg heterogén, egymást kizáró jelentésekből áll. Ez a nyelvfelfogás egyébként szintén jellemzi Paul de Man műveit, aki Derrida jó barátja volt, és a dekonstrukció amerikai ágának legfontosabb képviselője.

Magyarul

• Grammatológia; transzformálta Molnár Miklós; Életünk–Magyar Műhely, Szombathely–Párizs, 1991
• Jacques Derrida–Immanuel Kant: Minden dolgok vége; ford. Angyalosi Gergely, Mesterházi Miklós, Nyizsnyánszky Ferenc; Századvég–Gond, Bp., 1993 (Horror metaphysicae)
• Esszé a névről; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1995 (Dianoia sorozat)
• Marx kísértetei. Az adósállam, a gyász munkája és az új Internacionálé; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1995 (Dianoia sorozat)
• A szellemről. Heidegger és a kérdés; ford. Angyalosi Gergely, Babarczy Eszter; Osiris, Bp., 1995 (Horror metaphysicae)
• A másik egynyelvűsége avagy Az eredetprotézis; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1997
• Ki az anya?; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1997
• Mémoires Paul de Man számára; ford. Simon Vanda; Jószöveg Műhely, Bp., 1998 (Jószöveg könyvek)
• A disszemináció; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1998
• Istenhozzád Emmanuel Lévinasnak; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 2000
• Az idő adománya. A hamis pénz; ford. Kicsák Lóránt; Gond-Cura Alapítvány–Palatinus, Bp., 2003 (Gutenberg tér)
• Esszé a névről; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 1995 (Dianoia sorozat)
• Hit és tudás. A "vallás" két forrása a puszta ész határain; ford. Boros János, Orbán Jolán; Brambauer, Pécs, 2006 (Filozófia éppen most)
• Az archívum kínzó vágya. Freudi impresszió; Kijárat, Bp., 2008 (Figura)
• A hang és a fenomén. A jel problémája Husserl fenomenológiájában; ford. Seregi Tamás; Kijárat, Bp., 2013
• Grammatológia; ford. Marsó Paula; Typotex, Bp., 2014
• Bitangok. Két esszé az észről; ford. Kicsák Lóránt; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Bp.–Szeged, 2015 (Rezonőr)

Külső hivatkozások

• Jacques Derrida: A struktúra, a jel és a játék az embertudományok diszkurzusában
• Jacques Derrida: Grammatológia I., II., III., IV.
• Jacques Derrida: Az el-különbözés
• Jacques Derrida: Éperons - Nietzsche stílusai
• Jacques Derrida: Szenvedések

További információk

• Orbán Jolán: Jacques Derrida szakmai hitvallása (MEK)