Polién

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. április 27.) ezen a változaton alapul.

A poliének olyan többszörösen telítetlen kémiai vegyületek, amelyek legalább három (egy dupla és egy szimpla) szénkötéseket tartalmaznak. Ezek a dupla szénkötések, viszont reakcióba lépnek egymással konjugáció formájában, ami szokatlan és látványos tulajdonságokat eredményeznek. Kapcsolatba hozhatók a diénekkel, amikben viszont csak egy kétszeres vagy két darab egyszeres kötés található a molekulán belül.

A következő poliéneket emberi antibiotikumokhoz használják fel: amfotericin B, nisztatin, kandicidin, pimaricin, metil-partricin és trichomicin.^[1]

Egy transz-likopin polién szerkezete, ami a paradicsom vörös színét adja.

Látványos tulajdonságai

A karotin is egy polién, ami a répák sárga színéért felelős.

Néhány polién élénk színű, ez, ellenben egy ritka tulajdonság a szénhidrogéneknél. Általában az alkének egy spektrum ultraibolya tartományában nyelődnek el, viszont az elnyelődési energiaszintje a poliéneknek - a számos konjugált kétszeres kötéssel - kevesebb lehet, mint amikor beléptek a látható tartományába a spektrumnak, így azt eredményezve, hogy a vegyületek színesek legyenek (mivel kromofort tartalmaznak). Így sok természetes festék tartalmaz lineáris poliéneket, mint például béta-karotint, ami a répák színéért is felelős.

Kémiai és elektromos tulajdonságai

A poliének sokkal reakcióképesebbek szoktak lenni, mint az egyszerűbb alkének. Például a poliént tartalmazó trigliceridek reaktívak a légköri oxigénnel szemben. A részben oxidált vagy redukált poliacetilén magas elektromos vezetőképességgel bír. A legtöbb vezető polimer polién, és sokuknak konjugált szerkezete van.

Előfordulás

Néhány zsírsav is polién. A poliének egy másik fontos osztálya az antimikotikumok.^[2]

Jellegzetes poliének

A Leukotrién A4 az immunválasz szabályozója.

A Retina az állatok látásának kémiai alap vegyülete.

A béta-karotin vörös-narancssárga pigment, amely növényekben és gyümölcsökben, főleg a sárgarépában gazdag.

A poliacetilének szintetikus polimerek, amelyek elméleti szempontból fontosak, mivel oxidációs úton fémes tulajdonságokkal rendelkeznek.^[4]

Jegyzetek

↑ Zotchev, Sergey B. (2003). "Polyene macrolide antibiotics and their applications in human therapy". Current Medicinal Chemistry. 10: 211–223. doi:10.2174/0929867033368448.
↑ NCBI Bookshelf (1996). "Polyene Antifungal Drugs". The University of Texas Medical Branch at Galveston. Retrieved 29 January 2010.
↑ Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179
↑ „Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179”.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polyene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Zotchev, Sergey B. (2003). "Polyene macrolide antibiotics and their applications in human therapy". Current Medicinal Chemistry. 10: 211–223. doi:10.2174/0929867033368448.

[2] NCBI Bookshelf (1996). "Polyene Antifungal Drugs". The University of Texas Medical Branch at Galveston. Retrieved 29 January 2010.

[3] Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179

[4] „Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179”.

[1]

[2]

[3]

[4]