Pinkatótfalu
| Pinkatótfalu (Winten) | |
 | |
| Szent József kápolna | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ausztria |
| Tartomány | Burgenland |
| Rang | Monyorókerék településrésze |
| Járás |
|
| Alapítás éve | 1221 |
| Polgármester | Walter Strobl (ÖVP) |
| Irányítószám | 7521 |
| Forgalmi rendszám | GS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 73 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 223 m |
| Terület | 3,72 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 07′, k. h. 16° 26′Koordináták: é. sz. 47° 07′, k. h. 16° 26′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pinkatótfalu témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pinkatótfalu (németül: Winten) Monyorókerék településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Németújvári járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Myonyorókeréktől 2 km-re északnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A települést 1221-ben "Villa Sclavorum" néven említik először. 1297-ben "Tothfolu", 1369-ben és 1496-ban "Touthfalu, Thothfalw", 1489-ben "Locus Lupisdorff supra poss. Thotfalu vocatam versus poss. Zenthkatherina" alakban említik.[1] Ősi szlávok lakta település volt, mely messze megelőzve a horvát betelepülést talán már a magyar honfoglalás előtt is létezett. A monyorókeréki váruradalom része volt.
III. András király 1297-ben más birtokokért cserébe az uradalommal együtt Héderváry Jakab mesternek a Németújvári grófok ősének adományozta. 1369-ben I. Lajos király mint királyi birtokot udvari vitézének, Ellerbach Vilmosnak adta. 1496-ban a monyorókeréki uradalmat Erdődy Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg, majd 1517-ben birtokainak felosztása után a monyorókeréki uradalom unokaöccsének Erdődy Péternek jutott. 1556-ban Erdődy Péter az uradalommal együtt Zrínyi Miklósnak adta zálogba. A Zrínyiek 1613-ig maradtak birtokosai, amikor Erdődy Tamás a birtokot visszaváltotta.
1720-ban 10 portát számláltak a településen. 1787-ben 20 háza és 111 lakosa volt. 1828-ban 19 házában 125 lakos élt. 1857-ben 25 házat és 143 lakost találtak itt.
Vályi András szerint „TÓTFALU. Wieden. Vas Várm. földes Ura Gr. Erdődy Uraság, lakosai katolikusok, 521fekszik Sz. Péterfalvához nem meszsze, mellynek filiája; határja hegyes, fája, legelője, és eladásra módgya van.”[2]
Fényes Elek szerint „Tótfalu, horvát falu, Vas vmegyében, Monyorokkerék mellett, 116 kath. lak. F. u. gr. Erdődy. Ut. post. Szombathely.”[3]
Vas vármegye monográfiája szerint „Tótfalu (Winten), 38 házzal és 199 r. kath. vallású, németajkú lakossal. Postája Monyorókerék, távirója Szombathely. Határában fogják elvezetni a tervezett pinka-mindszent-szombathelyi vasútvonalat. Kath. kápolnája 1746-ban épült.”[4]
1910-ben 188, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. A békeszerződések Ausztriának ítélték. 1971-ben közigazgatásilag Monyorókerékhez csatolták. 2001-ben 80 lakosa volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1951-ben épült.
- A Hegyikápolnát 1724-ben építették.
- A beledi út mellett egy Szent Flórián-kápolna is áll.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Pinkatótfalu a dél-burgenlandi települések portálján
- Geomix.at Archiválva 2011. január 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Várszentmiklós honlapja
- A burgenlandi települések történeti lexikona
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
