Pierre Cardin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Cardin
SzületettPietro Costante Cardin[1]
1922. július 2.[2][3][4][5][6]
Sant'Andrea di Barbarana[7]
Elhunyt2020. december 29. (98 évesen)[8][9][10][11]
Neuilly-sur-Seine[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • divattervező
  • ruhatervező
  • üzletember
TisztségeUNESCO jószolgálati nagykövet
Kitüntetései
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja
  • Barátságért Érdemrend
  • Ukrán Köztársasági Érdemrend 3. osztály
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1996)
  • Order of Francisc Skorina (2002. október 16.)
SírhelyeMontmartre-i temető

Pierre Cardin aláírása
Pierre Cardin aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Cardin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Pierre Cardin golyóstoll

Pierre Cardin, eredeti nevén Pietro Cardini (San Biagio di Callalta, Olaszország, 1922. július 2.Párizs, 2020. december 29.) francia divattervező és divatháztulajdonos.

Élete és divatháza[szerkesztés]

Cardin egy borkereskedő hetedik, egyben legkisebb gyerekeként született. Alighogy a háború hullámai elcsitultak, 1944-ben Párizsba költözött, és rajzoló lett a Paquin-divatháznál, de már rögtön lehetőséget kapott, hogy tervezhesse Jean Cocteau A szépség és a szörnyeteg c. filmjének jelmezeit (1946). A következő évtől Christian Diornál dolgozott, az aktuális női New Look-kollekcióba tervezett rövid, az alakot hangsúlyozó szoknyákat.

Cardin az üzletszervezésben is példaadónak bizonyult, a mérvadó divattervezők közül elsőként használta márkanevét (voltaképpen személynevét) licencüzletek nyitásához, eleinte Franciaországban, majd világszerte. Ezzel az haute couture-t a szélesebb közönség számára is közelebb hozta.

Üzleti tehetsége máskülönben is egyedülálló, amennyiben a divat közvetlen területéről is elmozdult, vállalkozása karóráktól lakberendezési tárgyakon, porcelánokon, kerámiákon és bútorokon át elektromos cikkekig, autók belső térkialakításáig terjed. Már az 1970-es években kapcsolatot keresett a Kínai Népköztársasággal, egyenruhát tervezett a kínai posta, rendőrség és hadsereg számára. 1977-ben kosztümöket és koronázási ruhát készített Jean-Bédel Bokassa közép-afrikai diktátor császárrá koronázására. 1965-ös André Courrèges tervezővel közös elhíresült párizsi bemutatóján elsőként küldött gumicsizmás manökeneket a kifutóra, fényes, műanyag kabátban és nadrágban. Ugyancsak ő hozta divatba a kötényruhát.

1981-ben Párizsban megvásárolta a Maxim’s éttermet, majd továbbiakat Moszkvában, New Yorkban és Pekingben. Pierre Cardin (2007-ben) Théoule-sur-Merben élt, Cannes mellett. (Gömb alakúra kialakított szobákból álló háza maga is látványosság.) Az ő tulajdonában volt De Sade márki dél-franciaországi kastélya is.

Cardin (2007-ben) mintegy 800 céget birtokolt 180 országban, ahol mintegy 200 000-en dolgoznak, egyebek mellett négy színháza is volt (pl. a párizsi Théâtre des Ambassadeurs), de birtokolt szállodákat, kastélyokat, és médiaérdekeltségei is voltak.

Kitüntetések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Picken, Mary Brooks – Dora L. Miller, Dressmakers of France, New York, 1956
  • Bender, Marylin, The Beautiful People, New York, 1967
  • Lyman, Ruth, ed., Couture: An Illustrated History of the Great Paris Designers and Their Creations, New York, 1972
  • Carter, Ernestine, Magic Names of Fashion, London, 1980
  • Pierre Cardin [exhibition catalogue], Tokyo, 1982
  • Milbank, Caroline Rennolds, Couture: The Great Designers, New York, 1985
  • Guillen, Pierre-Yves – Jacqueline Claude, The Golden Thimble: French Haute Couture, Paris, 1990
  • Mendes, Valerie, Pierre Cardin: Past, Present, Future, London, 1990, 1991
  • Morais, Richard, Pierre Cardin: The Man Who Became a Label, London, 1991
  • Sindelyes Dóra: Munkaruhák divatja. Cejgnyilvántartás – HVG 2007. december 8.
  • [1]
  • [2]
  • [3]
  • [4]
  • Divattervező.lapozz.hu