Pierre Cardin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Cardin

Pierre Cardin, eredeti nevén Pietro Cardini (San Biagio di Callalta, Olaszország, 1922. július 2. –) francia divattervező és divatháztulajdonos.

Élete és divatháza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cardin egy borkereskedő hetedik, egyben legkisebb gyerekeként született. Alighogy a háború hullámai elcsitultak, 1944-ben Párizsba költözött, és rajzoló lett a Paquin-divatháznál, de már rögtön lehetőséget kapott, hogy tervezhesse Jean Cocteau Szépség és a szörnyeteg c. filmjének jelmezeit (1946). A következő évtől Christian Diornál dolgozott, az aktuális női «New Look»-kollekcióba tervezett rövid, az alakot hangsúlyozó szoknyákat.

Cardin az üzletszervezésben is példaadónak bizonyult, a mérvadó divattervezők közül elsőként használta márkanevét (voltaképpen személynevét) licencüzletek nyitásához, eleinte Franciaországban, majd világszerte. Ezzel az haute-couture-t a szélesebb közönség számára is közelebb hozta.

Üzleti tehetsége máskülönben is egyedülálló, amennyiben a divat közvetlen területéről is elmozdult, vállalkozása karóráktól lakberendezési tárgyakon, porcelánokon, kerámiákon és bútorokon át elektromos cikkekig, autók belső térkialakításáig terjed. Már az 1970-es években kapcsolatot keresett a Kínai Népköztársasággal, egyenruhát tervezett a kínai posta, rendőrség és hadsereg számára. 1965-ös André Courrèges tervezővel közös elhíresült párizsi bemutatóján elsőként küldött gumicsizmás manökeneket a kifutóra, fényes, műanyag kabátban és nadrágban. Ugyancsak ő hozta divatba a kötényruhát.

1981-ben Párizsban megvásárolta a Maxim's éttermet, majd továbbiakat Moszkvában, New Yorkban és Pekingben. Pierre Cardin ma Théoule-sur-Merben él, Cannes mellett. (A gömb alakúra kialakított szobákból álló ház maga is látványosság.) Az ő tulajdonában van ma Marquis de Sade délfranciaországi kastélya is.

Cardin ma (2007) mintegy 800 céget birtokol 180 országban, ahol mintegy 200 000-en dolgoznak, egyebek mellett négy színháza is van (pl a párizsi Théâtre des Ambassadeurs), de szállodákat, más kastélyokat is tulajdonol, és médiaérdekeltségei vannak.

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Picken, Mary Brooks - Dora L. Miller, Dressmakers of France, New York, 1956.
  • Bender, Marylin, The Beautiful People, New York, 1967.
  • Lyman, Ruth, ed., Couture: An Illustrated History of the Great Paris Designers and Their Creations, New York, 1972.
  • Carter, Ernestine, Magic Names of Fashion, London, 1980.
  • Pierre Cardin [exhibition catalogue], Tokyo, 1982.
  • Milbank, Caroline Rennolds, Couture: The Great Designers, New York, 1985.
  • Guillen, Pierre-Yves - Jacqueline Claude, The Golden Thimble: French Haute Couture, Paris, 1990.
  • Mendes, Valerie, Pierre Cardin: Past, Present, Future, London, 1990, 1991.
  • Morais, Richard, Pierre Cardin: The Man Who Became a Label, London, 1991.
  • Sindelyes Dóra: Munkaruhák divatja. Cejgnyilvántartás - HVG 2007. december 8.
  • [1]
  • [2]
  • [3]
  • [4]
  • Divattervező.lapozz.hu