Philippe de Villiers de L’Isle-Adam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Philippe de Villiers de L’Isle-Adam
Villiers de l Isle-Adam.jpg

A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 44. nagymestere
Uralkodási ideje
1521. január 22. 1534. augusztus 21.
Elődje Fabrizio del Carretto
Utódja Pietro del Ponte
Életrajzi adatok
Született 1464
Beauvais
Elhunyt 1534. augusztus 21. (70 évesen)
Rabat
NyughelyeSant'Angelo erőd (Castello a Mare, 1577-ig)
Szent János társkatedrális (Valletta)
Édesapja Jacques de Villiers de l’Isle-Adam
Édesanyja Jeanne de Nesle
Blason Rh Philippe de Villiers de L Isle-Adam GM.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe de Villiers de L’Isle-Adam témájú médiaállományokat.

Philippe de Villiers de L’Isle-Adam (Beauvais, 1464Rabat, 1534. augusztus 21.) francia nemes a L’Isle-Adam városbeli de Villiers nemzetségből, 1521-től haláláig a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 44. nagymestere volt. Latin névalakja Philippus Villiersius, ex Insula-Adami.

Életútja[szerkesztés]

18 évesen lépett be a rendbe, majd 1480-ban Pierre d’Aubusson nagymester a rend akkori birtokára, Rodosz szigetére hívta, hogy a védelem megerősítésében részt vegyen. 1510-ben a flotta parancsnokaként győzelmet aratott az egyiptomi hajóhad fölött, ezért Emery d’Amboise nagymester előléptette. 1512-ben az ispotály vezetője lett. 1515-től a nagymester követe volt a francia udvarban, 1519-ben pedig az auvergne-i langue priorja lett, mielőtt Fabrizio del Carretto nagymester utódául választották 1521. január 22-én. A rend ekkor már jó ideje háborúban állt az Oszmán Birodalommal, és éppen Villiers uralma alatt került sor a végső török támadásra a sziget ellen. Szulejmán 50 000 fős seregének sokáig sikerült ellenállniuk, ám végül 1523. január 1-jén 160 megmaradt lovagja és 4000 rodoszi lakossal együtt elhagyta a szigetet. Hétéves hányódás kezdődött a Földközi-tenger medencéjében, amelynek egy részét a szicíliai Siracusa városában töltötték. 1524-ben Károly szicíliai király és német-római császár felajánlotta a rendnek Málta szigeteit, ám a rend megfigyelői nem találták alkalmasnak a megtelepedésre.

1530 októberében Villiers mégis elfogadta Máltát, és behajózott a Nagy Kikötőbe. November 13-án átvette Notabile kulcsait, ezzel a rend a szigetek hűbérura lett. Ahelyett, hogy a fővárosban rendezkedett volna be, a kikötőben álló Castello a Mare várát választotta székhelyéül. Azonnal hozzálátott a város megerősítéséhez, és a sziget régi közigazgatásával párhuzamosan felállította a saját hivatalait. A szigetet kettéosztotta: a régi főváros és a hozzá tartozó egyházközségek (Naxxar, Birkirkara, Siġġiewi és Żebbuġ) a kapitány (capitano della verga vagy hakim) irányítása alatt maradtak, míg Żabbar, Żejtun, Żurrieq, Qormi és Bir Miftuħ területe közvetlenül a rend közigazgatása alá került. Az építkezések sok munkalehetőséget biztosítottak a helyieknek is. 1533-ban megnyitotta az ispotályt egy magánházban. A munkálatok ellenére Villiers haláláig reménykedett, hogy Rodoszt visszafoglalhatják. Következő évben halt meg Rabatban.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]