Periophthalmus argentilineatus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Periophthalmus argentilineatus
Thaiföldi példány
Thaiföldi példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Oxudercinae
Nem: Periophthalmus
Bloch & Schneider, 1801
Faj: P. argentilineatus
Tudományos név
Periophthalmus argentilineatus
Valenciennes, 1837
Szinonimák
  • Euchoristopus kalolo regius Whitley, 1931
  • Periophthalmus argentilineatus striopunctatus Eggert, 1935
  • Periophthalmus barbarus (non Linnaeus, 1766)
  • Periophthalmus cantonensis (non Osbeck, 1765)
  • Periophthalmus dipus Bleeker, 1854
  • Periophthalmus dipus angustiformis Eggert, 1935
  • Periophthalmus dipus parvus Eggert, 1935
  • Periophthalmus koelreuteri (non Pallas, 1770)
  • Periophthalmus koelreuteri var. papilio (non Bloch & Schneider, 1801)
  • Periophthalmus sobrinus Eggert, 1935
  • Periophthalmus vulgaris Eggert, 1935
  • Periophthalmus vulgaris ceylonensis Eggert, 1935
  • Periophthalmus vulgaris notatus Eggert, 1935
  • Periophthalmus vulgaris regius (Whitley, 1931)
  • Periophthalmus vulgaris vulgaris Eggert, 1935
  • Periopthalmus argentilineatus Valenciennes, 1837
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Periophthalmus argentilineatus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Periophthalmus argentilineatus témájú kategóriát.

A Periophthalmus argentilineatus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Periophthalmus argentilineatus hatalmas előfordulási területe két óceánnak a partjait foglalja magába. Elterjedésének a nyugati határa a Vörös-tenger és a Dél-afrikai Köztársaság között van, míg a keleti határa a Mariana-szigetek és Szamoa között húzódik. A legészakibb állományai a Japánhoz tartozó Rjúkjú-szigeteken, míg a legdélebbiek Ausztrália nyugati részén, valamint Óceánia egyes szigetein lelhetők fel.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a halfaj legfeljebb 19 centiméter hosszú; de már 5 centiméteresen felnőttnek számít. A hátúszóján 12-17 tüske és 9-12 sugár, míg a farok alatti úszóján 1 tüske és 8-11 sugár ül. A mellúszók feketén szegélyezettek, belső felükön sok apró, fehér ponttal. Egy hosszanti sorban 64-100 pikkely ül. A zöldes színű testén ezüstös szürke mintázat látható. A hasúszók nem forrtak össze, tehát nincs tapadókorongja.

Életmódja[szerkesztés]

Trópusi halfaj, amely egyaránt megél az édes-, sós- és brakkvízben is. Az oxigént képes, egyenesen a levegőből kivenni, azzal a feltétellel, ha nedvesek a kopoltyúi és a bőre. Ha ez a hal elég nedvességhez jut, akkor akár 37 órát is távol lehet a víztől. A víz alá is lemerül, de 2 méternél mélyebbre nem. Főleg a mangroveerdőkben, a tengerparti pálmaerdők környékén és a folyók alsó szakaszában, valamint azok torkolatvidékén él. Területvédő állat, amely erősen kötődik az iszapba vájt üregéhez. Tápláléka férgek, rákok és rovarok.

Felhasználása[szerkesztés]

Ennek az iszapugró gébnek, mint sok más rokonának nincs halászati értéke, azonban a városi akváriumok szívesen tartják.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]