Pentatónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pentatónia (pentaton hangsor, pentaton skála) kvintláncon alapuló ötfokú hangsor, melyben nincs félhanglépés, a hangközök pedig nagyszekundok és kistercek. Ismertek azonban kis szekundokat tartalmazó hemitonikus ötfokú skálák is. Sok madár ebben a hangsorban énekel. Az egész világon elterjedt. Népszerűségét a legdisszonánsabb hangközök kiküszöbölésének köszönheti: a kisszekundok mellett elmaradnak a nagyszeptimek és a tritónusok is.

A természetes pentaton hangsor a kvintlánc alapján jön létre (például c-g-d-a-e). A diatonikus hangsor szempontjából nézve a 4. és 7. hang marad ki. Az öt hang bármelyike lehet alaphang, e szerint öt fajtáját különböztetjük meg:

hangsor neve hangsor szolmizálva hangsor törzshangokkal
dúr-pentaton, dó-sor d-r-m-s-l c-d-e-g-a
dór-pentaton, re-sor r-m-s-l-d d-e-g-a-c
fríg-pentaton, mi-sor m-s-l-d-r e-g-a-c-d
mixolíd-pentaton, szó-sor s-l-d-r-m g-a-c-d-e
moll-pentaton, lá-sor l-d-r-m-s a-c-d-e-g

A moll-pentaton előfordulása a magyar népzenében gyakori. Különösen a régies stílusú magyar népdalok között találunk sokat, melyek ereszkedő dallamszerkezetűek, a kvintváltás lefelé történik bennük.

A pentaton skála a könnyűzenében ma is gyakran használt improvizációs skála.

Elterjedtsége[szerkesztés]

Minyō skála D-ről indítva,[1] és a megfelelő yo skála D-ről indítva,[2] a zárójelek a kvartokat mutatják Hallgat Play.
Miyako-bushi skála D-ről indítva, megfelelője az in skála D-ről indítva, a kvartok zárójelekkel kiemelve[3] Hallgat Play.

A magyar népzene mellett megtalálható a kelta, a számi, a görög, az indián és az amerikai népzenében, a közép-volgai népek zenéjében (csuvas, tatár, mari), a nyugat-afrikai zenében, az afroamerikai spirituálékban, a gospelban, a rockban, a jazzben, a bluesban, az ókori görög zenében,[4][5] az etióp krarban, az indonéz gamelanban, a Fülöp-szigeteki kulintangban, a koreai, laoszi, thaiföldi, maláj, japán, kínai és vietnami zenében, a népzenét is beleértve, az afro-karib hagyományban, az andoki zenében, a tátrai lengyeleknél, és az impresszionista zenében, például Claude Debussynél.

Az ötfokú skálák típusai[szerkesztés]

Hemitónikus és anhemitónikus skálák[szerkesztés]

A népzenegyűjtők az ötfokú skálákat hemitónikusra és anhemitónikusra osztályozzák. A hemitónikus skálák tartalmaznak egy vagy több félhanglépést, az anhemitónikusok nem. A japán zenében a yo skála az in skálával szemben. A hemitónikus ötfokú skálát ditonikus skálának is nevezik a legnagyobb lépésközről, ami például a c–e–f–g–h–c hangok között az c–e és a g–h lépés.[6] Nem tévesztendő össze a csak két hangot tartalmazó, szintén ditonikusnak nevezett skálával.

Dúr skálák[szerkesztés]

A pentaton skálák többféleképpen is felépíthetők. Gondolhatunk rájuk hiányos hétfokú skálaként, amiből mellőztek két hangot.[7] A pentaton skála azonban teljes a tonalitás értelmében. Megalkotható a kvintkör öt egymást követő hangjából;[8] C-ről indulva ezek c, g, d, a és e, egy oktávba áttéve c, d, e, g, a.

C major pentatonic scale
Hallgat lejátszás

Az elhagyásos módszer a c-dúr diatonikus skálából a negyedik és a hetedik hangot hagyja el, vagyis az f-et és a h-t. A megmaradt hangok: c, d, e, g és a transzponálhatók a zongora fekete billentyűire: gesz, ász, bé, desz, esz.

Gesz-dúr pentaton skála

A harmadik és a hetedik hang elhagyása az f,g,a,c,d, a negyedik és az első hang elhagyása a g,a,h,d,e pentaton skálát eredményezi.

Moll skálák[szerkesztés]

Habár több moll pentaton skála létezik, mollnak leginkább azt a skálát nevezik, ami a természetes moll skála 1., 3., 4., 5. és 7. hangját használja.[9] Hiányos blues skálának is vehető.[10] A c-moll pentaton skála a c, esz, f, g, bé hangokat tartalmazza. Az A-moll pentaton az a, c, d, e, g hangokból áll. Ez az utóbbi tartalmazza az a-moll hármashangzat mindhárom hangját.

A-moll pentaton skála
Hallgat lejátszás

A moll pentaton skálára példa a "Land of the Silver Birch" kanadai népének. Egyszerűsége miatt a legtöbb gyerekdal pentaton. Gershwin bölcsődala, a "Summertime" is pentaton természetű, ami különösen esz-mollban nyilvánvaló; ekkor ugyanis csak versszakonként egyszer érint fehér billentyűt a zongorista ujja.

A zongora fekete billentyűs skálái[szerkesztés]

A zongora fekete billentyűs pentaton skálái a következők:

Sorszám Név Fekete billentyűk Arányok Fehér billentyűs transzponált
1 Pentaton moll Esz-Gesz-Ász-Bé-Desz-Esz 30:36:40:45:54:60 A C D E G A
2 Pentaton dúr Gesz-Ász-Bé-Desz-Esz-Gesz 24:27:30:36:40:48 C D E G A C
3 Felfüggesztett egyiptomi Ász-Bé-Desz-Esz-Gesz-Ász 24:27:32:36:40:48 D E G A C D
4 Blues moll, Man Gong Bé-Desz-Esz-Gesz-Ász-Bé 15:18:20:24:27:30 E G A C D E
5 Blues dúr, Ritusen, yo skála Desz-Esz-Gesz-Ász-Bé-Desz 24:27:32:36:40:48 G A C D E G
(A kis szeptim lehet 7:4, 16:9 vagy 9:5; a nagy szext 27:16 vagy 5:3. A kettőt úgy választjuk, hogy az arányokban lehetőleg kis számok legyenek.)

Ricker a pentaton dúr skálát az I while Gilchristben mode III-nak jelölte.[11]

Szerepe a zenében[szerkesztés]

A magyar zenében[szerkesztés]

A magyar népzenében gyakori a moll pentaton. Különösen a régi, kvintváltó, ereszkedő stílusú dalokra jellemző, de léteznek új stílusú pentaton népdalok is, habár török hatásra módosított hangok is megjelentek bennük. Ezeknek a daloknak nem sok közük van a diatonikus finn népdalokhoz; annál inkább rokonai a csuvas, a tatár, a mordvin, a yürük, a jugur és a cseremisz dallamok, annyira, hogy sokszor meg sem lehet tőlük különböztetni. A magyar népdalok dallamvilága befolyásolta a magyarsággal együtt élő szlovák, horvát, román népek zenéjét is. A finn népzene hétfokúságával és szűk hangközeivel inkább a svéd, a német és a szláv zenéhez áll közel. A magyar népzene merített a szlovák, az ukrán és a román népzenéből, de kevés hatással voltak rá a német dallamok eltérő hangsúlyrendszerük és ritmusuk miatt. Ami mégis átkerült, azt a magyarság cseh, morva és szlovák közvetítéssel vette át.

Példák pentaton népdalokra:

Új stílusú pentaton népdal: Erdő, erdő, de magos a teteje.

Dúr pentaton népdal: Hol jártál, báránykám?, 1. változat.

Hangszeres népzene is létezett. A jó fülű, zenekedvelő parasztok több népi hangszert is ismertek, melyek közül többet saját maguk készítettek. Ezek közé tartozott a síp, a furulya, a tülök, a duda, a koboz, a tambura, a tekerőlant, a citera, a hegedű és a cimbalom. Ezeket a hangszereket a népdalok is megörökítették. Hivatásos népi zenészek nem voltak; a parasztok jövedelemkiegészítésként zenéltek. A jó zenészeket messze földön számon tartották.

A magyar népzene erősen hatott a műzenére is. A népzene iránti érdeklődés a 19. században kelt fel. Csokonai Vitéz Mihálynak már volt népi szöveggyűjteménye. Liszt Ferenc felvállalta a magyar népi zene elterjesztését, és gyűjtőutat is tervezett, amire azonban már nem keríthetett sort. Egy pentatóniát használó műve az Au bord d´une source. Kölcsey Ferenc is a magyar népdalt akarta megnemesíteni. Bartók Béla és Kodály Zoltán volt a legnagyobb zenegyűjtő, akik fel is használták az általuk gyűjtött dallamokat. A csodálatos mandarin pentaton dallamvilágú, ahogy a Mikrokozmosz több darabja is.

Az európai zeneszerzésben[szerkesztés]

Az európai zeneszerzők is használtak pentatont speciális célokra. Érdeklődésük a népzene, a távoli tájak és a régi korok zenéjének felfedezésével kelt fel. A romantika korától kezdve kezelték önállóan. A zeneszerzők főként saját népük népzenéjéből merítettek. Példák:

Antonín Dvořákot az indián zene és az afroamerikai spirituálék inspirálták; így a "New World" szimfónia és az "American" kvartett is pentaton témákat használ. Giacomo Puccini Pillangókisasszonyja és Turandotja a japán és a kínai zene pentatóniájára utal. Maurice Ravel a "Passacaille" dallama pentaton alapú, ami a Piano Trio harmadik mozdulata. A "Laideronette, Emperatrice des Pagodes" pentatóniája a kínai zenére utal, ami a Ma Mère l'Oye harmadik mozdulata. Igor Stravinsky The Nightingale-ja tele van pentaton szakaszokkal. Gustav Mahler Das Lied von der Erde című művében keveredik a keleti pentatónia és a romantikus harmónia, ami egyedi hangzást hoz létre.

A leggyakoribb pentaton skálák (dúr: C-D-E-G-A moll:C-E♭-F-G-H♭) hasznosak a modális zeneszerzésben, mert átmenetet alkotnak a dúr és a moll jellegű skálák között. Ezzel szemben a pentaton dallam harmonizációja nem bízható kizárólag a skálára. Hanghatásként használták a dúr-moll modális harmónia kiegészítésére és gazdagítására, például Frédéric Chopin: Etude op. 10 Nr. 5, ahol gesz-dúrban a jobb kéz csak a fekete billentyűket használja.

Az impresszionizmustól kezdve a pentatóniát a tonalitás egy formájának tekintik, ami akár egész műveket is meghatároz:

  • Claude Debussy: Arabeszk. Nr. 1 a jávai és balinéz gamelánzene ihletésére, amit a szerző az 1889-es párizsi világkiállításon ismert meg.
  • Maurice Ravel: Passacaille. A Ma Mère l'Oye Laideronette tételének Pianotriosának harmadik mondata.
  • Susanne Hinkelbein: Economia de Tahuantinsuyu, a Latin-Amerika ciklus második darabja.

Lou Harrison kortárs zeneszerző néhány művében általa kidolgozott ötfokú skálát használ.

Gospel, blues, pop, rock és jazz[szerkesztés]

Az afrikai eredetű gospelekben is megjelenik a pentatónia. Erre példa a Swing Low, és a Sweet Chariot. Az Amazing Grace kelta (ír vagy skót) eredetű.

A Nyugat-Afrikában beszélt nyelvek dallama közel áll a moll pentatonhoz. Ezen alapszik a blues dallama. Szűkített kvintzet tartalmaz, ami meghatározza a zene hangvételét. A negyedik skálahang a skála közepe fölött fél hangnyira található. Ugyanez a skála jelenik meg a popban, a rockban és a bluesban.

A gitáron viszonylag egyszerű pentaton skálában játszani, ezért a kezdők pentatonban játszanak.[12] Mivel a pentatonból hiányoznaik azok a hangok, amelyek feloldandó feszültséget okozhatnak, ezért improvizálásra is kifejezetten alkalmas. Több híres gitárszóló is pentaton alapú, például a Guns N’ Roses.

A jazzben mind a moll, mind a dúr pentaton előfordul. A jazz, pop, és a rock improvizációkban egyszerűbb játszhatósága miatt gyakori.[13] Hallgat Rock guitar solo almost all over B minor pentatonic Maga a blues skála is moll pentatonból származtatható. A C hármashangzat (C, E, G) mellett az F disszonáns, mert klis szekund az E-hez képest, ezért ritkán használják. Ha a pentaton hangkészletre szorítkoznak, akkor már el is kerülték a legdisszonánsabb hangközöket. A C-dúr 1, 2, 3, 5, 6 számú hangja vagy a C-hármashangzathoz tartozik (1, 3, 5), vagy annak összhangzó kiterjesztése (2, 6). Ennek megfelelője mollban az 1, ♭3, 4, 5, ♭7 hasonlóan áll össze: (1, ♭3, 5) moll hármashangzat, és (4, ♭7) az összhangzó kiterjesztés.

Több jazzkompozíció pentaton alapú, erre példa az Afro Blue, a Mercy, Mercy, Mercy, a Summertime, a Take Five, vagy a Watermelon Man.

Más zenei hagyományok[szerkesztés]

A gyerekdalokban gyakori a pentatónia, mert a gyerekek számára könnyebben kezelhető, mint a bővebb skálák. Még a diatonikus gyerekdalok is gyakran tartalmaznak pentaton frázisokat. Ezek alapján a zenetörténészek úgy vélik, hogy a pentatónia volt a dallamos zene alapja.

A reklámzenék a gyerekdalokra igyekeznek hasonlítani, ezért azok pentatóniáját is átveszik, annak egyszerűsége és a pentaton dalok könnyű tanulhatósága miatt.

A kínai és a mongol zene alapskálája a dúr pentaton. A japán shakuhachi fúvós hangszer lyukaival képzett alaphangok a meri és a kari technikák nélkül moll pentatont alkotnak. A Sakura hemitónikus ötfokú skálát használ, A-H-C-E-F hangokkal. A japán buddhista shomyo dalokban használt Yo skála pentaton, és pentaton a gagaku is,[14] ami ezeket a hangokat használja:

D Yo skála

A jávai gamelánzene, a slendro közel hemitónikus ötfokú skálát használ (~ C, Desz, Esz, G, Ász), közel egyenletes szomszédos hangközökkel. A pelog hétfokú skála, de sosem használják egy dalban mind a hét hangot, hanem mindig csak ötöt. Ezek a skálák pathet néven ismertek, és különböző kulcsoknak vagy módoknak felelnek meg.

Az indiai zenében (C-re építve) a C, E, F, G, B hemitónikus ötfokú skála használatos.[15]

Az izlandi tvísöngu hangjai a C-dúr E, F, A, H és C hangjainak felel meg.

A skót zenében gyakori a pentaton. A skót duda hangkészlete három összefésült pentaton skálából áll. A piobaireachd zene a kilenc lehetséges hang közül egy pentatont használ. Az ír zene hasonló a skóthoz.

Az appalachi népzenében moll pentatont (is) használnak. A pentaton jellemző a feketeláb népzenére.[16] Az andoki zenében gyakori a moll, ritkább a dúr pentaton. Az inka zenei örökségre épül. Legrégibb fajtáihoz nem használnak húros hangszereket. Az éneket párhuzamos kvintek és kvartok kísérik.

Észak-Amerika néhány népszerű éneke szintén pentaton, például az "Ol' Man River" és a "Sukiyaki". A filmzenében a hangszereléstől függően primitív vagy egzotikus környezetet jelez, például keletit vagy indiánt. A The 7 Faces of Dr. Lao című filmben mind a kettő előfordul.

Az Amerikai Egyesült Államok hadseregében énekelt dalok is gyakran pentatonok.[17]

A vallási zenék, himnuszok közül több is pentatonban íródott, például az "Amazing Grace" is, ami az egyik legnépszerűbb vallási népének Észak-Amerikában.[18] Az európai zeneszerzők sokáig az egyházzene integráns részeként kezelték az ötfokúságot.

Hangolás[szerkesztés]

Ben Johnston ezt a pitagoraszi hangolást adta meg a moll pentaton skálára:[19]:

Hangjegy Solfege A C D E G A
Arány 1/1 32/27 4/3 3/2 16/9 2/1
Hang Hallgat 1 Hallgat 3 Hallgat 4 Hallgat 5 Hallgat 7 Hallgat 8
Step Név   m3 T T m3 T  
Arány 32/27 9/8 9/8 32/27 9/8

Hallgat Lejátszás

Lou Harrison: "American gamelan", Old Granddad pentaton hangolása.[20] Ez a 24:27:30:36:40 arányokat adja.

Ez az 54:64:72:81:96 arányokat eredményezi. Ez a történelmi pitagoraszi és kromatikus skálákból való származásra utal, amelyek a tiszta kvintekre épültek 3:2 arányokkal (C-G-D-A-E). A pentaton skálát a diatonikus skálából származtatva a 20:24:27:30:36 arányokat kapjuk: (A-C-D-E-G = 5/3-1/1-9/8-5/4-3/2). A pontos frekvenciaarányokat nehéz meghatározni a legtöbb kultúrában, ezért a hangolás változó.

Slendro a nyugati notációval közelítve A slendro és a pelog jelölése a nyugati hangjegyírásban nem tekinthető abszolútnak. A nem nyugati skálák nem mindig illeszkednek a nyugati hangjegyíráshoz.[21] Hallgat Lejátszás

Például a Jáván és Balin használt slendro pentaton és változatai durván közelíthetők az egyenletes hangolású pentatonnal,[22] de a hangolás gamelanról gamelanra változó.[23]

A Tanzániában élő gogo nép zenészei az alaphang negyediktől kilencedikig terjedő felharmonikusait éneklik, néha a tizediket is használják, ami a 4:5:6:7:8:9 arányoknak felel meg. A nyolcadikig ez egy oktávba eső öt hang, ahol a nyolcadik a negyedik oktávja. A kilencedik egy nagy szekund a nyolcadik felett. A 6:7:8 arány közelítőleg két szeptim, ami ritka a nyugati zenében.

Lou Harrison egyike azoknak a zenészeknek, akik történelmi analógiák alapján új pentaton skálákat alkottak. Harrison és William Colvig a Si Betty gamelánt 16:19:21:24:28 arányú skálára hangolta (1/1-19/16-21/16-3/2-7/4),[24] a Mills gamelánt pedig a 8:7-7:6-9:8-8:7-7:6 (1/1-8/7-4/3-3/2-12/7-2/1 = 42:48:56:63:72) arányokra.[25]

Az oktatásban[szerkesztés]

A pentaton skálának több zenepedagógiai módszerben fontos szerephez jut a zeneoktatás korai szakaszában. Carl Orff módszere bátorítja a kreativitást és az improvizációt. Carl Orff a pentatont veleszületett tonalitásnak tartotta.[26] A felhasznált hangszerek: a xilofon, a harangjáték és más hasonló hangszerek könnyen szétszedhető részekből állnak, ami lehetővé teszi a skála leszűkítését. A gyerekek először pentaton skálát használnak, majd ezt a hangszer bővítésével együtt bővítik egészen addig, amíg el nem érik a teljes diatonikus skálát. Orff szerint a pentaton azért is jó, mert a legdisszonánsabb hangközök hiánya miatt az eredmény mindenképpen jól hangzik majd.

A Waldorf iskola szerint a pentatónia egyszerűsége és a kifejezésre való öntudatlan nyitottsága miatt alkalmas a kisgyerekek számára. A kisgyerekekkel énekelt dalokban először a kvintek a hangsúlyosak; a többi hangköz kiemelésére csak fokozatosan kerülhet sor. A hatodik hangot csak kilencéves korban vezetik be, majd rátérnek a modern diatónikus skálákra. A cél az, hohgy megfeleljenek a természetes fejlődési folyamatoknak. Használnak lírát, pentaton hangkészletű furulyát és más hangszereket, közöttük speciális, a Waldorf iskolák és óvodák számára tervezetteket is.[27]

A Kodály-módszer korai szakaszába utólag vezették be a pentaton hangkészletet, mert túl nagy volt a hangterjedelem és túl kicsik a hangközök a kisgyerekek számára. A népzene a korai zenei nevelés ideális eszköze egyszerű nyelvezete, rövid alakzatai és pentaton hangkészlete miatt. Ennek megfelelően válogatták össze a gyerek- és a népdalokat a módszer számára. Később ezt a skálát fokozatosan bővítik a fejlődési megközelítés elve alapján.

A belga Lucy Gelber az 1970-es években a Warldorf rendszeréből indult ki. Egy nagy méretű tanulmányból azt a következtetést vonmta le, hogy a gyerekek először az alaphangok, utána a hangközök megtanulásáras válnak képessé. A hangközök csak lassan kristályosodnak ki, és lépésenként jutznak el a pentatóniáig.[28]

A zongoraoktatásban egyes iskolák kihasználják, hogy a fekete billentyűk pentaton skálát alkotnak. Tanítványaikat bátorítják a csak fekete billentyűs improvizációra, hogy játékosan ismerkedjenek a hangszerrel és kifejlesszenek egy alap dallamértést.

A beszédzavarok kezelésére szintén használnak régi stílusú kvintváltó pentaton énekeket, hogy segítsék a sérültek visszatalálását a magyar nyelvhez annak beszéddallamával együtt.

A zeneterápiában is alkalmazzák.[29]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Susan Miyo Asai (1999). Nōmai Dance Drama, p.126. ISBN 9780313306983.
  2. Minoru Miki, Marty Regan, Philip Flavin (2008). Composing for Japanese instruments, p.2. ISBN 9781580462730.
  3. Titon, Jeff Todd (1996). Worlds of Music: An Introduction to the Music of the World's Peoples, p.373. ISBN 002872612X.
  4. M. L. West, "Ancient Greek Music", Clarendon Press, 1994,Sablon:Pn.
  5. A.-F. Christidis, "A History of Ancient Greek: From the Beginnings to Late Antiquity", Cambridge University Press, Rev. & Expanded Translation of the Greek Text edition, 2007, Sablon:Pn.
  6. Anon. (2001) "Ditonus", The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell. London: Macmillan Publishers; Bence Szabolcsi (1943), "Five-Tone Scales and Civilization", Acta Musicologica 15, Fasc. 1/4 (January–December): pp.24–34, citation on p.25.
  7. Benward & Saker (2003), p.36.
  8. Cooper, Paul. 1973. Perspectives in Music Theory: An Historical-Analytical Approach, p.18. New York: Dodd, Mead. ISBN 0396067522.
  9. Benward & Saker (2003). Music: In Theory and Practice, Vol. I, p.37. Seventh Edition. ISBN 9780072942620.
  10. Khan, Steve (2002). Pentatonic Khancepts, p.12. ISBN 9780757994470.
  11. Ricker, Ramon (1983). Pentatonic Scales for Jazz Improvisation, p.2. ISBN 9780769230726. Cites Gilchrist, Annie G. (Dec. 1911). "Note on the Modal System of Gaelic Tunes", Journal of the Folk Song Society, pp.150-153.
  12. Bernd Kofler: Perfect Guitar – The Pentatonic Workbook. Books on Demand Gmbh, 2002, ISBN 3831131112
  13. The Pentatonic and Blues Scale. How To Play Blues Guitar, 2008. július 9. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  14. Japanese Music, Cross-Cultural Communication: World Music, University of Wisconsin – Green Bay.
  15. Frank Haunschild: Die neue Harmonielehre, Band 1, AMA Verlag, Brühl 1997, ISBN 9783927190009, S. 110
  16. Nettl, Bruno (1989). Blackfoot Musical Thought: Comparative Perspectives, p.43. Ohio: The Kent State University Press. ISBN 0873383702.
  17. NROTC Cadences. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  18. Turner, Steve (2002). Amazing Grace: The Story of America's Most Beloved Song, p.122. HarperCollins. ISBN 0060002190.
  19. (Spring - Summer, 1964). "Scalar Order as a Compositional Resource", p.64, Source: Perspectives of New Music, Vol. 2, No. 2, pp. 56-76. [1]. Accessed 01/04/2009 02:05.
  20. Leta E. Miller and Fredric Lieberman (Summer 1999). "Lou Harrison and the American Gamelan", p.158, American Music, Vol. 17, No. 2, pp.146-178.
  21. Lindsay, Jennifer (1992). Javanese Gamelan, p.39-41. ISBN 0195885821.
  22. Lindsay (1992), p.38-39.
  23. Lindsay (1992), p.39-41.
  24. Miller & Lieberman (1999), p.159.
  25. Miller & Lieberman (1999), p.161.
  26. Beth Landis, Polly Carder. The eclectic curriculum in American music education: contributions of Dalcroze, Kodaly, and Orff. Washington D.C.: Music Educators National Conference, 82. o (1972). ISBN 978-0-940796-03-4. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 9. 
  27. Andrea Intveen, Musical Instruments in Anthroposophical Music Therapy with Reference to Rudolf Steiner’s Model of the Threefold Human Being
  28. Lucy Gelber: Musical readiness of school beginners. H. Dunantlaan, Rijksuniversiteit Gent, Seminarie en Laboratorium voor Experimentele, Psychologische en Sociale Pedagogiek (Hrsg.), Mededelingen 1984
  29. http://www.tumata.com/98deu_pentatonic_music.aspx Tumata: pentaton zene

Források[szerkesztés]

Magyar vonatkozások:

Külső linkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap