Magyar népzene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyar népzene a magyar kultúrkörből származó népzene. Jellegzetes a sokszínűsége, az ismert magyar népdalok száma 100 000-es nagyságrendű.

A népzenekutatás története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar népzenekutatás egy-egy népdal följegyzésével már évszázadokkal ezelőtt elindult, de ezek jelentéktelen egyedi esetek voltak csupán. A szervezett népzenegyűjtés 1896-ban indult Vikár Béla kezdeményezésére, aki a módszertani alapokat lefektette.

Az ő nyomdokain haladt tovább Lajtha László, Bartók Béla és Kodály Zoltán. Nekik köszönhetően a magyar népzenekutatás a kezdetektől a világ legmagasabb színvonalán állt, és ez a kezdeti magas színvonala mind a mai napig megőrződött.

Bartókék nem csak a gyűjtésben, hanem az osztályozásban, a kutatásban, rendszerezésben és a gyakorlati felhasználásban is jelentőset alkottak. Kialakult a népdalok osztályozási rendszere. Figyelembe véve a magyar nyelvterületen gyűjtött dallamok hihetetlenül nagy számát, ez emberfeletti munka volt. Csak Bartókék kb. 40 000 népdalt gyűjtöttek. Mára ez a szám 300 000-re növekedett, melyből „csak” 150 000 lejegyzett.

Bartók és Kodály is fölhasználta a népzenét műveiben, ezzel a magyar népzenei kincs egy részét az egyetemes emberi műveltség részévé tette.

Kodály a zeneoktatás terén is maradandót alkotott. A róla elnevezett Kodály-módszer beemelte a népzene oktatását a közoktatásba. A módszert azóta a világ számos országa átvette.

A népdalgyűjtés hőskora után számos gyűjtő folytatta a munkát. A gyűjtések kiterjedtek a néprajz minden területére. Martin György a néptánckutatás alapjait fektette le az 1950-es évektől kezdve, szintén nagyon magas színvonalon. A kedvezőtlen politikai helyzet azonban elfojtotta a kezdeményezéseket. Eredeti népdal nem volt hallható sehol, a városi emberek nem ismerték őket.

A gyűjtemények bővülése, a módszertani alapok magas színvonala, a kutatási eredményekre alapozott oktatás megszervezése, a hagyományok komplex kezelése és főként Erdélyben való továbbélése, továbbá a diktatúra értékrendszere elleni lázadás energiái lehetővé tették a táncházmozgalom elindulását a hetvenes évek elején.

A táncházmozgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1972. május 6-án megnyílt Budapesten az első táncház Sebő Ferenc, Novák Ferenc, Halmos Béla és Martin György részvételével. A táncokat, zenéket színpadra kezdték alkalmazni mindenféle változtatás nélkül. Egy új szakma született. Megjelentek a néptáncosok, népzenészek, népdalénekesek, néptánckoreográfusok, néptáncegyüttesek, népzenekarok, néptánckutatók és népzenekutatók.

A táncházmozgalom óriási lendülettel haladt előre. Rengeteg lelkes amatőr indult gyűjteni, zenekarok, táncegyüttesek, dalkörök alakultak. A táncház a városi fiatalok egyik szórakozási formájává vált.

A néptánctáborok lehetőséget kínáltak bárki számára, hogy a táncok származási helyén, a még élő, idős adatközlőktől személyesen tanulhassák meg a hagyományos kultúra értékeit.

Mára a táncházmozgalom nemzetközivé terebélyesedett. Minden jelentősebb magyar kolóniának van saját táncegyüttese és néha zenekara is. Az USA és Ausztrália minden nagyobb városában, Kanadában, Argentínában, Nyugat-Európában, Japánban, Hongkongban egyaránt. A tagok általában magyar származásúak, de nem magyar származású barátaik, házastársuk is gyakran részt vesz. Zenekaroknál már gyakoribb, hogy semmilyen magyar háttérrel nem rendelkeznek a zenészei.

A táncház mozgalom mintaértékűvé vált a világ folkloristái számára. A szakmai kutatók és a lelkes amatőrök sehol nem tudtak ilyen szerencsésen együttműködni. A táncház szót angol szövegekben fordítás nélkül, eredeti írásmóddal (de ékezet nélkül) találhatjuk (en:Tanchaz).

Az 1989-es rendszerváltás újabb nagy változást hozott. A táncházmozgalom intézményesülni kezdett. Elindultak a népzene iskolák alap-, közép- és felsőfokon. A néptáncoktatás bekerült az általános iskolák órarendjébe. A Táncművészeti Főiskolán elindult a néptánc szak. Folkmagazin címmel lap indult, a www.tanchaz.hu címen pedig hivatalos honlap, amelyet azóta már rengeteg másik követett. Folkrádió néven internetes rádió indult, kizárólag népzenét sugározva. Szakmai rendezvények indultak, mint a Néptánc Antológia, a Szólótáncverseny, a Táncháztalálkozó és a szakmai Minősítő.

A legújabb időkben megjelentek a táncházmozgalmi alapokból kinőtt feldolgozások. A magyar kortárstánc alapja a néptánc lett, látványos show-tánc előadásokat tart az Experidance táncprodukció, és a hivatásos táncegyüttesek is megjelentek a maguk táncszínházaival. A népzene már az 1960-as években megihlette többek között az Illés-együttest. Később az István, a király rockoperára, az Anima Sound Systemre, a Noxra, és a Dalriada (kezdetekben Echo of Dalriada) zenekarra volt befolyással.

A magyar népzene osztályozási rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználási alkalom szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználási alkalmuk szerint három csoportba sorolható:

  1. Alkalomhoz kötött dallamok: regösénekek, betlehemes énekek, lakodalmi dallamok, siratók, munkadalok, katona indulók.
  2. Táncdallamok.
  3. Alkalomhoz nem kapcsolódó dalok: epikus vagy lírai szövegű dalok.

A szigorúan alkalomhoz kötött dalok a teljes dallamkészlet 5-6%-át teszik csak ki, amely összehasonlítva a környező népekkel, a magyar népzenét általában modernebbnek mutatja. (Nagyobb arányban vannak az új keletkezésű dallamok.)

Stílus szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A strófikus magyar népdalokat két fő csoportra osztjuk:

Régi réteg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valójában gyűjtőfogalom, ide tartozik minden dallam, amely az 1880-tól induló új stílus előtt keletkezett. Évszázadok dallamkincse tartozik tehát ide.

Legrégebbi dallamkincseink a pszalmodizáló és a diatonikus sirató énekek. Mindkét stílus a középkor előtti közös európai zenei köznyelvből származik, melyet az ezredforduló Európája ősi örökségként dolgozott föl liturgikus célokra.

A pentaton (ötfokú) ereszkedő vagy kupolás szerkezetű dallamok szoros ótörök zenei kapcsolatokra utalnak.

Nyomot hagytak a középkori, illetve az újkori európai zenei divatokhoz köthető historikus énekek, iskolai és egyházi énekek.

Új stílus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. századra forradalmian új zenei stílus alakult ki a Kárpát-medencében. Ez a tömb formailag egységes, nagyszámú és szilárd.

Tájegységek szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájegységek szerint négy vagy öt területileg elkülönülő stílust ismerünk. Az öt dialektuson belül további tájegységekre lehet bontani a dallamokat:

  1. Dunántúli
  2. Felső-magyarországi
  3. Tiszavidéki vagy alföldi
  4. Erdélyi
  5. Moldvai, amelyet néha az erdélyihez sorolnak

Előadásmódja szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadásmódja szerint három csoportba osztható a magyar népzene:

  1. Csak énekelt dallamok
  2. Énekelt és hangszeren is előadott dallamok
  3. Csak hangszeren játszott dallamok

Hangszeregyüttes szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkalmi együttesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkalmi együttesek azok, amelyeknek nincs hagyományosan meghatározott fölállása, létszáma. Pl.: citeraegyüttesek.

Állandó együttesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állandó együttesek tagjai félhivatásos vagy hivatásos zenészek. A hangszerösszeállítás, létszám, és játékstílus nagyobb területi és hagyománybeli egységet mutat.

  1. Hagyományos, de ma már nem jellemző fölállások: klarinét-dob, hegedű-duda stb.
  2. Egynemű hangszeregyüttesek: vonós zenekar (hegedű-brácsa-bőgő), rezesbandák, tamburazenekarok.
  3. Vegyes felállású bandák: vonós-cimbalom, vonós-pengetős, fúvós-pengetős-dob stb.

Előadók szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadók szerint cigánybandákat ill. parasztbandákat különböztetünk meg.

Cigánybandák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatásos zenészekből állnak, megrendelésre, a megrendelő igényei szerint zenélnek. Emiatt a divatváltozásokat gyorsan követik, kevésbé hagyományőrzők. A különböző etnikai csoportok igényeit egyaránt kiszolgálják. A hangszerösszeállítás a helyi igényekhez igazodik.

Parasztbandák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parasztbandák nem hivatásos zenészek, emiatt nem követik olyan gyorsan a divatot, hagyományosabban, népiesebben játszanak. Műkedvelők lévén a képzettebb, technikásabb cigánybandákat utánozzák.

Bartók-rend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népdalokról szóló első összefoglaló munkát Bartók adta közre 1924-ben A magyar népzene címmel. Leíró–rendszerező, azaz tipológiai megközelítésmódot alkalmazott. Formai alapon a népdalokat három nagy stíluscsoportba osztotta:

  1. Régi stílus
  2. Új stílus
  3. Vegyes stílus

A dallamok csoportosításának fő szempontjává a magyar, illetve idegen eredetet tette. Ez alapján az 1. és 2. csoport a magyar dallamfejlődést tükrözi, míg a 3. csoport az idegen dallamokat. Ezen belül a történelmi alakulás és stílus szerinti szempontokat érvényesítette. Ez háttérbe szorította a szótárszerűséget.

Kezdeményezte a Magyar Népdalok (egyetemes gyűjtemény) kiadását, de a háború közbeszólt, és Bartók halála miatt ez kiadatlan maradt. Jelenleg a Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének elkülönített részét képezi.

Kodály-rend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kodály 1937-ben megjelent A magyar népzene című tanulmányában már történeti–összehasonlító alapon, tehát filológiailag rendszerezte a dallamokat. A háború után rohamosan szaporodó anyagra való tekintettel, terjedelmi okokból elvetette Bartók egyetemes kiadványtervét, és a szótárszerű kialakítást ösztönözte. Ennek kialakítását azonban nem vállalta, azt tanítványaira hagyta. Ezért nem is lehet lezárt egészet képező Kodály-rendről beszélni. Bartók gyűjteményéhez hasonlóan a 28 000 rendszerezett dallam a Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének zárt egységként kezelt része.

Járdányi-rend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új, a dallamvonalak hasonlóságát figyelembe vevő rendszert Járdányi Pál dolgozta ki, és A magyar népdaltípusok című munkájában ismertette. Korai halála azonban megakadályozta abban, hogy módszerét az egész népzenei gyűjteményen kipróbálhassa. Munkájának eredményei beolvadtak a ma használatos népzenei típusrendbe.

Népzenei típusrend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind a három korábbi rend tartalmazta azt az igényt, hogy a hasonló dallamok egymás mellé kerüljenek. Ezt keresztezte minduntalan a szótárszerűség elve.
1975-ben Szendrei Janka és Dobszay László munkája nyomán új rendszerezés indult. A két rendszerezési elv egyidejű érvényesítése érdekében új típusfogalom került bevezetésre.

Az új Népzenei Típusrend magában foglalja a Zenetudományi Intézet birtokában lévő teljes strófikus anyagot, kb. 150 000 dallamot.

A típusrend két fő csoportra oszlik:

  • Az 1. főcsoportba a bartóki "régi" és "vegyes" stílusú dallamok kerültek.
  • A 2. főcsoport az "új" stílusú dallamokat tartalmazza.

A két főcsoport a dallam kezdősorának jellemző szótagszáma szerint oszlik további alcsoportokra. Ezen belül találhatóak a stílustömbök, a stílustömbökön belül pedig maguk a stílusok, a típusrend alapegységei.

A Népzenei Típusrend szakmai közmegegyezés hiányában nem szolgálhatott további Népzene tára kötetek megjenésének alapjául. Ismertetését a három kötetre tervezett A magyar népdaltípusok katalógusa I. kezdte meg.

A magyar népzene kapcsolatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az osztályozással egyetemben az összehasonlító népzenekutatást is Bartók és Kodály kezdte el.

A régi stílusú dallamok párhuzamait a belső-ázsiai türk népeknél, illetve az anatóliai törököknél fedezték föl. A finnugor népek népzenéje nem áll kapcsolatban a régi stílusú magyarral. A kárpát-medencei illetve az európai népzene sem mutat rokonságot a régi stílusú magyarral.

A legújabb eredmények szerint kínai népzene kutatók mutattak rá a sárig ujgurok, vagy más néven jugarok és a magyarok zenei kapcsolataira. A Kínában élő törkséghez tartozó kis nép zenéje leginkább a régi stílusú magyarral rokon.

Az új stílus a 19. század folyamán alakult ki az Alföldön. Hamar elterjedt és divatossá vált a környező népek körében. Ellentétben a régi stílussal, amely hatás nélkül hagyta a környező népek zenei világát, az új stílusú magyar népzenéből nagyon sokat kölcsönöztek a környező népek. A környező népek is formálták a magyar népzenét, de hatásuk kevésbé jelentős, a magyar népzene megőrizte sajátos ízlésvilágát.

Magyar népi hangszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar népzenekarok és szólisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szólisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népzenekarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes rádióadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népzenei Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népzenei válogatás 155 videó a Sonidus Archívumból: [1]