Pejotl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Peyotl
Peyotl kaktusz természetes állapotában.
Peyotl kaktusz természetes állapotában.
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség: Lophophora
J.M.Coult., 1894
Faj: L. williamsii
Tudományos név
Lophophora williamsii
(Lem. ex Salm-Dyck) J.M.Coult., 1894
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Peyotl témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Peyotl témájú médiaállományokat és Peyotl témájú kategóriát.

A pejotl (peyotl), vagy meszkalinkaktusz, vagy peyote (Lophophora williamsii) egy közép-amerikai gömbkaktusz, kivételesen magas alkaloidtartalommal (eddig több mint hatvanféle alkaloidot izoláltak belőle). A közép-amerikai indián kultúrákban kiemelkedő szerepe van, szent növényként tartják számon. Főleg rituális alkalmakkor fogyasztják, de univerzális gyógynövényként is ismert, többek között természetes antibiotikum-tartalmának köszönhetően. Egyik alkaloidja, a meszkalin az emberi szervezetbe kerülve hallucinogén hatású.

Elterjedése és élőhelye[szerkesztés]

Közép-Mexikótól, San Luis Potosí államtól Dél-Texasig és Új-Mexikóig a felföldeken, hegyvidékeken él. Elsősorban a Rio Grande közelében és Chihuahua sivatagban fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés]

Teste lapított gömb alakú, a felszín alatt vastag répagyökérben folytatódik. Élőhelyén a talajba húzódik. Bőre kékesszürke, areoláiban (tövispárna) tövisek helyett piszkosfehér szőrpamacsok (trichoma) nőnek. Csak a nagyon fiatal magoncoknak vannak apró, jelentéktelen töviseik. Bordái a többi Lophophora fajhoz (diffusa, fricii) képest jól elkülöníthetők, egyenesek vagy hullámosak. A bordák száma kortól és életkörülményektől függően változhat. A fiatal növények általában öt bordásak, amelyek később osztódnak. Felnőtt növényeknél a nyolc borda az általános, de nagyon idős korban lehet több (10-13) is. Válaszvonalaik kevéssé mélyednek be.

Alig 1 cm-es, keskeny szirmú virágának lepellevelei rózsaszínűek, sötétebb középcsíkkal (színük a fehértől a sötét rózsaszínig változhat). A bibe és a porzó sárga. Termése pirosas, lágy húsú bogyó, viszonylag kevés apró, fekete maggal. A termés a növény testében, a gyapjúfilc alatt nő, és csak éretten bukkan elő.

A fajnak számos változata ismert. Az egyik legismertebb, erősen sarjadzó változata a L. williamsii var. caespitosa. További változatok:

  • L. williamsii var. echinata
  • L. williamsii var. fricii
  • L. williamsii var. koehresii
  • L. williamsii var. lewinii
  • L. williamsii var. lutea

Felhasználása[szerkesztés]

A növényt az indiánok több ezer éve használják rituális alkalmakkor. Napjainkban Mexikóban és az USA-ban mind termesztése, mind fogyasztása illegális. Kivétel az USA-ban a NAC (Native American Church) és Mexikóban néhány olyan indián törzs, amelynek a törvény megengedi, hogy vallási célból gyűjtsék és fogyasszák. Európában általában hallucinogénként ismerik.

Hatása[szerkesztés]

A pejotl alkaloidjai közül a legtöbben csak a meszkalint ismerik, a többi cirka 60 vegyületet figyelmen kívül hagyják. Hatása a sokféle alkaloid miatt kiszámíthatatlan. Hangsúlyozottan nem szórakozási drog. Fogyasztása után egy órával általában kellemetlen fizikai hatások lépnek fel (hányinger, hányás, légzési nehézség, izomgörcs, gyors szívverés stb.). Ezután kezdődik a megváltozott tudatállapot, amely 6-12 óráig tart. Hallucinációk nem mindig jelentkeznek. A NAC navahó tagjai, akik rendszeresen fogyasztják, arról számolnak be, hogy csak nagyon ritkán támadnak tőle vízióik, de ha mégis, azt rossz jelnek tekintik. A pejotl hatását vizsgáló európai kutatók arról írnak, hogy a vizuális hallucinációk sötétben gyakoribbak. A pejotl által előidézett tudatállapotra a hallucinációknál jellemzőbb az énkép és a világról alkotott nézetek megváltozása, összeomlása. A dokumentált kísérletek szerint gyakori az az érzés, hogy az egyén kilép önmagából, és a végtagjait valaki más mozgatja. Egy pejotl-„utazás”, éppen ezért maradandó nyomokat hagyhat a pszichében. Hasonló hatású faj a San Pedro kaktusz (Trichocereus pachanoi).

Források[szerkesztés]