Pavel Karlovics Rennenkampf

Paul von Rennenkampf Павел Карлович Ренненкампф
Rennenkampf 1914-ben
Született	1854. április 17. Orosz Birodalom, Konuvere,
Meghalt	1918. április 1. (63 évesen) Szovjet-Oroszország, Taganrog,
Sírhely	Taganrog
Állampolgársága	orosz
Nemzetisége	orosz
Rendfokozata	lovassági tábornok
Csatái	első világháború
Kitüntetései	Order of Saint Anna, 2nd class Order of Saint Anna, 1st class Order of Saint Anna, 3rd class Order of Saint Stanislaus, 1st class Order of Saint Stanislaus, 2nd class Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Order of Saint Stanislaus, 3rd class Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata Order of St. Vladimir, 2nd class Order of St. George, 4th class Order of St. George, 3rd class Gold Sword for Bravery Szent Szaniszló-érdemrend
Halál oka	lőtt seb
Szülei	Ingeborg von Rennenkampff
Iskolái	General Staff Academy
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul von Rennenkampf Павел Карлович Ренненкампф témájú médiaállományokat.

Pavel Karlovics Rennenkampf (vagy Paul von Rennenkampf) (Павел Карлович фон Ренненкампф) (Konuvere, Orosz Birodalom, 1854. április 17. – Taganrog, Szovjet-Oroszország, 1918. április 1.) orosz lovassági tábornok, aki több mint 40 évig (többek között az első világháború idején) szolgált a cári orosz hadseregben.

Életrajz

Rennenkampf balti németek leszármazottja volt, és 1854-ben született Konuverében, Észtországban. 19 évesen csatlakozott a cári hadsereghez és elvégezte a helsinki Junker Gyalogsági Iskolát. Katonai karrierjét az 5. litván ulánus ezrednél kezdte. 1882-ben osztályelsőként végzett a szentpétervári Nyikolajevszkij Katonai Akadémián. 1884-ig a 14. hadtest kötelékébe tartozott, 1886-ig a Varsói, majd a Kazanyi Katonai Körzetben szolgált. Ezután 1888 márciusától a doni kozákok főhadiszállásán kapott beosztást, 1889 októberétől a 2. hadtest törzstisztje volt, 1890 márciusától pedig az osowieci erőd törzsfőnöke. Még ebben az évben előléptették ezredessé. 1899 novemberétől a Bajkálontúli Körzet törzsfőnöke volt, és előléptették vezérőrnaggyá.

Az 1900–01-es bokszerlázadás alatt négy gyalogzászlóalj, és két lovas üteg parancsnoka volt, és ő foglalta el Csicsihaert és Kirint Mandzsúriában, ezzel megakadályozta, hogy a bokszerek Harbint és a kínai keleti vasútvonalat fenyegessék. E hadjárat alatt kitüntették a Szent György-rend 4. és 3. fokozatával is, kiemelkedő katonai teljesítményért.

A lázadás után Rennenkampfnak parancsnoki beosztást ajánlottak fel a cári gárdában, de a cár meglepetésére visszautasította a parancsnoki beosztást. Ezután az 1. önálló lovasdandár parancsnokává nevezték ki. Ebben a beosztásban maradt 1904-ig.

1904 februárjában, az orosz–japán háború kitörése után a Bajkálontúli Kozákhadosztály parancsnokává nevezték ki. 1904-ben előléptették altábornaggyá, és még ebben a hónapban megsebesült, és kórházban maradt a liaojangi csata idején. Egy hadosztály méretű alakulat parancsnoka volt a shahói csatában, és egy hadtest méretű alakulaté a mukdeni csata idején. Mukdennél egy sor vereség után felváltotta Mihail Alekszejev vezérőrnagyot az orosz balszárny élén, és sikerült stabilizálnia a helyzetet. A mukdeni csata után azonban Szamszonov tábornok azzal vádolta őt, hogy nem támogatta őt a harctevékenység közben, és a két tábornok összeverekedett. Az orosz–japán háború után részben helyreállította a reputációját, azzal, hogy a forradalmárok ellen fellépett Szibériában. A Csita Köztársaság leverése után 1910 decemberében előléptették lovassági tábornokká. 1912-től a Vilnai Katonai Körzet törzsfőnöke volt.

Az első világháború kezdetén a kelet-poroszországi invázió során az északkeleti irányból előrenyomuló 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki. A tannenbergi csata idején végzett tevékenysége, különösen az, hogy nem működött együtt Szamszonov 2. (vagy Varsói) hadseregével, sok kritikát váltott ki a szektor parancsnokából, Zsilinszkij tábornokból, és a főparancsnokság néhány tagja megkísérelte a leváltatását.

Az augusztus közepén a gumbinneni csatában elért részleges siker után a Mazuri-tavak mellett még abban a hónapban elszenvedett vereség kikényszerítette az oroszok visszavonulását Kelet-Poroszországból. A visszavonulás során megfelelően vezette csapatait, ügyesen dobta át a szükségnek megfelelően hadosztályait bármelyik szárnyára. 1914 novemberében, a łódźi csatában elszenvedett vereség a leváltásához, valamint a tehetségtelenség, sőt (a származása miatt) az árulás vádjához vezetett. 1915. október 6-án benyújtotta lemondását. Az 1917-es februári forradalom után az Ideiglenes Kormány bebörtönözte a petrográdi Péter–Pál-erődbe, és az első világháború kezdetétől bűnös tevékenységgel vádolták, többek között sikkasztással és rossz vezetéssel.

Az októberi forradalom után szabadlábra helyezték és Taganrog városába költözött, az Azovi-tenger partján, ahol Manduszakisz álnéven élt, és azt állította, görög állampolgár. 1918. március 16-án azonban a bolsevikok leleplezték. Ezután megkörnyékezték és parancsnoki beosztást ajánlottak fel neki a Vörös Hadseregben. Elutasította az ajánlatot, röviddel ezután letartóztatták, és 1918. április 1-jén kivégezték Vlagyimir Antonov-Ovszejenko személyes utasítására.

Azok a műtárgyak, amelyeket a bokszerlázadás alatt szerzett, jelenleg a taganrogi Alferaki Palotában vannak kiállítva.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul von Rennenkampf című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

• Connaughton, R.M (1988). The War of the Rising Sun and the Tumbling Bear—A Military History of the Russo-Japanese War 1904–5, London, ISBN 0-415-00906-5
• Jukes, Geoffry. The Russo-Japanese War 1904–1905. Osprey Essential Histories. (2002). ISBN 978-1-84176-446-7
• Warner, Denis & Peggy. The Tide at Sunrise, A History of the Russo-Japanese War 1904–1905. (1975). ISBN 0-7146-5256-3
• Keegan, John. Az első világháború. Budapest: Európa Könyvkiadó (2010) 

Külső hivatkozások

• életrajz (russojapanesewar.com)
• Ki kicsoda: Rennenkampf