Paulus diakónus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Paulus Diaconus szócikkből átirányítva)
Paulus Diaconus arcképe egy koraközépkori kéziratból

Paulus diakónus (latinosan Paulus Diaconus, 725 k. – 799. április 23.?) longobárd származású szerzetes. Születési neve szerint Paulus Warnefridus.[1]

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Itáliában született a 730-as évek környékén. Családjuk (Warnefrid fara) nem tartozott a legelőkelőbbek közé, de régi harcos múltra tekintett vissza. 745-ben Ratchis longobárd király udvarába került (Páviába) ahol jelentős tudást sajátított el. Megtanult latinul, görögül, héberül, és otthonosan mozgott a szépművészetek világában. 747-ben Ratchis kolostorba vonult (Monte Cassino), és követte őt Paulus is.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A longobardok története = Historia Langobardorum / Paulus Diaconus ; Ford., magy. jegyzet: Gombos F. Albin. Brassó : Brassói Lapok Ny., 1901. 296 p. – Online formában a MEK oldalán.
  • A langobardok története. Közreadja Galamb György. Budapest : L'Harmattan, 2012
  • Historia Romana (Eutropius Breviarium ab urbe condita című munkájának folytatása 533-ig.)
  • Paulus diakónus műve a zenetörténet egyik legfontosabb szövege, az Ut queant laxis c. Keresztelő Szent János-himnusz, amelyet Arezzói Guidó megzenésítésével együtt a szolmizációs nevek eredeteként tartunk számon.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ernst Breisach: Historiográfia, Osiris, 2004. 112. old.