Eutropius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eutropius
Életrajzi adatok
Született4. század
Bordeaux
Elhunyt387 után
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség római
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Róma rövid története

Eutropius (4. század387 után) római történetíró.

Élete[szerkesztés]

Életéről keveset tudunk, egyetlen fennmaradt munkája a „Róma rövid története”, amely 369-370 körül készülhetett. Az ókori források több Eutropius nevű írót is említenek, s még az sem bizonyos, hogy közülük melyik volt az említett munka szerzője. Feltehető, hogy Galliában született, s saját művének tanúsága szerint részt vett Iulianus 364-es perzsiai hadjáratában, amelyben a császár életét vesztette. Utóda, I. Valentinianus társuralkodóként maga mellé vette Valenst, hogy ő irányítsa a birodalom keleti ügyeit. Eutropius mellette töltötte be a magister memoriae tisztét, s az ő biztatására, megrendelésére készült el a mű. Eutropius magas társadalmi rangjára abból is következtethetünk, hogy a munka bevezetése a szerzőt vir clarissimusnak nevezi. Valentinianus 372-ben kiadott törvénye a senator rendet három rangcsoportra, az illustres, spectabiles és clarissimi csoportjára osztotta, amikor tehát Eutropius clarissimusként utal magára, világosan az olvasó tudtára adja rangját. Természetesen nem ekkor s nem ilyen magasan kezdődött hivatali pályafutása, a császári adminisztrációban először II. Constantinus alatt találkozunk nevével, ahol a magister epistolarum szerényebb tisztét töltötte be Sextus Aurelius Victorral együtt. 370-ben kinevezték proconsulnak az előkelő Asia provinciába. Utóda a hivatalban Fronto lett. A 370-es években ismét nyugatra utazik, ebből az időszakból fennmaradt Symmachus egy levele, amelyben arról próbálja hízelgő hangon meggyőzni őt, hogy egyedül ő lenne képes Gratianus germániai hadjáratait megörökíteni egy történeti munkában. Egyes kutatók kétségbe vonják ugyan, hogy Symmachus levelének címzettje azonos a Róma történetéről írott mű szerzőjével, de valószínűtlen, hogy ugyanazokban az években a császári udvarban két azonos nevű, egyaránt történetírással foglalatoskodó császári hivatalnok is tevékenykedett volna. Eutropius hivatali karrierje II. Valentinianus érte el csúcspontját, amikor a császárral együtt 387-ben consuli tisztet viselt.

Művei[szerkesztés]

  • Breviarium ab urbe condita[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ernst Breisach: Historiográfia, Osiris, 2004. 112. old.

Magyarul[szerkesztés]

  • Eutropius: Római történetek rövid tartalma. Magyarúl kiadta Irmesi Homonnai Imre. Landerer, Buda, 1832 Online
  • A rómaik rövid története tíz könyvben; ford., bev., jegyz. Klima Lajos; Hungaria Ny., Besztercebánya, 1905
  • Eutropius: Róma rövid története. Helikon Kiadó, Bp., 2003. Fordította Teravágimov Péter. Utószót írta Ferenci Attila, ISBN 9799632088364, 120 p.

Források[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  
  • Leffler Sámuelː Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 207. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]