Eutropius
| Eutropius | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 4. század |
| Elhunyt | 387 után |
| Ismeretes mint | történetíró |
| Nemzetiség | római |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Jelentős munkái | Róma rövid története |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eutropius témájú médiaállományokat. | |
Eutropius (4. század – 387 után) római történetíró.
Élete[szerkesztés]
Életéről keveset tudunk, egyetlen fennmaradt munkája a „Róma rövid története”, amely 369-370 körül készülhetett. Az ókori források több Eutropius nevű írót is említenek, s még az sem bizonyos, hogy közülük melyik volt az említett munka szerzője. Feltehető, hogy Galliában született, s saját művének tanúsága szerint részt vett Iulianus 364-es perzsiai hadjáratában, amelyben a császár életét vesztette. Utóda, I. Valentinianus társuralkodóként maga mellé vette Valenst, hogy ő irányítsa a birodalom keleti ügyeit. Eutropius mellette töltötte be a magister memoriae tisztét, s az ő biztatására, megrendelésére készült el a mű. Eutropius magas társadalmi rangjára abból is következtethetünk, hogy a munka bevezetése a szerzőt vir clarissimusnak nevezi. Valentinianus 372-ben kiadott törvénye a senator rendet három rangcsoportra, az illustres, spectabiles és clarissimi csoportjára osztotta, amikor tehát Eutropius clarissimusként utal magára, világosan az olvasó tudtára adja rangját. Természetesen nem ekkor s nem ilyen magasan kezdődött hivatali pályafutása, a császári adminisztrációban először II. Constantinus alatt találkozunk nevével, ahol a magister epistolarum szerényebb tisztét töltötte be Sextus Aurelius Victorral együtt. 370-ben kinevezték proconsulnak az előkelő Asia provinciába. Utóda a hivatalban Fronto lett. A 370-es években ismét nyugatra utazik, ebből az időszakból fennmaradt Symmachus egy levele, amelyben arról próbálja hízelgő hangon meggyőzni őt, hogy egyedül ő lenne képes Gratianus germániai hadjáratait megörökíteni egy történeti munkában. Egyes kutatók kétségbe vonják ugyan, hogy Symmachus levelének címzettje azonos a Róma történetéről írott mű szerzőjével, de valószínűtlen, hogy ugyanazokban az években a császári udvarban két azonos nevű, egyaránt történetírással foglalatoskodó császári hivatalnok is tevékenykedett volna. Eutropius hivatali karrierje II. Valentinianus érte el csúcspontját, amikor a császárral együtt 387-ben consuli tisztet viselt.
Művei[szerkesztés]
- Breviarium ab urbe condita[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ernst Breisach: Historiográfia, Osiris, 2004. 112. old.
Magyarul[szerkesztés]
- Eutropius: Római történetek rövid tartalma. Magyarúl kiadta Irmesi Homonnai Imre. Landerer, Buda, 1832 Online
- A rómaik rövid története tíz könyvben; ford., bev., jegyz. Klima Lajos; Hungaria Ny., Besztercebánya, 1905
- Eutropius: Róma rövid története. Helikon Kiadó, Bp., 2003. Fordította Teravágimov Péter. Utószót írta Ferenci Attila, ISBN 9799632088364, 120 p.
Források[szerkesztés]
- Adamik Tamás: Római irodalom: A kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig. Budapest: Pesti Kalligram Kft. 2009. ISBN 9788081012266
- Michael von Albrecht: A római irodalom története I.–II. (ford. Tar Ibolya). Budapest: Balassi Kiadó. 2003–2004. ISBN 963 506 523 X és ISBN 9635065744
További információk[szerkesztés]
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 207. o.
