Paul Signac
| Paul Signac | |
| Georges Seurat portréja Paul Signac-ról (1990 | |
| Született | 1863. november 11.[1][2][3][4][5] Párizs 2. kerülete[6][7] |
| Elhunyt | 1935. augusztus 15. (71 évesen)[6][1][2][3][4] Párizs 6. kerülete[6][7] |
| Állampolgársága | francia[8][9] |
| Házastársa | Berthe Roblès (1892–) |
| Élettársa | Jeanne Selmersheim-Desgrange |
| Gyermekei | Ginette Signac |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szepszis |
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (67) |
| Paul Signac aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Signac témájú médiaállományokat. | |
Paul Signac (Párizs, 1863. november 11. – Párizs, 1935. augusztus 15.) francia tájképfestő, a pointillizmus megalkotója festő-társával, Georges Seurat-val együtt. Ők hozták létre a divizionizmus festészeti technikáját is, amely csak a három alapszínből visz fel pontokat a vászonra, és ezek kombinációiból alkotja meg a képet.
Élete és munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az öböl – 1906Jómódú kereskedőcsaládban született. Építésznek tanult, de 18 éves korában eldöntötte, hogy festő akar lenni. Vitorláshajón körbejárta Európa partjait és megfestette a parti tájakat. Később Franciaországban városképeket is festett.
1884-ben találkozott Claude Monet-val és Georges Seurat-tal, akinek festői módszere mélyen megragadta és akinek hűséges követőjévé vált. Hatására elhagyta az ecsetvonások alkalmazását, ehelyett pontokat vitt fel a vászonra tiszta színekből, amelyek nem a vásznon, hanem a csak a néző szenében állnak össze képpé – azaz a pointillizmus híve lett.
Signac festményeinek nagy része a francia partokat ábrázolja. Minden nyáron elhagyta a fővárost, hogy Dél-Franciaországba utazzon. St. Tropezban házat is vásárolt. 1889-ben meglátogatta Vincent van Gogh-ot Arles-ban.
Vitorlás útjairól vibráló, élénk vízfestményeket, vázlatokat vitt haza, amelyekről műtermében készítette el a pointillista vásznakat.
Más műfajokkal is kísérletezett. Rézkarcokat, kőnyomatokat készített, sok tollrajzot is alkotott kis pontokból. Nagy hatással volt a francia festők következő generációjára, különösen Henri Matisse-ra és André Derain-re, és így jelentős szerepe volt a fauvizmus létrejöttében.
Elnöke volt a Független Művészek Társaságának (Société des Artistes Indépendants) 1908-tól haláláig. Bátorította a fiatal művészeket – ő volt az első, aki Matisse-tól képet vásárolt – kiállította a "vadak" és a kubisták vitatott műveit.
Több jelentős elméleti művet is írt a művészetekről, köztük az Eugène Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig címűt, ami 1899-ben jelent meg.
Politikailag anarchista volt, mint sok barátja, például Camille Pissarro is.
Magyarul
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig. Paul Signac elméleti írásai és egyéb szemelvények a neoimpresszionizmus dokumentumaiból; bev., jegyz. Françoise Cachin, ford., kieg. tanulmányok és képvál. Csorba Géza; Corvina, Bp., 1978 (Művészet és elmélet)
Művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Pápák kastélya Avignonban (1900)
- Rózsaszín felhő, Antibes (1906)
- Kikötő La Rochelle-nél (1921)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "Paul Signac". RKDartists (holland nyelven).
- 1 2 "Benezit Dictionary of Artists". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006. Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 3 Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Синьяк Поль, 2015. szeptember 28.
- 1 2 "RKDartists" (holland nyelven).
- ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12., 2016. február 27., 8bf0923c-139c-48d6-96c9-f53c0d6bb064
- ↑ "Museum of Modern Art online collection" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. december 4.
- ↑ "peintres-officiels-de-la-marine.com/Signac-Paul/Signac-Paul.html".
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A művészet története. (Historia del Arte, tomo 8.) A rokokótól 1900-ig. Budapest : Corvina, 1989. Paul Signac l. 273-274. o. ISBN 963-13-2815-5
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Signac 1863-1935, Réunion des Musées Nationaux, Paris 2001 ISBN 2-7118-4127-8
- Hivatalos honlap
- "People's history": Paul Signac, a biography of the artist, with information about his anarchist politics
- Paul Signac biography Renoir Fine Art Inc.
- Paul Signac biography Olga's Gallery
- Artcyclopedia
- Portail des collections des musées de France