Pataki Ferenc (internacionalista)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pataki Ferenc
Született 1892. december 1.
Herkulesfürdő
Elhunyt 1944. november 4.(51 évesen)
Sopronkőhida
Állampolgársága magyar, szovjet
Halál okakivégzés

Pataki Ferenc (Herkulesfürdő, 1892. december 1.Sopronkőhida, 1944. november 4.) Hatéves korában árvaházba adták. Elvégezte a tanítóképzőt. Először Budapesten tisztviselő, utána tanítói állást vállalt, majd 1913-tól a lugosi 8. honvéd gyalogezred tartalékos tiszti tanfolyamának a hallgatója.

Az első világháború kitörésekor az orosz frontra került. 1915 márciusában, Przemysl erődjének elestekor zászlósként esett fogságba. A krasznojarszki hadifogolytáborba szállították, s itt élte át az orosz forradalmakat. A táborban kitűnően megtanult oroszul, és a haladó nézetű tisztek egyik hangadója. 1918 elejétől részt vett a hadifoglyok vörösgárdista egységeinek létrehozásában. 1918 áprilisában belépett az oroszországi kommunista pártba. A Külföldi Munkások Kommunista Szervezete Végrehajtó Bizottságának elnöke és képviselője a bolsevik párt helyi kormányzósági bizottságában. Az Előre és a Fáklya című magyar nyelvű, hadifoglyoknak szánt propagandalapokat szerkesztette. 1918. május–júniusban vörösgárdisták élén vett részt a Krasznojarszkért vívott véres csatában. A szibériai harcok során a fehérek fogságába került. Megkínozták, előbb halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1919 novemberéig sínylődött a krasznojarszki börtönben, majd egy Kelet-Szibériába küldött fogolytranszportba irányították. A „halálvonat” foglyait a csenemhovói bányamedence partizánjai szabadították ki. Patakit ezután kinevezték egy frissen alakuló osztag parancsnokának. Vezetésével 1920 januárjában ragadták el a szovjethatalom számára Kolcsak és fehér „kormánya” kezében lévő „aranyvonatot”, a volt orosz birodalom teljes, mintegy 651 millió aranyrubel értékű aranytartalékát.

1920 februárjától Pataki a cseremhovói járás forradalmi bizottságának elnöke. Az év őszén Moszkvába rendelték, ahol az Összoroszországi Különleges Bizottságban (VCSK, közismertebb nevén: Cseka) teljesített szolgálatot. 1921 októberétől Feliksz Dzerzsinszkij közvetlen munkatársa az állambiztonság „banditizmus elleni harcot" irányító főnökségében, majd a kémelhárítási osztály helyettes vezetője. E minőségében dolgozta ki a szovjet határőrséget megszervező rendeletet, amelyet legfelsőbb szinten maga Lenin és a Népbiztosok Tanácsa is jóváhagyott. 1923-tól pártmegbízásból a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács szerveiben tevékenykedett. Elnökhelyettese volt szovjet Közép-Ázsia első vízerőművét és textilkombinátját vezető állami bizottságnak. Részt vett a szovjet filmipar irányításában is. Később a Komintern egyik főiskolájának, a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemének rektorhelyettesévé nevezték ki.

1941 után önként jelentkezett a vörös hadseregbe, és 1943 augusztus 18-án hétfőnyi partizánosztag parancsnokaként ejtőernyővel ért földet az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján. Elsődleges feladata a hírszerzés volt. Sikeres landolás után megkezdődött a kémhálózat kiépítése és az ellenállási csoportok szervezése Huszton, Munkácson, Ungváron és a falvakban. Ukránok, magyarok, szlovákok (köztük zsidók) segítették a csoportot, kommunisták és más antifasiszták sora (nagyjából 190 fő) kapcsolódott be a munkába. Figyelték a katonai utánpótlást, a kárpáti Árpád-védvonal építését, emberük volt még a csendőrségen is. A megszerzett adatokat rádión továbbították a moszkvai partizánparancsnokságra. 1943 októberében Pataki Budapestre utazott, hogy megbízói utasítására igyekezzen kapcsolatba lépni felsőbb körökkel. A honvédelmi miniszter, a vezérkari főnök, sőt Kállay miniszterelnök az ő telefonhívásaiból és leveleiből tudta meg, hogy a magyar fővárosban is van hivatalos szovjet rezidens, akivel kapcsolatba léphetnek. A politikai és katonai vezetés akkor nem élt a lehetőséggel. A hatóságok tudtak az osztag tevékenységéről, rádióikat bemérték, és robbantásaik után nagyobb erőket mozgósítottak ellenük, akik összesen 215 napon át működtek illegalitásban. A hajtóvadászat során közel 600 személyt fogtak el vagy likvidáltak. 1944. március végén Pataki Ferencet és segítőinek egy csoportját Budapesten letartóztatták. Augusztus 30-án Ungváron halálra ítélték, és a nyilas hatalomátvételt követően Sopronkőhidán kivégezték.

1983-ban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Pataki Ferencet posztumusz Vörös Zászló Renddel tüntette ki. A szibériai Cseremhovóban emlékét utcanév őrzi.

Források[szerkesztés]