Pandeli Cale

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pandeli Cale
Született 1879. március 28.
Korça
Elhunyt 1923. augusztus 5. (44 évesen)
Szaloniki
Állampolgársága albán
Foglalkozása politikus

Pandeli Cale (Görice, 1874. március 28.Szaloniki, 1923. augusztus 3.) albán politikus. Az albán nemzeti függetlenségi mozgalomnak, majd a nemzetállammá válás politikai közéletének egyik meghatározó alakja, 1912–1914-ben Albánia első mezőgazdasági minisztere volt.

Életútja[szerkesztés]

Családja kisgyermekkorában kivándorolt és Egyiptomban telepedett le. Középiskolai tanulmányait egy francia oktatási nyelvű alexandriai iskolában végezte el. 1900-ban Bukarestbe költözött – ahol szintén nagyszámban éltek albán emigránsok –, majd 1904-ben visszatért szülőhazájába, Albániába, s kereskedelmi tevékenységbe kezdett. Emellett Themistokli Gërmenjivel és Midhat Frashërivel Szalonikiben megalapították az Ortodox Liga (Lidhja Orthodokse) néven ismert nacionalista albán titkos szervezetet, amelynek 1909-ben Cale lett a vezetője.

Az 1910 és 1912 közötti Porta-ellenes fegyveres felkelések idején saját szabadcsapata élén harcolt Korça vidékén, bár egyes kortársai utóbb ütközetekbe nem bocsátkozó, katonai látszattevékenységgel vádolták Cale gerillaalakulatát. 1912. november 28-án részt vett a vlorai nemzetgyűlésen, ahol a megjelentek kikiáltották Albánia függetlenségét. A november 29-én felálló, Ismail Qemali vezette ideiglenes kormányban Cale mezőgazdasági miniszteri kinevezést kapott (tárcája irányította az ipari és kereskedelmi ügyeket is), majd 1913. szeptember 4-én a közmunkaügyi minisztérium vezetését vette át Midhat Frashëritől. Egy héttel ez utóbbi kinevezését követően egészségügyi kezelések céljából a svájci Lausanne-ba utazott. 1914 januárjában, a Qemali-kormány felbomlását követő időben utazott haza Albániába, s bekapcsolódott a dél-albániai területekre behatoló görög csapatok elleni harcba. 1914. június 9-én létrehozott, majd elnökként irányított egy a harctéren megsebesült katonákat támogató bizottságot.

Ezt követően az első világháború éveit emigrációban töltötte Svájcban, Ukrajnában, Bulgáriában és Franciaországban. Az 1919-es esztendő már ismét Albániában találta Calét. 1920. május 15-én egyike volt a görög–albán államhatárt rögzítő kapshticai protokoll aláíróinak, és még ugyanabban az évben Korça prefektusává nevezték ki. 1921 februárjától haláláig tagja volt a lushnjai kongresszust követően felálló új albán nemzetgyűlésnek. Szaloniki kórházi kezelése idején halt meg.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

  • Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. 34. o. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. 335., 340. o. ISBN 9789632841762  
  • Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. 70–71. o. ISBN 9781780764313