Pajor István (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pajor István
Született 1821. május 20.
Ipolynyék
Elhunyt 1899. március 29. (77 évesen)
Balassagyarmat
Foglalkozása királyi tanácsos,
jogász,
költő,
műfordító

Pajor István (Ipolynyék, 1821. május 20.Balassagyarmat, 1899. március 29.) királyi tanácsos, megyei árvaszéki elnök, jogász, költő, műfordító, a 19. századi Nógrád megyei irodalmi élet egyik központi alakja. Írói álnevei: az 1840-es években Káldor, később Csalomjai.

Élete[szerkesztés]

Pajor József földbirtokos, megyei tisztviselő és Kalmár Johanna fia. Első oktatását rokona, Szontagh Ádám magánnevelőjétől nyerte Szemeréden és Százdon (Hont megye); a gimnáziumot Korponán 1830-34-ig a piaristáknál, 1834-36-ig a Selmecbányaselmeci líceumban, 1836-39-ig a pozsonyi evangélikus líceumban végezte; a jogot Losoncon 1839-40-ben Zsarnaytól a református kollégiumban tanulta. 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát és 1847-ig mint kezdő ügyvéd Pesten működött, majd visszatért a Felvidékre, ahol magánügyvédi praxist kezdett, de emellett megyei megbízásokban is részesült. Jurátusként vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, a szabadságharcot főhadnagyként harcolta végig. 1849-ben a magyar kormánybiztos szülővármegyéje aljegyzőjének nevezte ki, később a vármegye tisztifőügyésze lett. 1849-ben Boronkay Lajos kormánybiztos a Szentbenedeknél táborba szállt Görgei Artúrhoz küldte futárnak. Mint nemzetőrségi hadnagy, csapatával Vácig ment, honnét azonban a hadügyminiszter az összes csapatokat visszarendelte. 1849. július 9-én tisztviselőtársaival Komáromba menekült. A szabadságharc után 1850-től csalomjai ősi birtokán gazdálkodott és ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1860-ban Balassagyarmatra költözött, 1867-től Nógrád vármegye tiszti ügyésze lett, 1872-ben újra megválasztották, mely hivatalát 1878-ig folytatta, amikor január 3-án árvaszéki elnök lett, mely tisztséget 12 évig viselte. Egyéb tanulmányai mellett, a nyelvészetieket művelte; magyar anyanyelvén kívül a német és szlovák nyelvet beszélte, és a francia, olasz, angol és spanyol nyelvek irodalmi termékeivel foglalkozott. A magyar nyelvészet terén eszmecseréket is folytatott, többek közt a Magyar Sajtóban Joannovics György, Vadnay Lajos és Nyakas Gáborral. 1877-ben a Madách Imrének emelendő szobor ügyében Nógrád vármegye által megkezdett agitációnak ő volt a vezető elnöke. A király 1882-ben királyi tanácsosi címmel tüntette ki. Hont és Nógrád vármegyék ünnepeire számos alkalmi ódát és prológot írt, amelyek közül többet a Kisfaludy Társaságban is bemutattak; ezen két megye 1892-ben 50 éves munkásságát jubileummal ülte meg. Külföldön 1867-ben Német- és Franciaországban utazott, 1874-ben pedig Felső-Ausztriában és Felső-Olaszországban. 1889-ben vonult nyugdíjba.

Írói munkássága[szerkesztés]

A 19. század nógrádi irodalmi életének egyik központi alakja volt. Versei már az 1840-es években megjelentek különböző pesti lapokban (Honderü, Pesti Divatlap, Életképek, Athenaeum, Kritikai Lapok stb.). A dualizmus korában elsősorban helyi lapoknak írt. Horatius és Schiller fordításai jelentős helyet foglalnak el a magyar műfordítás-irodalomban.

Munkái[szerkesztés]

  • Költemények. Írta Csalomjai. Balassa-Gyarmat, 1859.
  • Áldozatok, Imák. Witscheltől. For. a 20. kiadás után Csalomjai. U. ott, 1859. (Ismert. Pesti Napló 30. sz.).
  • Vázlatos jegyzetek a magyar nyelv és helyesírás körül. Írta Csalomjai. Pest, 1860.
  • Quintus Horatius Flaccus Epistolái, ford. s az eredeti szöveg kiséretében jegyzetekkel ellátta Csalomjai. B.-Gyarmat, 1877.
  • Horácz levele a Piso fivérekhez. (De arte poetica). Az eredetiből ford. U. ott, 1881.
  • Neologia és orthologia. Irta Csalomjai. Ugyanott, 1883.
  • Schiller és Göthe epigrammái. Ford. Csalomjai. U. ott, 1883.
  • Cinna, vagy Augustus kegyelme. Tragédia öt felvonásban. Corneille után francziából ford. Bpest, 1886. (Olcsó Könyvtár 219.).
  • Válasz Brassai röpiratára gróf Csáky Albin ellen. A röpiratban 1-195 pontok alatt foglalt kritikai észrevételek tüzetes czáfolata és Nagy Iván akadémiai tagnak a válasz szerzőjéhez intézett nyilt levelével. U. ott, 1891.
  • Emlékek és rajzok a 48 előtti jó világból. B.-Gyarmat, 1897.
  • Tarka bokréta. Költemények. U. ott, 1898.

Kéziratban[szerkesztés]

  • János király és Perikles Shakespeare után angolból ford.; Lamennais, Les parols d'un croyant, ford.

Források[szerkesztés]