Pócza Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Pócza Lajos (Hévízszentandrás, 1909. december 25.Penrith, Ausztrália, 1993. április 19.) jogász, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.

Élete[szerkesztés]

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]

Pócza Lajos vendéglős és Varga Rozália második gyermeke. Római katolikus vallásban nevelkedett. Az elemi és a középiskola után Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán jogász diplomát valamint községi jegyzői és általános gyakorlati közigazgatási vizsgabizonyítványt szerzett. Karrierjét községi jegyzőként kezdte, majd Kassára került városi tanácsnoknak – szakmáját a városban tanította is. 1948-ban elvált első feleségétől, és még ebben az évben újra nősült.

Politikai pályája[szerkesztés]

A politikával a második világháború után kezdett foglalkozni. 1945-ben visszatért szülőföldjére, ott belépett Független Kisgazdapártba. Ő lett a párt keszthelyi járási elnöke, Zala megyei titkára valamint bekerült az országos nagyválasztmányba. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a megyei listáról pótképviselő lett. 1947 nyarán azonban a párt balratolódása miatt kilépett az FKGP-ből és a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a megyei választókerületben az Országgyűlés tagjává választották. Majd a következő év tavaszán ismét politikai vélemény különbség miatt elhagyta pártját. Parlamenti munkáját független képviselőként folytatta tovább.

Emigrációban[szerkesztés]

Még a parlamenti ciklus vége előtt - lényegében a DNP más politikusaival egyidőben - elhagyta az országot, és Ausztriába menekült. A Budapesti Népbíróság távollétében összeesküvés vádjával tíz év börtönre ítélte. 1950-ben folytatta útját, és Ausztriából Ausztráliába vándorolt ki. Egy elektronikai gyárban vállalt munkát. 1974-es nyugdíjba vonulása után több visszaemlékező írása jelent meg a Demokrata Néppárt működéséről és a korabeli magyar politikai viszonyokról. A rendszerváltás idején, 1989-ben újjáalakuló Demokrata Néppárt (mai nevén Kereszténydemokrata Néppárt), mint régi DNP-s képviselőt Barankovics-emlékéremmel tüntette ki.

Főbb művei:
A magyar polgári életrend megtartásának küzdelmei és felszámolása: 1945-1948. Magyar Élet, Melbourne-Sydney, 1984.
A Demokrata Néppárt története. Magyar Élet, Melbourne-Sydney, 1989.

Külső hivatkozások[szerkesztés]