A pénzérmék története
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
A pénztörténet a történelemtudomány segédtudománya, egyes nézetek szerint ma már önálló tudomány. Tárgyi anyaggal foglalkozó tudományág, mely írott anyagokra is támaszkodik. Feladata a történelmi pénzek, érmek kutása, rendszerezése, a pénztörténet alapja a leíró numizmatika, lényege egyes korok pénzeinek meghatározása. Magyarországon szervezett keretek között a Magyar Nemzeti Múzeumban, Magyar Numizmatikai Társulat keretein belül, valamint különböző egyetemeken folyik a kutatómunka, társadalmi bázisát a Magyar Érmegyűjtők Egyesülete adja.
Korszakolása
Antik pénzverés
Első korszaka az archaikus kor Kr. e. 7. századtól 5. századig – legkorábbi érmek elektrumból, azaz arany és ezüst természetes ötvözetéből készültek, követi a klasszikus kor Kr. e. 5-3. sz., hellenisztikus kor Kr. e. 3. századtól - Kr. e. 31-ig, az actiumi csata után Görögország a Római Birodalom része lett, de sok provinciában megmaradt a helyi pénzverés. Az aranypénz verés viszonylag ritka, főleg ezüst pénzt vertek, váltó pénznek bronzot használtak. A görög pénzek címletei súlyokon alapultak. Alapegység a drachma, melynek többszöröseit (didrachma, tetradrachma, oktadrachma és néha dekadrachma és dódekadrachma) és hányadait (obulus a drachma 1/6-a, és ennek hányadai és többszörösei) verték.
A köztársasági kor Kr.e. 3. század – a görög súlyrendszer szerint kezdtek pénzt verni, a Dél-Itáliában használatos görög súlyrendszer szerint. Didrachma súlyba ezüst, és litra súlyban bronz pénzeket. Ezek a pénzek téglalap alakúak (aes signatum) vagy kerek öntött bronz pénzek (aes grave), melyeknek legnagyobb címlete az as, egy font (320 g) súlynak felelt meg. Készültek az as kisebb címletei is (semis, triens, quadrans, sextans, és uncia[1]) és néha többszörösei (tressis, dupondius). A római ezüst pénz a dénár, a második pun háború idejében jelent meg, és ez lett több mint négyszáz éven át a római pénzverés alapegysége. A pénzkibocsátás a senatus joga, közvetlen felelősei a triumviri monetales. Neveiket a pénzeken feltüntették.
Kezdete Octavianus (Augustus császár) pénzverésével kezdődik, vége 476, a Római Birodalom bukása. Innentől háromféle fémből vernek pénzt: aranyból (aureus – 1/40 font súlyú -, és fele quinar), ezüstből (dénár, quinar ami dénár fele), bronzból (sestertius, dupondius, as, semis, quadrans). Az érmek előlapján a mindenkori uralkodó, illetve valamely családtagjának portréja látható, a hátlapi ábra és körirat propaganda célokat szolgált. A rohamosan el értéktelendő pénz miatt i.sz. 215-ben új címlet jelenik meg, az antoninianus (dupla dénár). Ez a pénzrendszer i. sz. 294-ig Diocletianus pénzreformjáig állt fenn. Ekkor vezették be az előzőnél könnyebb (1/70 font) aureust, és az ezüst argenteust, valamint egy kb. 1 g súlyú pénzt a folist. Az addig csak Rómában működő pénzverde mellé több városban is verdét alapítottak (mint pl.: Lubdunum, Sistia, Cysius stb.)
A pénzreformot Nagy Constantinus folytatta: új aranypénz, a solidus veretésével (1/72 font), valamint új ezüst pénzeket, a siliqua-t (argenteus súlyban) és a valamivel nehezebb miliarens-t veretett. A folyamatosan redukálódó folis helyett pedig több új bronz pénz került forgalomba a negyedik század folyamán, melyeknek pontos címleteit nem ismerjük.
Kr. e. 200-tól időszámításunk kezdetéig tartó korszak összefoglaló elnevezése a görög- római világ európai határain kívül élő barbár népek pénzverésének. Akik etnikailag többfélék (dákok, germánok, géták, illírek, kelták, trákok stb.). Jellemzője, hogy görög illetve római érem típusokat utánoztak és az idők során saját ízlésük alapján egyénivé formálták, saját éremfeliratokkal látták el.
A pénzverés I. Anastasuis 498-as pénzreformjától kezdődik, és 1453-ig a Bizánci Birodalom végéig tart. Kezdetétől verték különféle címletben a nagy méretű görög számos értékjelzéssel ellátott bronz nummiákat, melyek a IX. sz. végéig készítették. A pénzeken 538-tól a császárok uralkodási éveinek számával jelzett keltezés található. A bizánci arany pénzverés a Nagy Constantinus által bevezetett solidusokat készíti változatlan formában a XI. századig. Ezután az aranypénzek szélesebbek, laposabbak és könnyebbek lesznek. A XI. század végétől a tál alakú skuphatosok válnak általánossá és a XII. századtól a tál forma lesz jellemző az egész bizánci pénzverésre. Az ezüst pénzverés néhány időszakot eltekintve sosem volt jelentős Bizáncban, kezdetben folytatták a római típusú siliqua verést, Heraclius császár 615 táján kezdi verni a hexagramnak nevezett (6,75 g) ezüstpénzt, III. Leó z arab dirhemek alapján ver miliaresiont. A pénzeken a VIII. századtól általánossá válik a keresztény szimbolika (Krisztus, Szűz Mária és a szentek ábrázolása). A latin feliratokat felváltotta a görög szöveg. 1204-ben a keresztes hadak elfoglalják Bizáncot, létrejön a latin császárság, a később visszaállított Bizánci Birodalom már nem volt képes visszaszerezni korábbi jelentőségét, pénzverése is jelentéktelenné vált.
Közép- és újkori pénzverés periódusai
- Dénár-periódus
- 781 körültől, a 13. század végéig.
Az európai középkori pénzverés születésnapja Nagy Károly 781 körüli pénzreformja, a reform a 327,45 grammos római font helyébe a 408 grammos fontot tette alap súllyá, és ebből 240 db dénárt rendelt kiverni. Később a pénzlábat könnyítették, mégis több évszázadra meghatározta a pénzverés alapját, hogy csak ezüstből vertek, csak dénárt valamint ennek felét, az obulust. Európán belül a pénzverési jog eltérő képet mutat országonként. Néhol, az uralkodó kizárólagos joga, máshol a főurak és egyházfők is verhettek pénzt.
Kelet-Európa új államaiban (cseh, morva, magyar) hozzávetőleg azonos időben, a X-XI. század fordulóján, indult meg az önálló pénzverés, valamennyi kialakulására a karoling pénzverés hatott. Hazánkban Szent István verette az első ezüst pénzt (előlapján lándzsát tartó kéz Lancea Regis felirattal, hátlapján egy templom Regia Civitas körirattal, második pénzén előlapon egyenlő szárú kereszt, Stephanus Rex felirattal, hátlapján szintén kereszt Regia Civitas felirattal).
A 12. században zajlott le az első ezüst dénár infláció. A királyi jövedelmek növelésére a pénz Európa szerte romlott, súlya és finomsága csökkent. Az évenkénti pénzújítás az adófizetés eszköze volt, amikor is az előző évi pénzt bevonták és új éremképpel bíró pénzt adtak ki, cserébe kisebb mennyiségben. Ez az adónem (a kamara haszna) hazánkban Hunyadi Mátyás pénzreformjáig állt fenn.
Magyarországon Kálmán királlyal kezdődött a pénzrontás, legsúlyosabb időszaka a 12. században volt, ennek hatására idegen pénzek áramlottak az országba (bécsi dénárok, friesachi típusú pénzek) csökkentve ezzel a királyi pénzverésből származó hasznot.
- Garas-periódus
- 13-14 század fordulójától a 15-16. század fordulójáig.
A keresztes hadjáratok lezártával megindult kereskedelem szükségessé tette egy értékálló, a dénárnál nagyobb értékű pénz verését. Elsőként az itáliai kereskedő városok szembesültek ezzel. Kapcsolatba kerültek keleti birodalmak arany pénzeivel és e tapasztalatok alapján 1252-ben Firenze arany pénzt veretett, példáját követte több itáliai város, majd Franciaország, Anglia és 1325 körül Károly Róbert magyar és János cseh király. Károly Róbert aranypénzeit firenzei mintára verette (firenzei fiorino d’oro-ból ered a magyar forint elnevezés), reformintézkedései során tíz kamarára osztotta az országot, ekkor jelenik meg a pénzeken a verdejel. A kor gazdasága igényelte az aranynál kisebb , de a dénárnál nagyobb váltópénzt, ezt az igényt a garasok elégítették ki, melyek verés a XIII. századtól kezdődött. Hunyadi Mátyás pénzreformja 1467-ben új adót vezetett be, és állandósította a garas verést, innentől új éremkép jelent meg a pénzeken, a Madonna, mely 1939-ig állandó volt a magyar pénzverésben.
- Tallér-periódus
- a 15-16. sz. fordulójától a 19. századi nemzeti valuták megjelenéséig.
A XV. század végén a tiroli ezüstbányákra alapozva megkezdődött a súlyos ezüstpénzek verése, melyeket guldinernek, vagy gulden grosennek neveztek, a tallér Csehország egyik verdéjéről, Joachimtall-ról kapta nevét. Magyarországon először II. Ulászló veretett guldinert. Ezen a pénzen szerepelt először évszám – 1499, de ez nem forgalmi pénz volt. Forgalmi pénzként I. Ferdinánd verette, 1553-54-ben. A tallérnak voltak hányadosai (1/2, 1/4) illetve többszörösei (2, 3, 4, néha 5 szörös).
A Habsburg Birodalom részeként többszöri próbálkozás után I. Lipót hozzáigazította a magyar pénzrendszert a birodalom többi részéhez, bevezetve a krajcárokat (1659), de változatlanul hagyta a régi címleteket. A dénárverés Mária Teréziával szűnik meg véglegesen. A magyar pénzverés történetében külön foglalkozni kell II. Rákóczi Ferenc pénzeivel, az arany és ezüst pénzei mellett, lengyel mintára bronz polturákat vetetett, de ezek hamar elértéktelenedtek.
Az 1848-49-es forradalom és szabadság harc alatt vert pénzeken jelenik meg először a magyar nyelvű körirat. A kiegyezés után a Monarchiában kettős pénzverés folyt az Osztrák–Magyar Bank keretein belül, 1867-től a Magyarországon vert pénzek felirata végleg magyar nyelvű lett.1892-től vezették be az aranyalapú korona-valutát mely a tallérperiódus végét jelenti, a korona rendszert követő pengő (1926) és forint (1946) rendszerek szintén arany alapúak, tehát az aranyhoz viszonyítva állapították meg értékűket.
Utánzat, utánverés, hamisítás
Utánzat Önálló pénzveréssel nem rendelkező nép leutánozza egy pénzveréssel rendelkező nép pénzeit. (barbár veretek)
Utánverés Az utánzat célja egy jó minőségű pénz lemásolásával saját verdejegyek ráütésével az eredetivel megegyező minőségű pénz előállítása.
Hamisítás Megtévesztésre való törekvés, hamisítvány rendszerint silányabb, az eredetinél értéktelenebb, anyagi haszonnal jár az előállítás. Történeti korok pénzeinek mai hamisítása műtárgyhamisítás.
Források
- Gedai István-Torbágyi Melinda: Pénztörténet in Történelem Segédtudományai Osiris Kiadó 2001
Ajánlott irodalom
- Kovács István: Etruria pénzrendszere. Erdélyi Múzeum, 4. (26). évf. 2. sz. (1909) 115–117. o. arch ISSN 1453-0961 Hozzáférés: 2010. december 19. PDF-formátum
Jegyzetek
- ↑ Miller, Jeff. „Earliest Uses of Symbols for Fractions” (html). (Hozzáférés: 2014. április 23.) „11/12 deunx; 10/12 dextans; 9/12 dodrans; 8/12 bes; 7/12 septunx; 6/12 semmis; 5/12 quincunx; 4/12 triens; 3/12 quadrans; 2/12 sextans; 1/12 uncia; 1/24 semuncia; 1/48 sicilicus; 1/72 scriptulum; 1/144 scripulum; 1/288 scrupulum”