Pálos kolostor (Pilisszentlélek)

Pálos kolostor
Település	Esztergom
Cím	külterület 01061 hrsz
Hasznosítása
Felhasználási terület	kolostor
Elhelyezkedése
Pálos kolostor Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 44′ 05″, k. h. 18° 50′ 37″47.73472214, 18.84361076
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálos kolostor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A pilisszentléleki pálos kolostor az egyik legfontosabb emlékhelye az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek. A Pilis egyik legszebb pontján, Esztergom közelében fekszik, szabadon látogatható, és népszerű kirándulócélpont.

A szerzetesek 1287-ben kezdték meg a kolostor és a templom építését. Károly Róbert 1323-as látogatásakor itt írta alá a kolostor alapítólevelét. A 16. század közepén, Esztergom és Buda török kézre kerülése után pusztult el. A romokat 1985 és 1992 között tárták fel és állították meg a falak romlását.

Fekvése

A Pilis belsejében megbújó Pilisszentléleket alig több mint háromszázan lakják. A központból északra vezető, kanyargós úton juthatunk föl, s egy domboldalban ott állnak előttünk a pálos kolostor 1985-1992 között feltárt romjai. A tájat minden irányból a Pilis erdővel borított hegyei uralják.

Rövid története

Pilisszentlélek, Pálos romok légi fotón

Az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetesrend, a pálos rend története szempontjából a Pilis területe meghatározó jelentőségű. Özséb esztergomi kanonokot, a pálos rend alapítóját a pilisi erdőkben élő remeték gyakran fölkeresték. Aztán, 1246-ban Boldog Özséb lemondott javadalmairól, és érseki engedéllyel ő is a Pilisbe vonult, remete társai közé. A Cséve-szirtek alatt (Pilisszentlélek határában) a „hármas-barlangnál” telepedtek meg, majd néhány esztendővel később (1250 körül) innen nem messze alapították meg az első templomot és kolostort, a Szent Kereszt tiszteletére szentelve.

A Pilis erdejében, királyaink egyik kedvelt vadászterületén, az Esztergom felé nyíló Benedek-völgyben állt egy királyi vadászház (palota). IV. László király Péter felhévízi remetének és társainak adományozta (1287), hogy ott kápolnát és kolostort építsenek maguknak. A közeli Szent Kereszt monostor perjelének, Benedeknek a feladata lett a rendház benépesítése, saját szerzetesei közül választott testvérekkel.

I. Károly király is járt az új kolostorban (1323), majd fia, Nagy Lajos király itt töltötte 1378 nagyhetét, s ha már itt volt, megerősítette a korábbi királyi birtokadományokat, sőt még újabb birtokokkal is gyarapította azokat. A kolostor gyarapodása a 15. században is folytatódott, ám az 1526-os év hirtelen a véget jelentette: a mohácsi csata után a Dunakanyarig jutó portyázó török seregek áldozatául esett.

A kolostor feltárása és építészete

A 18–19. században a romos épületek falai még magasan álltak. Amikor az első ásatásokra sor került (1928–1933), már csak néhány falcsonk magasodott a föld fölé. Ekkor tisztázódott a főbb épültek elrendezése, az 1980/90 évek ásatásai során néhány fontosabb részlet tisztázódott, ám még további feltárásokra van szükség, hogy sikerüljön kiásni a nyugati kerítőfalat és egyéb, még a föld alatt rejtőző építményeket. Egyelőre nem sikerült megtalálni sem a 13. századi királyi vadászlak, sem a legkorábbi kolostor maradványait. A 14–15. század fordulóján épült ma látható épületek közül a legépebben megmaradt a kicsinynek számító templom. A szentélyben helyreállították a Szentlélek tiszteletére szentelt főoltárt. A templomhoz csatlakozó keleti épületszárny emeletes lehetett. Az ásatás során előkerültek a helyiségeket valaha fűtő kályhák csempemaradványai. Ezekből arra következtethetünk, hogy nagyon díszesek lehettek. A budai várban állott lovag alakos kályhák variánsait építették meg a szentkereszti kolostor számára. A keleti szárny két legnagyobb, középpilléres terme közül a kisebbik a káptalanterem, a nagyobbik a refektórium (ebédlő) lehetett. A káptalanteremből vezetett átjáró a nyugati épületszárny helyiségeibe. Északon L alakú épületszárny fogott közre egy kis belső udvart. Délén húzódtak a kerítőfal mentén a gazdasági épületek (műhelyek).

Képgaléria

• 
  A kolostor madártávlatból
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Források

• Kolostorút
• Szántó István: Pilisszentlélek kisközség története, művelődési adatai, gazdasági életének fejlődése, jelenlegi szerkezete. Pilisszentlélek, é.n. Kézirat
• Horváth István: A szentléleki rom. Pusztuló műemlékek a Dunakanyarban. Dunakanyar, 1982. 2. sz.
• Krompecher László: A pilisi ciszterci apátság és a szentkeresztnek szentelt pilisi pálos kolostor építészeti maradványai. Budapest, 1928.
• Lázár Sarolta: Régészeti – állagmegóvási munkálatok a pilisszentléleki pálos kolostor romjainál. Komárom Megyei Honismereti Füzet, 1986. p. 78-81. (Tatabánya, 1987.)

További információk

• Alaprajz
• "Kolostorrom". Műemlékem.hu. Hozzáférés: 2015. november 15. {{cite web}}: Unknown parameter |templatename= ignored (súgó)