Ocskó Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ocskó Lajos
Született1887. november 5.
Dorozsma
Elhunyt1946. április 25. (58 évesen)
Szeged
Állampolgárságamagyar
SablonWikidataSegítség

Ocskó Lajos, Kalazanci Szt Józsefről nevezve (Kiskundorozsma, Csongrád vármegye, 1887. november 5.Szeged, 1946. április 25.) magyar piarista szerzetes, katolikus pap, tanár és egyházi író.

Életútja[szerkesztés]

1904. augusztus 27-én lépett be a piarista rendbe, 1910. december 14-én tett ünnepélyes fogadalmat. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte, 1912. augusztus 1-jén szentelték pappá. 1912-ben Kolozsvárra helyezték, ahol 1922-től a kegyes tanítórend alapította Hittudományi és Tanárképző Intézet lelki igazgatója, teológiai tanára. A teológiai tudományok doktora, katolikus folyóiratok munkatársa.

1937-től a Báthory–Apor Szeminárium rektora. 1944-től Debrecenben rektor, de innen betegség miatt hamarosan a Budakeszire, a tüdőszanatóriumba került, itt élte át Budapest ostromát, amíg egészsége engedte, kórházi lelkészi teendőket látott el. 1945 tavaszán gyenge egészségi állapota miatt rokonai Kiskundorozsmára vitték. 1946. április 13-án befogadta a szegedi piarista rendház, itt érte a halál. A szegedi Belvárosi temetőben a piarista sírboltban helyezték örök nyugalomra.[1]

Munkáiból[szerkesztés]

  • Jézus Krisztus életeszménye (Kolozsvár, 1925)
  • A mélységek lelkülete (Szilágysomlyó, 1934)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tóth Tamás szíves közlése.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Dr. O. L.: Jézus Krisztus életeszménye. Ellenzék, 1925. szeptember 27.