Nyugati vörösfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Nyugati vörösfenyő
Erdőt alkotva
Erdőt alkotva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Vörösfenyő (Larix)
Mill.
Faj: L. occidentalis
Tudományos név
Larix occidentalis
Nutt.
Szinonimák
  • Larix americana var. brevifolia Carrière
  • Pinus nuttallii Parl.
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati vörösfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati vörösfenyő témájú médiaállományokat és Nyugati vörösfenyő témájú kategóriát.

A nyugati vörösfenyő (Larix occidentalis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A nyugati vörösfenyő előfordulási területe Észak-Amerika nyugati hegységei. A kanadai Brit Columbia délkeleti és Alberta délnyugati részeitől, délre az Amerikai Egyesült Államokbeli Washington, Oregon, Idaho és Montana államokig sokfelé megtalálható.

Megjelenése[szerkesztés]

Nagyméretű, lombhullató fenyőfaj, mely általában 30-60 méter magasra és 1,5 méter átmérőjűre nő meg. A koronája karcsú és kúpszerű; a hajtásai 10-50 centiméteresek. A tűlevelei világoszöldek, 2-5 centiméter hosszúak és nagyon karcsúak; ősszel élénk sárgává változnak és elhullanak; csupaszon hagyva a világos narancssárgás-barna ágakat, egészen a következő tavaszig. A toboza hengeresen tojás alakú, 2-5 centiméter hosszú, 40-80 tobozpikkellyel; egy tobozpikkely 4-8 milliméteres. A fiatal toboz vörös színű, de megporzás után 6 hónappal barnára változik. A toboz akár több évig is a fán maradhat; az ilyen már szürkésfekete színű.

Életmódja[szerkesztés]

A természetben általában 500-2400 méteres tengerszint fölötti magasságok között lelhető fel. Jól tűri a hideget, akár a -50 °C-os hőmérsékletet is kibírja. A szárazabb talajt kedveli, a nedves területeken nem fejlődik. Magvai létfontosságú táplálékot biztosítanak a fenyőcsíznek (Carduelis pinus), a zsezséknek (Acanthis) és a szalagos keresztcsőrűnek (Loxia leucoptera).

Felhasználása[szerkesztés]

Egyes fennsíki indiánok a fiatal hajtások kifőzött levéből a gümőkórt, más néven tuberkulózist (tbc) és a gégegyulladást próbálták gyógyítani.[1] A faanyagát jachtok és kerítések készítéséhez használják fel. Gyantája az olajfestékiparban hasznosítható. Az őslakósok a puhább faanyag részeit és a fanedveit fogyasztották.[2]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hunn, Eugene S.. Nch'i-Wana, "The Big River": Mid-Columbia Indians and Their Land. University of Washington Press, 354. o (1990). ISBN 0-295-97119-3 
  2. Turner, Nancy J. Food Plants of Interior First Peoples (Victoria: UBC Press, 1997) ISBN 0774806060

Forrás[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Larix occidentalis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]