Nekrofília (parafília)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nekrofília
Pietro Pajetta - Der Hass - 1896.jpg

BNO-10 F65.8
A Wikimédia Commons tartalmaz Nekrofília témájú médiaállományokat.

A nekrofília, más néven nekrofilizmus, nekrolagnia, tanatofília szexuális vonzódás holttestekhez vagy aktus, amely holttestekkel történik.[1]

Rosman és Resnick 34 nekrofíliaesetet vizsgált meg, amelyek leírják az egyének motivációit: a felmérésből kiderül, hogy ezek az egyének egy ellen nem szegülő és vissza nem utasító partnerre vágynak (esetek 68%-a), romantikus partnerrel való egyesülésre vágynak (esetek 21%-a), holttestekhez szexuálisan vonzódnak (esetek 15%-a), vigasztalás vagy elszigeteltség érzéseinek leküzdésére vágynak (esetek 15%-a), vagy az áldozat feletti diadalmat élik át (12%-a).[2]

A kifejezés eredete[szerkesztés]

Úgy gondolják, hogy a nekrofília kifejezést Joseph Guislain belga orvos alkotta meg a Leçons Orales sur les Phrénopathies című könyvében, egy 1850 körül tartott előadásban, hivatkozva a kortárs nekrofilra, François Bertrandra.[3]  

A kifejezést egy évtizeddel később népszerűsítette Bénédict Morel pszichiáter.[1]

Története[szerkesztés]

Az ókori világban a holttesteket hazájukba visszaszállító tengerészeket gyakran vádolták nekrofíliával. [5] A történelemben nincs folyamatosan jelen a nekrofília gyakorlása, azonban írásbeli nyilvántartások azt sugallják, hogy az ókori Egyiptomban jelen volt. Hérodotosz feljegyzéseiben az áll, hogy a holttesttel való kapcsolat elkerülése érdekében az ókori egyiptomiak hagyták az elhunyt gyönyörű nőket, hogy "három vagy négy napig" bomoljanak, mielőtt átadnák őket a balzsamozóknak.[4][5][6] Hérodotosz egy metafórával arra is utalt, hogy Periandrosz görög zsarnok megfertőzte feleségének holttestét: "Periandrosz kenyérét hideg kemencében sütötte." [9] A nekrofília cselekedeteit a Mocsika kultúra kerámiáin is ábrázolják, akik Peru északi részén uralkodtak az időszámításunk előtti első évszázadtól a nyolcadikig.[7] Ezekben a leletekben a közös téma a férfi csontváz maszturbálása egy élő nőn.[8] A hettita törvény a Kr. E. 16. századtól a Kr. E. 13. századig kifejezetten megengedte a halottakkal való szexet.[9] A ma Kína északkeleti részéhez tartozó Xianbei császár Murong Xi közösült szeretett császárnéja Fu Xunying holttestével, miután az már hideg volt és koporsóba tették.[10]

A reneszánsz Olaszországban, a fekete halál által kiváltott erkölcsi összeomlás után és az ellenreformáció előtt az irodalom tele volt szexuális hivatkozásokkal, melybe a nekrofília is megjelent.[11] A hírhedt jelenkori eset az amerikai sorozatgyilkos, Jeffrey Dahmer ügye volt. Dahmer szexuális rabszolgát akart létrehozni, aki tudatlanul beleegyezik abba, amit akar. Amikor kísérletei kudarcot vallottak, és férfi áldozatai meghaltak, addig őrizte a holttesteket, amíg azok felismerhetetlenné nem váltak, közben folyamatosan maszturbált és közösült a testekkel.[12] Ahhoz, hogy felizguljon meg kellett gyilkolnia férfi áldozatait, mielőtt velük szexuális kapcsolatot folytatott volna. Dahmer kijelentette, hogy az áldozatait csak azért ölte meg, mert szex után el akarta őket hagyni, és mérgesek lettek volna rá, ha megtudják, hogy kábítószert adott be nekik.[13] A brit sorozatgyilkos, Dennis Nilsen szintén nekrofilnak tekinthető.[14]

Besorolás[szerkesztés]

A Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadásában (DSM-5) a holttestek iránti ismétlődő, intenzív szexuális érdeklődés tízszintű besorolásra tagolja:

  1. Szerepjátékok: emberek, akik attól jönnek izgalomba, hogy úgy tesznek mintha élő partnerük halott lenne szex közben.
  2. Romantikus nekrofília: gyászolók, akik ragaszkodnak halott szeretőjük testéhez.
  3. Nekrofíl álmodozók: azok az emberek, akik fantáziálnak a nekrofíliáról, de valójában soha nem szexelnek holttesttel.
  4. Érintéses nekrofilia: azok az emberek, akik holttest megérintésével vagy megsimogatásával jönnek izgalomba, anélkül, hogy közösülésbe lépnének.
  5. Fetisisztikus nekrofília: azok az emberek, akik szexuális célokra tárgyakat (pl. Bugyi vagy tampon) vagy testrészeket (pl. Ujj vagy nemi szerv) vágnak le szexuális célra, anélkül, hogy közösülésbe lépnének.
  6. Csonkítós nekrofília: azok az emberek, akiknek örömet szerez egy holttest megcsonkítása maszturbálás közben, anélkül, hogy közösülésbe lépnének.
  7. Oportunista nekrofília: azok az emberek, akik általában nem érdeklődnek a nekrofília iránt, de megragadják a lehetőséget, amikor ez felmerül.
  8. Rendszeres nekrofília: azok az emberek, akik elsősorban halottakkal közösülnek.
  9. Gyilkossági nekrofília: nekroszadisták, akik gyilkosságot követnek el az áldozattal való szex céljából.
  10. Exkluzív nekrofília: azok az emberek, akiket kizárólag a halottakkal való szexben érdekeltek, és egyáltalán nem tudnak élő partnerre felizgulni.

Továbbá, a kriminológus Lee Mellor tipológiájában gyilkos nekrofíliák nyolc kategóriát alkotnak (A-H), mely két viselkedési tengelyen alapul: destruktív (elkövető megcsonkítja a holttest szexuális okokból) - tartósító (elkövető nem csonkít), valamint hideg (az elkövető a holttestet több, mint két órával a halál után használja) - meleg (az elkövető a holttestet kevesebb, mint két órával a halál után használja).[15] Illetve van további négy kategória (E-H):

Kutatás[szerkesztés]

Emberek[szerkesztés]

A nekrofíliát gyakran ritkának feltételezik, de a lakosság körében való előfordulásáról nem állnak rendelkezésre adatok.[16] Néhány nekrofíl csak a cselekedetről fantáziál, anélkül, hogy végrehajtaná.[2] 1958-ban Klaf és Brown megjegyezte, hogy bár ritkán írják le, a nekrofíliai fantáziák gyakrabban fordulhatnak elő, mint általában gondolják.[6]

Rosman és Resnick 122 nekrofíliaesetet vizsgált. A mintát valódi nekrofilekre osztották le, akiknek tartós vonzódása volt a holttestekhez, és álnekrofilekre, akik a lehetőségektől, szadizmustól vagy átmeneti érdeklődéstől váltak azzá. A teljes létszám 92%-a férfi és 8%-a nő. A valódi nekrofilek 57%-ának volt alkalmanként hozzáférése holttestekhez, leggyakrabban hullaházi, kórházi és a temetkezési állásokon keresztül. A kutatók elképzelése szerint a következő helyzetek bármelyike kiválthat nekrofíliát:[2]

  1. A nekrofilnek kicsi önbizalma van, valószínűleg jelentős kudarc átélése miatt;
    a) Nagyon félnek mások általi elutasítástól, és szexuális partnerre vágynak, aki képtelen elutasítani őket; és/vagy
    (b) Félnek a halottaktól, és félelmüket - reakció kialakulásával - vágyakká alakítják át.
  2. Izgató gondolatok alakulnak ki bennük egy holttest miatt, mellyel sok időt töltenek együtt.

Más állatok[szerkesztés]

Egy hím fekete-fehér tegu egy két napja halott nősténnyel próbál párosodni.[17]

A nekrofíliát megfigyelték emlősökön, madarakon, hüllőkön és békákon.[18] 1960-ban Robert Dickerman feljegyzett nekrofíliát ürgéken, amit úgynevezett „Davian viselkedés” hivatkozva egy limerickre egy nekrofíl Dave nevű bányászról. A címet továbbra is használják az állatok nekrofil esetére.[19] Egyes pókfélék és rovarok szexuális kannibalizmust gyakorolnak, amelyben a nőstény párosodik, majd közösülés alatt vagy után megeszi párját.

Kees Moeliker egy észrevételt tett, miközben a Rotterdami Természettudományi Múzeum irodájában ült, amikor meghallotta egy madár különös hangját, amely az épület üveghomlokzatát ütötte. Vizsgálatakor felfedezett egy hím vadkacsát, ami halottan feküdt az épület előtt. A halott madár mellett egy másik állt a közelében. Miközben Moeliker megfigyelte a párt, az élő kacsa néhány percig a halott testére csapódott, majd a holttesttel párosodni kezdett. A nekrofília körülbelül 75 percig tartott, ekkor Moeliker szerint az élő kacsa két rövid szünetet vett, majd folytatta a párosító viselkedést. Moeliker arra a következtetésre jutott, hogy az ablaknak ütközés idején a két kacsa úgynevezett "erőszak repülést" hajtott végre. "Amikor az egyik meghalt, a másik csak kihasználta a helyzetet, és nem kapott negatív visszajelzést — nos, nem kapott visszajelzést egyáltalán" - mondta Moeliker.[20][21] A nekrofíliáról korábban csak heteroszexuális vadkacsapárokban számoltak be.

George Murray Levick „Az Adélie-pingvin szexuális szokásai” néven ismert rövid cikkben, amely túl sokkolónak tekinthető a kortárs kiadvány számára, „kis huligán bandáknak” írta le az pingvineket, amelyek párosultak az elhunyt nőstényekkel.[22][23] Manapság ezt a fiatal pingvinek tapasztalatlanságának tulajdonítják; egy elhunyt nő, félig csukott szemmel, nagyon hasonlít a megfelelő nőstényre.[24] Megfigyelték, hogy 1921-ben egy szamárpingvin megpróbált kapcsolatot létesíteni egy halott pingvinnel.[25]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b szerk.: Goodwin: Inappropriate Relationships: The Unconventional, the Disapproved, and the Forbidden. London, England: Psychology Press, 174–176. o. (2002. november 10.). ISBN 978-0805837421 
  2. a b c Rosman (1989. június 1.). „Sexual attraction to corpses: A psychiatric review of necrophilia” (PDF/HTML). Bulletin of the American Academy of Psychiatry and the Law 17 (2), 153–163. o. PMID 2667656.  
  3. Aggrawal p.4
  4. Herodotus (c. 440 BC). The Histories (Book 2) (2001. július 1.) „The wives of men of rank when they die are not given at once to be embalmed, nor such women as are very beautiful or of greater regard than others, but on the third or fourth day after their death (and not before) they are delivered to the embalmers. They do so about this matter in order that the embalmers may not abuse their women, for they say that one of them was taken once doing so to the corpse of a woman lately dead, and his fellow-craftsman gave information.” 
  5. Brill (1941. november 10.). „Necrophilia”. Journal of Criminal Psychopathology 2 (4), 433–443. o.  
  6. a b Klaf (1958. november 10.). „Necrophilia: Brief Review and Case Report”. Psychiatric Quarterly 32 (4), 645–652. o. DOI:10.1007/bf01563024. „Inhibited forms of necrophilia and necrophiliac fantasies may occur more commonly then is generally realized.” 
  7. Finbow, Steve. Grave Desire: A Cultural History of Necrophilia. John Hunt Publishing (2014. november 10.). ISBN 9781782793410 
  8. Weismantel, M. (2004). „Moche sex pots: Reproduction and temporality in ancient South America”. American Anthropologist 106 (3), 495–496. o. DOI:10.1525/aa.2004.106.3.495.  
  9. Boer, Roland.szerk.: Masterson, Mark: From Horse Kissing to Beastly Emissions: Paraphilias in the Ancient Near East, Sex in Antiquity: Exploring Gender and Sexuality in the Ancient World. Routledge, 69. o. (2014) 
  10. Luan Pao-chün. The Corpse-Raping Emperor, Tales about Chinese Emperors: Their Wild and Wise Ways. Hai Feng Publishing Company, 148–?. o. (1994) 
  11. Davidson, Nicholas. Crime, Society and the Law in Renaissance Italy, 74–98. o.. DOI: 10.1017/CBO9780511523410.006 (1994). ISBN 9780511523410 
  12. My Friend Dahmer #Full - Read My Friend Dahmer Issue #Full Page 214. www.comicextra.com. (Hozzáférés: 2017. december 20.)
  13. Psychiatric Testimony of Jeffrey Dahmer. Court Transcripts. Criminal Profiling, 2001. június 8. (Hozzáférés: 2012. november 29.)
  14. Masters, Brian. Killing For Company. Arrow (1985). ISBN 978-0099552611 
  15. a b Mellor, Lee. Homicide: A Forensic Psychology Casebook. Boca Raton, FL: CRC, 103–105. o. (2016) 
  16. Milner, J. S., Dopke, C. A., & Crouch, J. L..szerk.: Laws, D. Richard: Paraphilia Not Otherwise Specified: Psychopathology and Theory, Sexual Deviance: Theory, Assessment, and Treatment, 2nd edition. The Guilford Press, 399. o. (2008. november 10.) 
  17. Sazima, I. (2015). „Corpse bride irresistible: a dead female tegu lizard (Salvator merianae) courted by males for two days at an urban park in South-eastern Brazil”. Herpetology Notes 8, 15–18. o.  
  18. de Mattos Brito, L. B., Joventino, I. R., Ribeiro, S. C., & Cascon, P. (2012). „Necrophiliac behavior in the "cururu" toad, Rhinella jimi Steuvax, 2002, (Anura, Bufonidae) from Northeastern Brazil”. North-Western Journal of Zoology 8 (2), 365. o.  
  19. Costa, H. C., da Silva, E. T., Campos, P. S., da Cunha Oliveira, M. P., Nunes, A. V., & da Silva Santos, P. (2010). „The corpse bride: a case of Davian behaviour in the green ameiva (Ameiva ameiva) in southeastern Brazil”. Herpetology Notes 3, 79–83. o.  
  20. C.W. Moeliker (2001). „The first case of homosexual necrophilia in the Anas platyrhynchos (Aves:Anatidae)”. Deinsea - Annual of the Natural History Museum Rotterdam 8, 243–247. o. (Hozzáférés ideje: 2013. december 7.)  
  21. Donald MacLeod. „Necrophilia among ducks ruffles research feathers”, Guardian Unlimited, 2005. március 8.. [2013. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. június 17.) 
  22. McKie. „'Sexual depravity' of penguins that Antarctic scientist dared not reveal”, The Guardian, 2012. június 9.. [2013. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. június 9.) 
  23. Russell (2012). „Dr. George Murray Levick (1876–1956): Unpublished notes on the sexual habits of the Adélie penguin”. Polar Record 48 (4), 1. o. DOI:10.1017/S0032247412000216.  
  24. McKie. „'Sexual depravity' of penguins that Antarctic scientist dared not reveal”, Guardian.co.uk, 2012. június 9.. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  25. Bagshawe, T. W. (1938). „Notes on the Habits of the Gentoo and Ringed or Antarctic Penguins”. The Transactions of the Zoological Society of London 24 (3), 209. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.1938.tb00391.x.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Necrophilia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.