Nagy rombuszhal

Nagy rombuszhal
Nagy rombuszhal egy belgiumi akváriumban
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) Alrend: Pleuronectoidei Család: Scophthalmidae Nem: Scophthalmus Rafinesque, 1810 Faj: S. maximus
Tudományos név
Scophthalmus maximus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Pleuronectes cyclops Donovan, 1806 Pleuronectes maeoticus (non Pallas, 1814) Pleuronectes maximus Linnaeus, 1758 Pleuronectes turbot Lacépède, 1802 Psetta maeotica (non Pallas, 1814) Psetta maxima (Linnaeus, 1758) Psetta maxima maxima (Linnaeus, 1758) Rhombus aculeatus Gottsche, 1835 Rhombus maeoticus (non Pallas, 1814) Rhombus magnus Minding, 1832 Rhombus maximus (Linnaeus, 1758) Rhombus stellosus Bennett, 1835 Scophthalmus maeoticus (non Pallas, 1814) Scophthalmus ponticus Ninni, 1932
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagy rombuszhal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy rombuszhal témájú médiaállományokat és Nagy rombuszhal témájú kategóriát.

A nagy rombuszhal (Scophthalmus maximus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) rendjébe és a Scophthalmidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

A nagy rombuszhal előfordulási területe az Atlanti-óceán északkeleti része és az ehhez tartozó tengerek, mint például: az Északi-, a Balti- és a Földközi-tenger. Az északi-sarki terület határán is fellelhető. A Fekete-tengerben élő Scophthalmus maeoticust, korábban a nagy rombuszhal alfajának vélték, Psetta maxima maeotica néven.

Megjelenése

Az álcája tökéletes

A hím általában 50 centiméter, a nőstény 70 centiméter hosszú, de akár 100 centiméteresre is megnőhet. 41–54 centiméteresen már felnőttnek számít. Testtömege legfeljebb 25 kilogramm. Lapított teste majdnem kerek. Szemei nincsenek pikkelyek, hanem nagy, csontos dudorok. Színezetének köszönhetően, amelyet változtatni is tud, könnyen beleolvad a környezetébe.

Életmódja

Mérsékelt övi és sarki halfaj, amely egyaránt jól érzi magát a sós- és brakkvízben is. Általában 20–70 méteres mélységekben tartózkodik. A homokos, kavicsos és törmelékes medret kedveli, ahol fenéklakó állatokra vadászik. Tápláléka főleg Ammodytidae-fajok és gébfélék, de ezek mellett nagyobb rákokat és kagylókat is fogyaszt.

Legfeljebb 25 évig él.

Szaporodása

Az ívási időszaka április és augusztus között van. Az ikrák a nyílt tengeren lebegnek.

Felhasználása

A nagy rombuszhalat ipari mértékben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik. A városi akváriumok szívesen tartják. Ízletes húsa miatt kedvelt eledelhal. Frissen vagy fagyasztva árusítják. Sokféleképpen elkészíthető.

Képek

• 
  A hal felülről...
• 
  ... és alulról
• 
  Felnőtt...
• 
  ... és fiatal példány
• 
  Gyakran csak a szemei látszanak
• 
  Mellúszói kicsik és átlátszóak
• 
  Rajz a halról

Források

• Scophthalmus maximus (Linnaeus, 1758) FishBase
• Bauchot, M.-L., 1987. Poissons osseux. p. 891-1421. In W. Fischer, M.L. Bauchot and M. Schneider (eds.) Fiches FAO d'identification pour les besoins de la pêche. (rev. 1). Méditerranée et mer Noire. Zone de pêche 37. Vol. II. Commission des Communautés Européennes and FAO, Rome.