Nagy maréna
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Coregonus lavaretus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy maréna témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy maréna témájú médiaállományokat és Nagy maréna témájú kategóriát. |
A nagy maréna vagy vándormaréna (Coregonus lavaretus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A nagy maréna élőhelye a Brit-szigetek („Powan”), az Alpok és az előhegyek tavai („Blaufelchen”), a Balti-tenger („Ostseeschnäppel”) és a beömlő folyók (például „Madüsse-Maräne”); Skandináviától Szibériáig. Magyarországon ritka vendég (Rajkától Budapestig).
Alfajai[szerkesztés]
- Coregonus lavaretus baeri Kessler, 1864 vagy Coregonus baerii néven önálló faj Oroszországban
- Coregonus lavaretus baicalensis Dybowski, 1874
- Coregonus lavaretus lavaretus (Linnaeus, 1758)
Megjelenése[szerkesztés]
Alakja: A hal teste alfajonként változóan karcsú, heringszerű, kis fejjel és hegyes, néha erősen megnyúlt orral. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. Szűk szájnyílása a szem elülső szegélyéig ér, és alfajonként változóan végállású vagy alsó állású. Az első kopoltyúíven 25-39 (többnyire 30-34) hosszú, sűrűn álló kopoltyútüske van.
Színezete': Háta kékeszöld vagy sötétzöld, oldalai és a hasoldal a fehértől az ezüstösen csillogóig változik.
Mérete: A táplálékban szegény tavakban élő törpe alakok 10-12 centiméter hosszúak; átlagos testhossza 30-50 centiméter, maximum 60 centiméter.
Életmódja[szerkesztés]
Tápláléka planktonrákok, rovarlárvák, fiatal halak, halikra, talajférgek és puhatestűek.
Szaporodása[szerkesztés]
A vándoralakok ívni a sekély tengeröblökbe és a folyók alsó szakaszára vonulnak. Az ívás szeptember–december között zajlik. A tengerlakó példányok is felúszhatnak ívni a beömlő folyókba. A Boden-tóban élők nagy mélységben, a nyílt vízben ívnak többnyire december közepe táján. A szibériai folyókból állandó törpe alakok ismertek.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- Fishbase.org
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
