Núbiai vadszamár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Núbiai vadszamár
Bonaire's Critically-Endangered Nubian Wild Ass.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Faj: Vadszamár (E. africanus)
Alfaj: E. a. africanus
Tudományos név
Equus africanus africanus
(Fitzinger, 1857)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Núbiai vadszamár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Núbiai vadszamár témájú kategóriát.

A núbiai vadszamár (Equus africanus africanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó afrikai vadszamár (Equus africanus) faj egyik alfaja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Édouard Louis Trouessart szerint a 19/20. század fordulóján még viszonylag nagy területen élt a szudáni Szennartól, illetve Dél-Núbiától Eritreáig, illetve a Danakil-mélyföldig. Ezzel szemben Richard Lydekker a 20. század elején azonban már a kihaló állatok közé sorolta, aminek alátámasztásaként feljegyezte, hogy az állatpiacon már évtizedek óta nem szerepel. Az 1970-es évekre élőhelye a Szudán északkeleti részén található Núbiai-sivatagra, valamint Eritreában a Barka-völgyre, illetve Eritrea és Szudán határvidékére szűkült le; populációi elszigetelődtek egymástól.

A frankfurti állatkert 1877-ben beszerzett egy párt, és utódaik több évtizedig éltek az állatkertben. Más állatkertekben, így a Tierpark Hellabrunnban is megtalálható.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Szőre egérszürke (sárgásszürke vagy fakószürke), élőhelyén ez kitűnő rejtőszín. Hasa és szája világosabb, a martájon sötét keresztcsíkkal. Vállmagassága legfeljebb 113–118 cm, a szomáli vadszamárénál kisebb. Termete karcsú, a háta szíjalt, sörénye rövid, felálló, a farka bojtban végződik.

Egy letörpült változata élt Szokotra szigetén.

Életmódja élőhelye[szerkesztés]

Élőhelyének nagy része sivatag, illetve félsivatag. Táplálkozása, illetve emésztése a szívós, szárazságtűrő növényekhez alkalmazkodott.

A domináns mének 10–15 kancából álló háremet tartanak. A visszavadult háziszamarakkal szívesen kereszteződik.

Hasznosítása[szerkesztés]

A mitokondriális DNS-vizsgálatok igazolták, hogy ez az alfaj a háziszamár (Equus asinus) őse; ezelőtt mintegy 5000 évvel háziasították Egyiptomban. Az egyiptomi királysírokból előkerült szamárcsontok kopásnyomai alapján valószínűleg teherhordásra használták őket.

Ízletes húsát szívesen ették az arabok.

Források[szerkesztés]

Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”