Moncada (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Moncada
SzerzőRobert Merle
Eredeti címMoncada, Premier combat de Fidel Castro
Ország Franciaország
Nyelvfrancia
MűfajTörténelmi riportregény
Kiadás
KiadóÉditions Gallimard
Kiadás dátuma1965
Magyar kiadás dátuma2004
FordítóDankó Éva, 1967
Média típusaff
Oldalak száma474
ISBN963-07-7516-6
SablonWikidataSegítség

Moncada, Fidel Castro első csatája (Moncada, Premier combat de Fidel Castro) Robert Merle Goncourt-díjas francia író 1965-ben írt riportregénye. Az író, a történelmi tények pontos bemutatásával tárja elénk a kubai nép szabadságvágyát, a Movimiento mozgalom szerveződését és megerősödését, valamint a Moncada laktanya 1953. július 26-i ostromát, – a Fidel Castro vezette kubai forradalom első eseményét, – amely elbukott ugyan, de megingatta a Batista-rezsim megdönthetetlenségének mítoszát.

A történelmi paradoxon, hogy Kuba – az USA tőszomszédságában fekvő kis szigetország – elsőként tört ki a latin-amerikai országokat általánosan jellemző elmaradottságért felelős észak-amerikai uralom alól, felkeltette Merle írói kíváncsiságát. Tíz évvel Moncada után, a változást előidéző események és személyek nyomába eredt, és az írásos emlékek valamint 61 szemtanú elbeszélése nyomán rekonstruálta a forradalom „keletkezését”. Az anyaggyűjtés során Merle-t ámulatba ejtette, hogy e „többnyire szerény környezetből származó” emberek elfogulatlanul, „ékesszólóan és majdnem mindig humorral nyilatkoztak. Húszéves fejjel kockára tették az életüket, hogy hazájukat megszabadítsák a diktátortól, börtönben, száműzetésben éltek, vagy partizánharcokban vettek részt, míg győzött a forradalom, s akkor visszatértek egykori mesterségükhöz, senkitől semmit se kérve, és nem érezve hősnek magukat.”[1]

Cselekménye[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!
A Moncada laktanya 1960-1978 között iskolaként működött, ma múzeum található az épületben

A regény első része azt a történelmi alapproblémát mutatja be, hogy Latin-Amerika minden nemzete felfedezése óta folyamatosan szenved a reá nehezedő gyarmati uralomtól, a kizsákmányolástól és gazdasági leigázottságtól. „A földrajzi szomszédság úgy hozta magával, hogy” Latin-Amerika „népei, miután sok véráldozat árán megszabadultak az ibéri járomtól, az Amerikai Egyesült Államok gyámsága alá kerüljenek … Olyan országokban, amelyek gazdaságilag ennyire szorosan függenek egy hatalmas szomszédtól, a demokrácia csak külszín, a szabad választások látszólagosak. … Az állandó beavatkozás súlyosan torzító hatással van a politikai életre… lezülleszti, zavarossá és korrupttá teszi az államvezetést.”[2] Merle ugyanezt a gondolatsort bemutatva végigvezeti az olvasót Kuba 1868 és 1952 közötti „vérzivataros történelmén”, megismerjük Fulgencio Batista személyét, húszéves politikai pályafutását és államcsínyét, amelynek szinte természetes végkifejlete egy új forradalom.

A huszonéves, ügyvédi tanulmányait befejező Fidel Castro-t mélységes elkeseredéssel tölti el, hogy az eddig kemény eszméket hangoztató Ortodox Párt, – amelynek tagja – 1952-ben Batista hatalomátvétele után meghátrál. Ellenállást szervez és megalapítja a Movimiento mozgalmat.

A hatalom (a katonai hírszerzés, SIM) besúgói elől bujkálva szerveződő mozgalom 1953-ra 150 tagot számlál. Fidel a mozgalom néhány vezetőjével kidolgozza a Tervet, amely szerint a nemzet méltóságáért vívott fegyveres harcot a három napos karnevál második napjára virradó hajnalon, július 26-án kezdik és meglepetésszerű támadásukkal elfoglalják a Moncada kaszárnyát – a diktatúra rettegett bástyáját. Arra számítanak, hogy – a sikeres támadás után – a Havannánál határozottabban diktatúraellenes Santiago civil lakossága tömegesen csatlakozik a felkeléshez, az önkénteseket a laktanya elfoglalása során zsákmányolt katonai eszközökkel felfegyverezik, és együtt megkezdik a vidék felszabadítását.

A könyv a lelkes forradalmárok szemével láttatja az 1953. július 26-án 5 óra 15 perckor kezdődő eseményeket. Ám még ők, a túlélők sem képesek tagadni ifjonti naivságukat, a tapasztalatlanságukból eredő hibákat és azt a zűrzavart, fejetlenséget ami a maroknyi elszánt, de katonailag teljesen képzetlen felkelő tetteit jellemezte. A laktanya elleni támadási szándékuk szinte azonnal lelepleződött; a kezdeményezés kicsúszott a felkelők kezéből, a harc szétmorzsolódott és a forradalom néhány órás lövöldözésbe fulladt. A csoport egyharmada meghalt: akiket ott a helyszínen elfogtak némi kínzás és kihallgatás után még aznap agyonlőttek vagy agyonvertek. A többiek elbujdostak a véres leszámolás elől, vagy partizánharcba kezdtek.

A forradalom második szakasza Castro letartóztatása napján vette kezdetét. Ám a fennálló rendszer már a széthullás jeleit mutatta azzal, hogy Fidel önmaga védője lehetett, és pere egész ideje alatt rádióinterjúkban fejthette ki nézeteit a mozgalom céljairól, a Moncada megtámadásának okairól.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Magyarul[szerkesztés]

  • Moncada. Fidel Castro első csatája; ford. Dankó Éva; Európa, Bp., 1967

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Merle: Moncada, Bevezetés, 2004-es magyar kiadás, 11. oldal
  2. Merle: Moncada, Bevezetés, 2004-es magyar kiadás, 5-6. oldal

Külső hivatkozások[szerkesztés]