Mogyorós Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mogyorós Sándor
IICCR D036 Alexandru Moghioros.jpg
Született 1911. október 23.
Elhunyt 1969. október 1. (57 évesen)
Bukarest
Állampolgársága román
Foglalkozása politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Mogyorós Sándor témájú médiaállományokat.

Mogyorós Sándor, Alexandru Moghioroș (Nagyszalonta, 1911. október 23.Bukarest, 1969. október 1.) magyar származású romániai munkásmozgalmi aktivista, kommunista politikus. Fontos szerepet töltött be a romániai mezőgazdaság szövetkezetesítésében, a „kulákság” felszámolásában. Az 1950-es évek végén a minisztertanács elnökhelyettese volt, azonban Nicolae Ceaușescu hatalomra kerülése után kiszorult a párt élvonalából és nem sokkal később meghalt. A kommunizmus alatt Romániában több szobra állt, iskolák és utcák viselték nevét.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Öt elemi osztály és három évnyi inasképzés elvégzése után szülővárosában géplakatosként állt munkába. Már 18 éves korában, 1929-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba; 1932–1935 között az illegális Kommunista Ifjúmunkás Szövetség központi bizottságának tagja volt, álnevei Tell és Balogh József.[1][2] A zsil-völgyi bányászok között és a resicai üzemekben kifejtett tevékenységéért több más kommunista agitátorral – közöttük Ana Paukerrel és Alexandru Drăghicicsel együtt – 1935 júliusában letartóztatták és bebörtönözték.[3]

Az 1944-es román átállás után kiszabadult és a Román Kommunista Párt vezetésében viselt tisztségeket, felügyelve a párt Maros és Hunyad megyei tevékenységét. 1957 és 1961 között Chivu Stoica kormányában a minisztertanács elnökhelyettese volt.[2] 1957-ben elrendelte, hogy a Romániában található összes lovat mészárolják le, mert azok „eleszik a takarmányt a szarvasmarhák elől”, és etessék meg őket a disznókkal. A rendeletnek körülbelül 800 000 ló esett áldozatul, ez pedig visszavetette a gazdaságot, mivel akkoriban a mezőgazdasági munkák és a szállítás java részét lovakkal végezték.[4]

1957 októberében Moszkvába utazott az októberi forradalom 40. évfordulójának megünneplésére. A küldöttséget szállító Il–14 lezuhant a vnukovói leszállás közben, de Mogyorós, Chivu Stoica és Nicolae Ceaușescu túlélték a balesetet.[2]

1967-ben a hatalmat megragadó Ceaușescu eltisztította a pozícióját veszélyeztető, egykoron Gheorghe Gheorghiu-Dejt támogató „régi” kommunistákat, így Mogyoróst is. Rákban hunyt el 1969-ben.[5] Koporsóját a bukaresti Kommunista Hősök Mauzóleumában helyezték el, 1991-ben azonban elszállították onnan.[6]

Kapcsolata a magyarokkal[szerkesztés]

Mint a párt küldötte, 1946-ban az MNSZ székelyudvarhelyi kongresszusán még a nemzetiségi jogegyenlőségről beszélt, de ezt meghazudtolva 1959-ben már azt állította egy marosvásárhelyi aktívaülésen, hogy „...az önálló magyar tannyelvű egyetem alapítása politikai hiba, a magyar reakciónak tett engedmény volt”. Egy idő után nevét is románosította (Alexandru Moghioroș), tévedéseit csak halálos ágyán vonta vissza.[1]

Emlékezete[szerkesztés]

Bukarest 6. kerületében, a Drumul Taberei városnegyedben szobra állt, és egy sugárút és park is viselte nevét. Az 1989-es rendszerváltás után a szobrot eltávolították (talapzata még ma is áll), a közterületeket átnevezték (Strada Brașov illetve Parcul Drumul Taberei, bár a parkot a köznyelv még a 21. század elején is Parcul Moghioroșként ismeri).[7]

Szobra állt Nagyváradon is (a Barátok temploma előtt),[8] több erdélyi városban iskolák[9][10] és utcák[11] viselték nevét.

Munkái[szerkesztés]

  • Epizódok a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség hős illegális harcának éveiből (románul és magyarul, 1949)
  • A dolgozó ifjúság egységes szervezetének feladatai (románul Bukarest, magyarul Brassó 1949)
  • Despre luptele din februarie 1933 și tineretul muncitor (1949)
  • A munkásosztály pártjának erősítése biztosítja a szocializmus győzelmét Romániában (románul, németül és magyarul, 1952).[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  
  2. a b c Zuzeac, Dănuț: Comunistul care a dat ordin să fie omorâți toți caii din România. Adevărul, 2017. július 12. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  3. Eremia, Radu: Apostolii lui Stalin: Alexandru Moghioroș. Historia, 2014. december 19. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  4. Lazăr, Virgil: Lupta comunismului cu caii. România Liberă, 2012. június 21. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  5. Betea, Lavinia: Cinci dintr-o lovitură. Adevărul, 2012. december 11. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  6. Memorialul Eroilor Neamului. Muzeul Național Tehnic. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  7. Docea, Anda: Tîrgul meșteșugurilor uitate. Dilema Veche, 823. sz. (2019. nov. 28.) ISSN 1841-3587
  8. Szilágyi Aladár. „Megáldották a Patróna szobrát”, Bihari Napló, 1999. szeptember 9. 
  9. Ady Endre Elméleti Líceum, Nagyvárad. Magyar Nemzet, 2018. március 2. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  10. Dánielisz Endre. Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  11. Decretul nr. 216/1970, art. 2.

További információk[szerkesztés]

  • Dánielisz Endre: Séta Nagyszalontán. Kézirat. 1988.
  • Csőgör Lajos: Lapok a Bolyai Egyetem történetéből (I). Erdélyi Figyelő, 1990/11.