Miriszlói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miriszlói csata
Konfliktus Tizenöt éves háború
Időpont 1600. szeptember 18.
Helyszín Miriszló, Erdély Fehér megye
Eredmény Habsburg győzelem a románok felett
Szemben álló felek
Imperial Coat of Arms of Austria.svg Habsburg Birod.
Coat of arms of Saxony.svg Szászország
Coa Transylvania Country History (shaded).svg Erdélyi Fejedelemség
Coat of arms of Wallachia.svg Havasalföld
Coat of arms of Moldavia.svg Moldva
Napeshold.jpg Székelyek
Flag of the Cossack Hetmanat.svg Kozákok
Parancsnokok
Giorgio Basta generális és felső-magyarországi főkapitány Stema Mihai Viteazul.jpg Vitéz Mihály havaselvei vajda
Baba Novac
Szemben álló erők
kb. 20–30 000 fő kb. 40–50 000 fő
Veszteségek
1000 fő 5000 fő

A Miriszlói csata (románul: Bătălia de la Mirăslău) 1600. szeptember 18-án lezajlott ütközet Erdélyben, a fehér megyei Miriszlónál, ahol a Habsburg-erdélyi sereg vereséget mért a székelyektől is segített román hadra, akiknek vezére Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem. Erdélyt korábban II. Rudolf császár bízta Mihály fejedelemre.

Előzmények: A Hosszú háború[szerkesztés]

1591-ben portyaháborúkkal kezdődő ún. Hosszú háború során felcsillant a remény a török kiűzésére. Erdély Báthory Zsigmond fejedelemmel együtt a kereszténységhez csatlakozott.
A szövetséges hadak számos győzelmet arattak az oszmánok felett, s egy sor várat vissza is foglaltak. Havasalföldön a török közreműködésével eközben Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) görög eredetű vajda jutott hatalomra, aki azonban szintén a oszmán-ellenes ligához kötötte országa szekerét.

Vitéz Mihály, Bocskai István és Báthory Zsigmond együtt legyőzték Szinán nagyvezírt a gyurgyevói ütközetben a Duna mentén. A sikert nem lehetett kellőképp kihasználni, mert Báthory amúgy is zavaros személyisége okán, lemondott, s a helyébe lépő Báthory András vissza akart térni a szultán oldalára. Ekkor Mihály vajda és a székelyek összefogva Sellenberknél megsemmisítették Báthory hadát 1599 októberében. A vajda bevonult Gyulafehérvárra, ahol a meghódoló rendek kegyeit keresve „fejedelem”-nek nevezték. Ezután Giorgio Bastával az országot kormányozta majdnem egy éven át. A generálist ugyanakkor a vajda ellenőrzésével is megbízták, s aki határozottan féltékeny is volt rá, s várta az alkalmat, hogy félreállíthassa.

Mihály, jóllehet nem helyezte Erdélyt közvetlen Habsburg fennhatóság alá, de mivel visszaállította a székelyek régi kiváltságait, ezért a nemesség szembefordult vele. Állítólag olyan terveket is szövögetett, hogy Havasalföldet, Moldvát és Erdélyt összekapcsolva új államot hoz majd létre. Moldvának egyébként szintén fejedelme volt, amivel kivívta a lengyelek nemtetszését is, akik később megdöntötték a hatalmát.
Basta ekkor már Felső-Magyarországon készülődött ellene, s jól jött neki az erdélyi rendek segélykérése a románok ellen. A generális bevonult Erdélybe, ezzel megindult kettejük között a harc.

A szembenálló erők[szerkesztés]

Mihály vajda serege közel 50 ezer főt tett ki. A moldvai és havasalföldi csapatok mellett több ezer székely, és kozák is harcolt, akik nagy számmal csatlakoztak a török elleni háborúhoz. Tovább erősítették a sereget lengyel zsoldosok (kizárólag lovasokból álltak). A sereg alvezére bizonyos Baba Novac volt, Mihály egyik vazallusa. Az erdélyiek és Basta serege kb. 30 ezer főt számlált. A generális hadát osztrák és szász erők alkották, főleg zsoldosok.

A csata[szerkesztés]

Basta szeptember 17-én ütötte fel táborát, Miriszlónál. A faluval szemben, egy nagy erdőnél vették fel a románok a hadállásaikat, míg az erdővel szemben a német hadak elsáncolták magukat. Az erdélyiek egy magaslat és a község templomának fedezékében álltak, s a német tüzérség is biztos védelem mögött állt. Mihály egyvonalú csatarendbe szedte seregét, elég közel a faluhoz, míg Basta szintén szemtől szembe alakította ki hadrendjét.
A generális a csata során nehézlovassági támadással elsöpörte a havasalföldi frontvonalat, s a sereget csaknem teljesen szétzúzta.
A román sereg több mint ötezer embert vesztett, addig a császári-erdélyi seregnek 1000 halottja volt. Mihály seregében harcoló kozákok a Maroson átkelve menekültek el a csatából és többé nem tértek vissza. Közülük sokan még Báthory seregében harcoltak annak idején, de a sellenberki csata során átálltak a havasalföldiek mellé

A csata után[szerkesztés]

Mihályt Havasalföldre szorították, de itt is még egy vereséget szenvedett. A teleajăni csatában Jan Karol Chodkiewicz vezette lengyel-litván-kozák sereg leverte és a trónt Simion Movilănak adta át, ezzel Havasalföld megszűnt hadviselő fél lenne a tizenöt éves háborúban.
Mihály röviddel ezután Prágába ment, hogy tisztázza magát Rudolfnál, akinek bizalmát sikerült újból megnyernie. Bastaval közösen Goroszlónál döntő vereséget mértek Báthory Zsigmondra, de a győzelem után a generális megölte Mihályt.

Külső hivatkozás[szerkesztés]

  • Szilágyi: A Magyar Nemzet Története
  • Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig életrajzi lexikon, Magyar Könyvklub, Budapest 2000.
  • Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország képes története, Magyar Könyvklub, Budapest 1998.