Ugrás a tartalomhoz

Minimoog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Minimoog

FeltalálóBill Hemsath
Jim Scott
Chad Hunt
Robert Moog
Feltalálás ideje1969
Rokon hangszerekMoog-szintetizátor
A Wikimédia Commons tartalmaz Minimoog témájú médiaállományokat.

A Minimoog (kiejtése „minimóg”, „minimoug”[1]) egy egyszólamú (monofón) analóg szintetizátor, amelyet az Moog Music gyártott eredetileg 1970 és 1981 között. A moduláris Moog-szintetizátor megfizethetőbb, hordozható változatának szánták és ez volt egyben az első szintetizátor, amelyet hangszerboltokban is értékesítettek. Először a progresszív rock és jazz zenészek körében volt népszerű, majd széles körben alkalmazták a diszkó, pop, rock és elektronikus zenei műfajokban.

A Minimoog gyártása az 1980-as évek elején leállt miután a Moog Music cég eladásra került. 2002-ben az alapító, Robert Moog visszaszerezte a Moog cég jogait, és kiadta a Minimoog modern változatát, a Minimoog Voyagert. A Moog Music 2016 és 2017 között, majd pedig 2022 óta napjainkig[a] gyártja az eredeti Minimoogot minimális módosításokkal.

Fejlesztés[szerkesztés]

Egy Minimoog Model D szintetizátor az 1970-es évek elejéről

Az 1960-as években az R.A. Moog Co. cég Moog-szintetizátorokat gyártott, amelyeknek köszönhetően az évtized végére egyre elterjedtebbé váltak az elektronikus hangzások, viszont ezek a hangszerek a hétköznapi emberek számára továbbra is elérhetetlenek maradtak. Ezeket moduláris szintetizátorokat nehéz volt használni, mert a felhasználóknak maguknak kellett összekötniük a modulokat kábelekkel a hangok létrehozásához. Továbbá a hőmérsékletre és a páratartalomra is érzékenyek voltak, ezen felül több tízezer dollárba kerültek.[2] Ezek miatt a legtöbb Moog-szintetizátor egyetemek vagy lemezkiadók tulajdonában volt és leggyakrabban filmzenék vagy szignálok készítésére használták őket. 1970-re mindösszesen csak 28 darab volt zenészek magántulajdonában.[2]

Abban a reményben, hogy létrehozható egy kisebb, megbízhatóbb szintetizátor, Bill Hemsath, a Moog cég mérnöke egy prototípust készített. Ehhez kettévágott egy billentyűzetet, majd a Moog-szintetizátorban is használt alkatrészekből egy kis szekrénybe beépített egy egyszerűbb szintetizátor elektronikát.[2] A Moog cég alapítója és elnöke, Robert Moog jópofának találta a prototípust, de kezdetben nem látta, hogy lett volna rá piaci igény.[2] Ennek ellenére kísérletként Moog és a mérnökök számos további prototípust készítettek, valamint ekkor fejlesztettek ki egy bőröndöt is, amelyben a hangszer könnyebben volt szállítható.[2]

1970 elején a Moog cég veszteségessé vált, mivel a moduláris szintetizátorok iránti érdeklődés csökkent. Miután Moog elutazott egy több hetes nyaralásra, távollétében a mérnökök kifejlesztették Hemsath miniatűr szintetizátorának egy változatát, a Minimoog Model D-t, mivel attól tartottak, hogy elveszítik a munkájukat, ha a cég tönkremegy.[2] Miután Moog visszaérkezett, először nem örült a mérnökök külön akciójának, de ekkor meglátta a Model D-ben rejlő lehetőségeket és végül engedélyezte a gyártását.[2]

A mérnököknek nem sikerült megfelelően stabilizálniuk a tápegységet, emiatt a Minimoog három oszcillátora soha nem volt teljesen szinkronban egymással. Bár nem szándékosan, de ez létrehozta a szintetizátor jellegzetes melegként és teltként jellemzett hangzását.[2] Habár a Moog-szintetizátorén alapult, végső soron a Minimoog feszültségvezérelt szűrője egyedülálló volt, lehetővé téve a zenészek számára, hogy gyakorlatilag „bármit az éles, funky basszusoktól… az űrhangzásokig” létrehozhassanak vele. A Minimoog volt az első szintetizátor, amely hajlítókerékkel rendelkezett, amely lehetővé teszi a zenészek számára, hogy úgy hajlítsák meg a hangokat, mint egy gitáros vagy szaxofonos, így kifejezőbb játékmódok is elérhetővé váltak a számukra. A Moog cég volt alkalmazottja, David Borden szerint Moog rendkívül meggazdagodhatott volna, ha szabadalmaztatja a hajlítókereket.[2]

Kiadás[szerkesztés]

A Moog cég 1970-ben adta ki az első Minimoogot.[3][4]:232 Moog megfogalmazása szerint a hangszert session zenészek számára, hordozható szintetizátornak tervezték és a cégnél úgy számoltak, hogy jó ha „talán 100 darabot” adnak el belőle.[5] Moog megismerkedett David Van Koevering egykori hittérítővel és zenésszel, akit annyira lenyűgözött a Minimoog, hogy bemutatókat rendezett zenészek és hangszerboltok részére. Van Koevering barátja, Glen Bell, aki a Taco Bell étteremlánc alapítója volt, rendelkezésre bocsájtott számára egy épületet a floridai magánszigetén a bemutatókhoz. Van Koevering itt szervezte meg az általa „Electronicus Szigete” névre keresztelt rendezvényt, ami egy „pszeudo-pszichedelikus élmény volt, ami az ellenkultúrát (a drogok kivételével) a hétköznapi családokhoz eljuttatta és összekapcsolta a Minimoog hangjával”.[2]

A Minimoog 13 évig folyamatosan gyártásban volt, és több mint 12 000 darab készült belőle.[4]:215,317 Ez volt az első szintetizátor, amelyet kiskereskedelemben, hangszerboltokban is árultak.[4]:214 A termék sikere ellenére a Moog cég nem tudta kielégíteni a hatalmas keresletet, és fedezetük sem volt ahhoz, hogy hitelt vegyenek fel, ezért Moog 1971-ben eladta a céget Bill Waytenának, egy kockázatitőke-befektetőnek.[2] Van Koeveringet felvették értékesítési és marketingvezetőnek, ezzel az egész világra kiterjesztve a Minimoog árusítását.[4]:238–255 A Minimoog gyártása 1981-ben végül leállt, az eredeti Moog cég pedig 1993-ban hivatalosan is teljesen megszűnt.

Az 1980-as években a Moog Music Egyesült Királyságra vonatkozó névhasználati jogait a walesi Caerphillyből származó Alex Winter vásárolta meg, aki 1998-ban megkezdte egy frissített Minimoog változat korlátozott példányszámú gyártását Moog Minimoog 204E néven.[6] A 204E impulzusszélesség-modulációt és MIDI-t adott az eredeti Model D specifikációjához.[7]

Egy 1979-es (balra) és egy 2017-es (jobbra) Minimoog

2002-ben Robert Moog több éves pereskedés után visszaszerezte a Moog cég névhasználati és egyéb jogait, és az akkori cégét, a Big Briart átnevezte Moog Music-ra. 2002-ben az immáron újra működő Moog cég kiadta a Minimoog Voyagert, ami egy Minimoog által ihletett, de teljesen új és modern analóg szintetizátor volt. Több mint 14 000 darab kelt el belőle a gyártás 2015-ös befejezésig, ezzel az eredeti Minimoog eladásait is túlszárnyalta. Bár a „walesi Moog” nem sokkal később fizetésképtelenné vált és csődeljárás alá került, Winter megtartotta a Moog név jogait az Egyesült Királyságban, a Minimoog Voyagert ott emiatt Voyager by Bob Moog néven árulták.[7]

2016-ban a Moog Music elkezdte gyártani az eredeti Model D modernizált változatát, amely külön LFO-val rendelkezik vibratohoz, valamint MIDI-vel, nyomás és leütésérzékeny billentyűzettel is bír.[8] A gyártás alig egy évvel később, 2017 augusztusa körül ért véget.[9] 2018-ban a Moog Music kiadta a Minimoog Model D alkalmazást iOS-re.[10] 2022-ben, több mint öt év szünet után, a Model D harmadszor is gyártásba került. Alapvetően ugyanaz maradt, mint a 2016-os verzió, de a hajlítókerék immáron rugóval van ellátva, továbbá frissítették a MIDI specifikációkat is.[11]

Hatása[szerkesztés]

TJ Pinch, az Analog Days szerzője szerint a Minimoog volt az első szintetizátor, amely „klasszikussá” vált.[4]:214 A Wired úgy jellemezte, hogy „a zenetörténet leghíresebb szintetizátora... egy mindenütt megtalálható analóg billentyűs hangszer, amely számtalan pop, rock, hip-hop és techno számban hallható az 1970-es, 80-as és 90-es évekből". A Minimoog a hordozhatósága miatt is jelentős volt.[12] David Borden, a Moog cég volt munkatársa úgy fogalmazott, hogy a Minimoog „kihozta a szintetizátort a stúdióból, és áthelyezte azt a koncertterembe”.[13] A Guardian szerint: „Mostanra a fejlesztéseknek köszönhetően elérhetővé vált, hogy a szintetizátor megbízhatóan működjön egyaránt dallamokra, vagy erőteljes basszusokra (vagyis az eddigiektől eltérően már nem bonyolult hanggeneráló gépként). A Minimoog mindent megváltoztatott... a Moogokból csak úgy áradt a karakter. A hangzás lehetett furcsa, giccses, aranyos, vagy már-már szinte pusztító erejű is, de mindig egyértelműen felismerhető volt, hogy ez egy Moog.”[14]

A Minimoog megváltoztatta a rockbandák dinamikáját. A billentyűsök most először játszhattak a gitárosok stílusában szólókat, vagy karakteres basszusokat.[2] A Yes együttes billentyűse, Rick Wakeman így emlékezett vissza: „Először mehettél fel [a színpadra] úgy, hogy megdolgoztathattad a gitárost a pénzéért... A gitárosok reakciója az volt hogy: "Ó, hogy az a... Minimoogja van!". Ezután kétségbeesetten próbálkoztak 11-esre tekerni a hangerőt – csak így tudtak versenyre kelni vele.” Wakeman szerint a hangszer „teljesen megváltoztatta a zene világát.”[15]

A Minimoog jelentős szerepet kapott a fősodorbeli afroamerikai zenében, leginkább Stevie Wonder munkásságában.[4]:8 Basszusok játszására különösen népszerűvé vált a funk műfajban, erre jó példa a Parliament együttes "Flash Light" című száma.[2] A jazzben is népszerű volt és Sun Ra volt talán az első zenész, aki élőben fellépett vele és a stúdiófelvételeken is ezen a hangszeren játszott (Például az 1970-es My Brother the Wind című albumán).[2] Herbie Hancock, Dick Hyman és Chick Corea szintén a korai Minimoog felhasználók közé sorolhatóak.[2]

A Minimoog a progresszív rock egyik alappillére lett. Az 1970-es évek elején Keith Emerson (Emerson, Lake & Palmer) az élő fellépésein időnként Minimoogon is játszott az elhíresült szintetizátora, a moduláris „Monster Moog” mellett.[4]:200–212 Wakeman öt Minimoogot használt a színpadon, így különböző hangokat tudott lejátszani anélkül, hogy újra kellett volna őket konfigurálnia.[2] Olyan elektronikus előadók is használták, mint a Kraftwerk, akik az Autobahn (1974) és a The Man-Machine (1978) albumaikon játszottak rajta, majd később a Tangerine Dream, Klaus Schulze és Gary Numan is használták.[2] Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején széles körben használták az akkoriban feltörekvő disco műfajban is olyan előadók, mint az ABBA és Giorgio Moroder.[2]

2012-ben Bob Moog születésnapjának megünneplésére a Google egy interaktív Google Doodle-t készített, amely egy Minimoogra emlékeztető szoftverszintetizátor volt.[16]

Magyar előadók[szerkesztés]

Benkő László Minimooggal

Magyarországon először Benkő László játszott Minimoogon az Omega együttes tagjaként, amelyet 1973-ban használtak először. A hangszer az egyik legmeghatározóbb eleme volt az együttes 1976-tól 1979-ig tartó space-rock korszak hangzásának. Ezen belül is kiemelendő a "Nem tudom a neved" című dal az Omega 6: Nem tudom a neved (1975) albumról, amelyben kiválóan hallható a Minimoog jellegzetes, karakteres hangzása.[17] Egy 1975-ös Minimoogon játszik Pálvölgyi Géza az East (például az 1981-es Játékok című lemezen) és az iLAND együttesekben.[18][19] Papp Gyula, a Skorpió együttes billentyűse szintén játszott Minimoogon.[20]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. 2024

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Orgins of the Synthesizer: An Interview with Dr. Robert Moog (angol nyelven). vermontreview.tripod.com. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  2. a b c d e f g h i j k l m n o p q r Weiner: Minimoog: The First Truly Portable Synthesizer. Red Bull Music Academy, 2017. október 20. (Hozzáférés: 2018. november 28.)
  3. MoogMusic: The Minimoog Model D in Full Production. MoogMusic.com. Moog Music. (Hozzáférés: 2021. március 22.)
  4. a b c d e f g Pinch, Trevor. Analog Days: The Invention and Impact of the Moog Synthesizer, First, Cambridge, MA: Harvard University Press, 232. o. (2002. július 13.). ISBN 0-674-01617-3 
  5. Robert Moog: 'I wouldn't call this music' – a classic interview to mark a Google doodle (angol nyelven). the Guardian, 2012. május 23. (Hozzáférés: 2018. november 28.)
  6. Moog Minimoog 204E. Soundonsound.com. (Hozzáférés: 2021. április 22.)
  7. a b Voyager By Bob Moog. Soundonsound.com. (Hozzáférés: 2021. április 22.)
  8. Moog Minimoog Model D (brit angol nyelven). Soundonsound.com. (Hozzáférés: 2018. november 28.)
  9. Moog is ending production of the Minimoog Model D”, MusicRadar (Hozzáférés: 2018. november 28.) (brit angol nyelvű) 
  10. Moog turns its iconic Minimoog Model D synth into a fully-featured iOS app”, FACT Magazine: Music News, New Music., 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. november 30.) (amerikai angol nyelvű) 
  11. The iconic Moog Minimoog Model D synth is back in production and looking better than ever, 2022. november 17.
  12. Crawford, Franklin: Robert Moog, Ph.D. '64, inventor of the music synthesizer, dies of brain cancer. Cornell University News Service, 2005. augusztus 23. (Hozzáférés: 2023. október 20.)
  13. Franklin Crawford (August 23, 2005). "Robert Moog, Ph.D. '64, inventor of the music synthesizer, dies of brain cancer". Cornell University News Service. Retrieved 4 May 2007.
  14. McNamee: Hey, what's that sound: Moog synthesizers (angol nyelven). the Guardian, 2010. augusztus 2. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
  15. Hans Fjellestad (2004). Moog
  16. Eliot, Van Buskirk. „Google Outdoes Itself With Moog Synthesizer Doodle (Play It Here)”, Wired (Hozzáférés: 2023. október 27.) (amerikai angol nyelvű) 
  17. ELHUNYT BENKŐ LÁSZLÓ. www.parlando.hu. (Hozzáférés: 2023. október 20.)
  18. iLAND: Álmok közös halmaza. Music Media, 2022. december 1. (Hozzáférés: 2023. október 20.)
  19. iLAND: A Sziget (magyar nyelven). Hard Rock Magazin, 2022. október 14. (Hozzáférés: 2023. október 27.)
  20. Hegedűs István: Underground Magazin - zenei és kulturális hírek, leírások, fotók. undergroundmagazin.hu. (Hozzáférés: 2023. október 20.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Minimoog című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]