Mikola Szemenovics Szamokis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikola Szemenovics Szamokis
1929-ben
1929-ben
Született1860. október 25.[1][2]
Nyizsin
Elhunyt1944. január 18. (83 évesen)[3][2]
Szimferopol
Állampolgársága
HázastársaJelena Petrovna Szamokis-Szudkovszkaja
Foglalkozása
  • festőművész
  • professzor
  • grafikusművész
  • illusztrátor
  • művészetpedagógus
  • haditudósító
IskoláiBirodalmi Művészeti Akadémia
Kitüntetései
Sírhelye1st civil cemetery of Simferopol
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikola Szemenovics Szamokis témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mikola Szemenovics Szamokis (Nyizsin, 1860. október 25. – Szimferopol, 1944. január 18.) kozák származású ukrán festő és illusztrátor.

Az első világháború alatt az Oroszország Napja hetilap tudósítója volt, amely Oroszország egyik legnépszerűbb hazafias folyóirata volt 1910 és 1917 között. 1941-ben Sztálin-díjat kapott.[4]

Élete[szerkesztés]

Apja postás volt; valószínűleg magyar származású. Ifjúságát Noszivkán töltötte kozák anyai nagyapja családjával. Később a nyizsini klasszikus gimnáziumban (napjainkban (Nyizsini Állami Egyetem) végzett. Első kísérlete, hogy beiratkozzon a szentpétervári Cári Művészeti Akadémiára nem járt sikerrel. Bogdan Villevalde professzor egyik munkatársától segítséget kapott, így felvételt nyert az akadémiára, és ott tanult 1879-től 1885-ig Michail Clodt von Jürgensburg és Valerij Jakobi mellett. Számos díjat nyert.[5] A séta című festményét Pavel Mihajlovics Tretyjakov vásárolta meg.[6]

1885 és 1888 között Párizsban tanult Edouard Detaille-nél.[5] Amikor visszatért, Franz Roubaud-val a Kaukázusba utazott, hogy a tifliszi hadtörténeti múzeum panorámájához készítsen néhány nagy alkotást.[6] 1889-ben feleségül vette a jól ismert könyvillusztrátort, Jelena Szudkovszkaját.[7] A következő évben akadémikusnak nevezték ki. 1894-től 1918-ig az Akadémián tanított, ahol 1913-ban professzor lett.[5]

Kancák csordája az itatónál, a festmény, amellyel akadémikusi rangot kapott

1904-ben a Nyiva magazin megbízásából az orosz–japán háború idején a frontra utazott, és festményalbumot készített.[5] 1915-ben néhány tanítványával az akadémián megalakították a „Művészeti Osztagot”, és a keleti frontra mentek vázlatokat készíteni.[6] Az 1917-es oroszországi forradalmak idején elvált feleségétől, az asszony Párizsba ment, és ott halt meg 1924-ben, bár egyes források szerint visszatért Oroszországba, és Viborgban halt meg.[8]

1918-ban, a régi akadémia megszüntetése után a dél-oroszországi fegyveres erőkkel Jaltába, majd 1922-ben Szimferopolba költözött, ahol művészileg tehetséges fiatalokat tanított, és végül hivatalos állami elismerést kapott, művészeti iskolát szervezhetett. 1934-ben megbízatását kapott: ügyvezető tanácsadóként tevékenykedett egy gigantikus panorámakép létrehozásában, amely Perekop ostromát ábrázolta.[5] 1936 után a harkovi művészeti intézetben dolgozott.

Az általa készített több ezer könyvillusztráció közül talán a legfigyelemreméltóbbak Marko Vovcsok, Ivan Nyecsuj-Levickij, műveihez készítettek; Nyikolaj Gogol: Tarasz Bulba és Nyikolaj Kutepov: A nagyfejedelmi, cári és imperátori vadászat Oroszországban című künyv.[6] Feleségével együtt dolgoztak a Holt lelkek illusztrálásán, és falfestményeket készítettek Carszkoje Szelo-i vasútállomásra..[7]

  • Pannók a vicebszki vasútállomáson
  • Pannók váróteremben (1.)
    Pannók váróteremben (1.)
  • A váróteremben (2.)
    A váróteremben (2.)

Emlékezete[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

  • A száguldó trojka (1905 előtt)
    A száguldó trojka (1905 előtt)
  • Kozákok egy kocsmában (1917)
    Kozákok egy kocsmában (1917)
  • Üldözés (1908)[9]
    Üldözés (1908)[9]
  • Rajevszkij tábornok bátorsága (1912)[10]
    Rajevszkij tábornok bátorsága (1912)[10]

Irodalom[szerkesztés]

  • M. Burachek, Микола Самокиша (Ukrainian Painters series), Рух, 1930, A teljes szöveg online (oroszul)
  • Nina Lapidus, Николай Самокиш, Masters of Art series, Белый город, 2006
  • V. Y. Tkachenko, H. С. Самокиш. Жизнь и творчество (life and works), Иск-во, 1964

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Samokish [Samokisha], Nikolay, Nikolay Samokish [Samokisha]
  3. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  4. ↑ Rövid életrajz Портал Воскресный день (oroszul)
  5. ↑ a b c d e Rövid életrajz Maslovka (oroszul)
  6. ↑ a b c d Életrajza és illusztrációinak kritikája Szlovo (oroszul)
  7. ↑ a b Brief biography of Elena Лаборатория Фантастики (oroszul)
  8. ↑ Brief biography of Elena Yandex (oroszul)
  9. ↑ Az orosz-japán háború 1904–1905. A művész naplójából
  10. ↑ Nyikolaj Rajevszkij tábornok és katonáinak bravúrja Szalatnovkánál, 1812. július 11-én.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolay Samokish című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mikola_Szemenovics_Szamokis&oldid=26230571”