Ugrás a tartalomhoz

Marquises-szigetek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Marquesas-szigetek szócikkből átirányítva)
 Ez a szigetcsoport a világörökség része 
Marquises-szigetek (Îles Marquises
Te Henua (K)enana
Te Fenua `Enata)
A Marquises-szigetek zászlaja
A Marquises-szigetek zászlaja
Közigazgatás
Ország Franciaország
Tengerentúli terület Francia Polinézia
SzékhelyTaiohae
Népesség
Teljes népesség9478 fő (2022)[1]
Földrajzi adatok
FekvéseCsendes-óceán
SzigetcsoportPolinézia
Szigetek száma14
Nagyobb szigetekNuku Hiva, Ua Pu, Ua Huka, Hiva Oa, Fatu Hiva
Terület1049 km²
Tengerszint feletti magasság1230 m
Legmagasabb pontOave
IdőzónaUTC−09:30
Világörökség-azonosító1707
Elhelyezkedése
Marquises-szigetek (Csendes-óceán)
Marquises-szigetek
Marquises-szigetek
Pozíció a Csendes-óceán térképén
d. sz. 9° 27′ 16″, ny. h. 139° 23′ 20″9.454444°S 139.388889°WKoordináták: d. sz. 9° 27′ 16″, ny. h. 139° 23′ 20″9.454444°S 139.388889°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Marquises-szigetek témájú médiaállományokat.

A Marquises-szigetek (franciául: Îles Marquises, marquises-szigeteki nyelven Te Henua (K)enana (északi nyelvjárás) vagy Te Fenua `Enata (déli nyelvjárás)) Francia Polinéziában, a Csendes-óceán délkeleti részén fekvő francia tengerentúli területen található vulkáni eredetű szigetcsoport. A terület Francia Polinézia öt közigazgatási egységének (subdivisions administratives) egyike. Székhelye a Nuku Hiva szigetén található Taiohae.

2010-es tudományos kutatások szerint a szigetet a polinézek Nyugat-Polinéziából érkezve, két hullámban kolonizálták i. sz. 1025-1120 között, lakossága embertanilag meglehetősen egységes.[2]

A szigetcsoportot az UNESCO a világörökség részéve nyilvánította 2024-ben a területén található régészeti helyszínek, az ott található igen változatos növényzet és a déli-csendes óceáni térség egyik legváltozatosabb tengeri madárkolóniák miatt.[3]

Neve

[szerkesztés]

A szigetcsoportnak felfedezője, Álvaro de Mendaña de Neira spanyol hajós adott nevet, amikor 1595. július 21-én megpillantotta, mégpedig patrónusa, García Hurtado de Mendoza, Cañete márkija rangja után, aki akkoriban Peru alkirálya volt. Eredeti spanyol neve így Islas Marquesas de Mendoza volt, ami aztán a spanyolban Islas Marquesas-ra rövidült. Ezt vették át az angolok Marquesas Islands formában. A franciák ezt Îles Marquises-ra fordították, miután gyarmatbirodalmukhoz csatolták. Magyarul ebből lett a Marquises-szigetek forma a hivatalos magyar térképészeti gyakorlat szerint.

Földrajz

[szerkesztés]

Míg a Francia Polinézia többi szigete általában korallzátonnyal van körülvéve, a Marquises-szigeteknél ilyenek nincsenek. A szigetek vulkáni eredetűek. Partjaik meredekek és szűk völgyek és szorosok tagolják belsejüket. Az éghajlat forró és viszonylag száraz. A szigeteken nincsenek lagúnák, azonban vannak sűrű őserdők és több száz méter magas vízesések. A 6 lakott és 6 lakatlan sziget legmagasabb pontja az 1230 m magas Oave, amely Ua Pou szigetén magasodik.[4] A fennsíkokat 5 millió évesnek becsülik.

Szigetek

[szerkesztés]
Sziget neve Szigetcsoport Terület (km²) Lakók száma (2012) Pozíció
Nuku Hiva északi 339 2966 8° 52′ S, 140° 6′ W
Ua Pou északi 105 2173 9° 25′ S, 140° 5′ W
Ua Huka északi 83,4 621 8° 54′ S, 139° 33′ W
Eiao északi 43,8 - 8° 0′ S, 140° 42′ W
Hatutu északi 6,4 - 7° 55′ S, 140° 34′ W
Motu Iti északi 0,3 - 8° 40′ S, 140° 37′ W
Motu One északi 0,03 - 8° 0′ S, 139° 12′ W
Hiva Oa déli 387 2190 9° 45′ S, 139° 0′ W
Tahuata déli 61 703 9° 56′ S, 139° 6′ W
Fatu Hiva déli 84 611 10° 29′ S, 138° 39′ W
Fatu Huku déli 1,3 - 9° 25′ S, 138° 55′ W
Mohotane déli 15 - 10° 0′ S, 138° 50′ W

Élővilág

[szerkesztés]

A kutatók 460 halfajtát számoltak össze, köztük 20 teljesen ismeretlent. Az egyedi fajták aránya ugyanez a szivacsoknál, rákféléknél és az algáknál. A szárazföldi élővilág nagyon szegényes, a gyarmatosítók megérkezése előtt csak a patkányok és a sertések voltak az egyedüli emlősök a szárazföldön. Mára már meghonosodott a kecske és a szarvasmarha.

Történelem

[szerkesztés]
Tárgyak a Marquises-szigetekről az Otago Museumban

Modern kutatások 2010-ben közzétett eredményei szerint a korábban feltételezettnél jóval később, a 11-12. században érkeztek a szigetekre a polinéz bevándorlók Szamoa térségéből. A 13. század végére a szigetcsoport összes lakható szigetén megtelepültek.[2] A gyors kolonizáció eredményeképpen a kelet-polinéziai térség nyelve és kultúrája meglehetősen egységes.[2]

Az európai utazók közül elsőként 1595-ben fedezte fel a szigeteket a spanyol Alvaro de Mendana de Neira. Ezután közel 200 évig nem jártak erre felfedezők. 1774-ben James Cook jutott el ide második nagy útja során. A 18. század végén francia gyarmatosítók érkeztek a szigetekre. A nyugati civilizáció hatására Marquises lakossága 1842 és 1926 között 18000-ről 2000-re csökkent.

Hiva Oa

Gazdaság

[szerkesztés]

Fő export termékek a banán, ananász, cukornád, kenyérfa, kókuszdió, narancs, citrom és dohány.

Turizmus

[szerkesztés]

A szigetcsoport a Lonely Planet által összeállított, 2011 legkívánatosabb úti céljait tartalmazó lista 3. helyére került.[5] Papeeteből hetente csak öt repülőjárat érkezik. Nuku Hiván és Hiva Oá-n vannak csak szállodák. Tradicionális érték a ritmikus énekek, dalbeszéd, művészi tetoválások, és a helyi konyha. Nuku Hiván turistáknak terepjárót bérelhetnek.

Marquises-szigeteki nyelv

[szerkesztés]

Mivel a szigetek a Francia Polinéziához tartoznak, ezért a szigeten két hivatalos nyelv van, a francia és a tahiti. A szigetek bennszülött lakossága egymás között leginkább a tahitihoz hasonlóan az ausztronéz nyelvcsaládba, a polinéz nyelvek ágába tartozó helyi marquises-szigeteki nyelv két változatát, az északit és a délit használja, bár egy 2007-es felmérés szerint a lakosság több mint 90%-a beszél franciául.

Érdekesség

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marquesas Islands című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ La population légale en Polynésie française au 18 août 2022
  2. ↑ a b c Janet M. Wilmshurst, Terry L. Hunt, Carl P. Lipo, and Atholl J. Anderson. "High-precision radiocarbon dating shows recent and rapid initial human colonization of East Polynesia", PNAS, vol. 108 no. 5, doi: 10.1073/pnas.1015876108, accessed 26 October 2015
  3. ↑ UNESCO World Heritage: 26 new sites inscribed. UNESCO, 2024. augusztus 1. (Hozzáférés: 2024. augusztus 1.)
  4. ↑ Communes des Îles Marquises. [2008. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 19.)
  5. ↑ Hová utaznánk a legszívesebben jövőre? (magyar nyelven). Index, 2010. november 9. (Hozzáférés: 2010. november 9.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marquises-szigetek&oldid=27568787”