Markovits Rodion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Markovits Rodion
ArcképeMuhi Sándor grafikája
Arcképe
Muhi Sándor grafikája
Született 1884. július 15.
Kisgérce
Elhunyt 1948. augusztus 27. (64 évesen)
Temesvár
Foglalkozása
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
A Szibériai Újság szerkesztői

Markovits Rodion, Markovits Jakab (Kisgérce, 1884. július 15.Temesvár, 1948. augusztus 27.) magyar író, újságíró.

Életútja[szerkesztés]

Apja Markovits József, anyja Steiner Éva volt. Az avasi faluból Szatmárnémetibe került iskolába. Miután a katolikus líceumból eltanácsolták, felvételt nyert a Református Kollégiumba, ott érettségizett. Ezt követően Marosvásárhelyen és Budapesten jogot tanult. 1910. január 19-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Pfeifer Erzsébettel, Pfeifer Károly és Schvarz Fanni lányával.[1] Az első világháborúban orosz hadifogságba került. Belépett a Vörös Hadseregbe, és harcolt az orosz polgárháborúban. A későbbi világhírű íróval, Jaroslav Hašekkal együtt az I. Nemzetközi Brigád tagjaként rajta volt az úgynevezett „aranyvonaton”, ami a cári kincseket szállította el bolsevik utasításra. A két utas nem ismerte egymást, de mindkettő megírta világháborús nagyregényét: Hašek a Švejket, Markovits a Szibériai garnizont (1928). A regény – Hatvany Lajosnak köszönhetően is – világsikert aratott.

Kolozsváron 1929-től egy évig a Keleti Újság munkatársa volt. Itteni hirdetményére több száz volt hadifogoly jelentkezett, akik megosztották vele orosz láger-élményeiket. Ezeket is felhasználva született meg a Szibériai garnizon, és a könyvet ezért nevezte „kollektív riportregénynek”.

„Mert nem regény; nincsen novellisztikus magva, önmagába visszatérő kerek története, nincs megkomponálva, nincs összefogva. Mint ahogy nem volt megkomponálva, összefogva az a millió meg millió sors, mely 1914 nyarán elindult a legszörnyűbb szörnyűségek felé, úgy ahogy az Markovits Rodion könyvében meg van írva, sőt mondhatnók: vállalva...”

Fenyő Miksa, Nyugat, 1928.

Jelentős műve még: az Aranyvonat, (1929), a Sánta farsang, (1933); s még novellái. A háborús regény születésének érdekes történetét Kellér Andor írta meg: Tökász (Budapest, 1958) címmel.

Érdekesség: a Rodion nevet Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye főhősének neve nyomán vette föl.

Kiadások[szerkesztés]

  • Ismét találkozom Balthazárral (novellák, Szatmár 1925);
  • Szibériai garnizon (kollektív riportregény, Kv. 1927; újabb kiadás 1965, Méliusz József bevezetőjével; Kv. 1981, Kovács Nemere előszavával; Kriterion Könyvkiadó 2005, Szekernyés János előszavával);
  • Aranyvonat (Bp. 1929; Kriterion, Kolozsvár, 2011, Filep Tamás Gusztáv előszavával; Kráter Műhely Egyesület 2012; );
  • Sánta farsang (Bp. 1933; bukaresti kiadás 1967, kiegészítve elbeszélésekkel);
  • Reb Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák (Temesvár 1939, Kv. 1941, újraközölve Sánta farsang 1967. 241-97);
  • Reb Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák/Reb Ancili și alte povestioare despre evreimea Oașului (ford. Felician Pop, Kriterion, Kolozsvár, 2014.)
  • Páholyból (válogatott publicisztikai írások, Szekernyés János szerkesztésével és utószavával, 1970).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]