Margariti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Margariti
Közigazgatás
Ország Görögország
Irányítószám46030
Körzethívószám2665
Népesség
Teljes népesség
  • 508 fő (2021)
  • 826 fő (2001)
  • 771 fő (1991)
  • 692 fő (2011)
Tszf. magasság171 m
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 39° 21′ 30″, k. h. 20° 26′ 20″Koordináták: é. sz. 39° 21′ 30″, k. h. 20° 26′ 20″
Sablon • Wikidata • Segítség

Margariti (görögül: Μαργαρίτι) falu és egykori község Thesprotiában, Epiruszban, Görögországban. A 2011-es önkormányzati reform óta Igumeníca község része, amelynek önkormányzati egysége.[1] Az önkormányzati egység területe 149,223 km².[2] Lakossága 2491 fő (2011).

Neve[szerkesztés]

A Margariti helynév (görögül: Μαργαρίτι) feltehetően Margaritosztól, a Szicíliai Emirátus kalózától származik, akinek a keresztes normannok a 12. században átadták birtokaikat a Jón-tenger partján.[3] A helynév bizonytalan eredetű, és a 16. században fordul elő először.[4] Az albán beszédben Margëlliç,[5] az oszmán törökben pedig Margliç néven ismert. [6] Ezt a formát 1611 óta tanúsítják, amikor a párgai Gjon Mekuli arról számolt be a velenceieknek, hogy Marghelicit pestis sújtotta.[7] A történelmi dokumentumok szinte mindig a Margariti formát használják.

Története[szerkesztés]

A modern település környékén különféle ókori leletek kerültek elő. Lehetséges, hogy Margaritit a 16. század előtt alapították.[8]

Az oszmán Margariti erőd a 16. század első felében épült.[6] A város volt Mazaraki náhije közigazgatási központja, amelyet 1551-ben Margaritira neveztek át. A név a régióban élt albán Mazërreku klánra utal.[9] 1551-ben 38, 1613-ban 35 faluja volt. [6] Magának Margaritinak 1551-ben 17 háztartása volt, 1613-ban pedig 20. A korabeli velencei–oszmán határvidéken feküdt. A Paramythia, Parakalamosz és Margariti területén élőket kifejezetten zaklatták a velenceiek és a velencei Korfu lakói, megszegve az 1540-es oszmán–velencei szerződést.[6] Egy 1551-es anyakönyvben Margariti lakottként szerepel: összesen 17 fő, ebből 14 háztartásfő és 3 legény. A feljegyzett antroponimák szinte kizárólag albán jellegűek voltak: Duka Bruni ; Spani Deda ; Gjon Ilia ; Qesar Dhima ; Menksh Leka ; Tupe (Popa) Todri ; Gjin Jorga ; Popa Brushi ; Gjin Gjoni ; Gjon Jani ; Andria Qesari ; Gjin Popa (Tope) ; Jani Nika ; Papa Mihali ; Gjon Shorri ; Gjon Nika.[10]

1570-ben Girolamo Zane velencei parancsnok sikertelenül megtámadta Margariti erődjét. [11] 1571-ben egy csoport margariti albán Korfura utazott, és segítséget kért Margariti erődjének elvételéhez az oszmánoktól. Korfu velencei kormányzója kezdetben úgy értékelte, hogy a csoport ereje túl kicsi (200-250 fő) a támadáshoz.[11] A lepantói csata után a fegyveres egységek döntő támogatást nyújtottak Margariti második ostrománál (1571. november 10–14.); Petrosz Lancasz forradalmi vezér a katonai megmozdulások megszervezésével és a környező térség lakossága együttműködésének biztosításával vált kulcsfigurává.[12]

Egy nagyobb haderő, amelybe párgai és paramüthiai helyi csoportok is tartoztak Sebastiano Venier velencei parancsnok vezetése alatt, megtámadták Margariti erődjét, amelyet négynapos ostrom után elfoglaltak és felégettek.[11][13] Margariti bukása mély hatást gyakorolt a nyugati keresztény államokra, valamint az oszmán uralom alatt élő Epirusz görög lakosságára.[14] Velence festményt rendelt a Dózse-palotához, hogy megemlékezzen a Margariti erőd pusztulásáról. Ez volt az egyik utolsó velencei behatolás az oszmán területre, és a következő évtizedekben a régió nem szerepelt csatatérként.[15]

A helyi muszlim hittérítők Margaritiban a 16. században jelentek meg. Psimuli (2016) megjegyzi, hogy a helyi középkori albán Mazaraki klánból származó Margariti gárda iszlámra való áttérését 1571 előtt kellett befejezni.[16] Egy évszázaddal később (1670), amikor Evliya Çelebi átutazott Margaritin, megjegyezte, hogy fellegvárában 200 ház található, további 1200 pedig a körülötte kialakult városban.[17] Ebben az időben Margariti lakossága jórészt áttért az iszlámra. Çelebi két mecsetet látott a városban, de keresztény templomokat nem. Margariti helyzete a velencei–oszmán határon súrlódásokat okozott, mivel Velence és az albán margariti bégek érdekei ütköztek a Párga és a szárazföld közötti mezőgazdasági terület ellenőrzése tekintetében.[18] Az oszmán korban a Margariti kaza központja volt, ahol görög és albán nyelvű közösségek laktak.[19] Ebben a korszakban tűnt fel a helyi albán Çapari család. A 18. század végére annak vezető alakja, Hasan Çapari birtokolta Fanari teljes síkságát (Margarititől délre). [20] A cham albán margariti és paramüthiai földesurak konfliktusban álltak Ali Tepeleni yanninai pasával a Yanina pasalik korszakának nagy részében.[21]

1913 februárjában Margaritit elfoglalta a görög hadsereg, és a londoni szerződést követően az csatlakozott Görögországhoz. Ebben az időszakban a régió összes falusi vénje összegyűlt, és kijelentették, hogy ellenállnak a terület Görögországba való beillesztésének,[22] miközben néhány helyi bég készen áll a görög irányítás elfogadására.[23] Abban az időben a város vegyes lakosságú görögök és cham albánok élték.[24] A chameket az ELAS kiutasította a városból a chami tengely megszálló erőivel való együttműködésük miatt. A 19. század közepétől a városba irányuló népességmozgások meggyengítették a muzulmán elitet, és az 1920-as években a korábbi albán többségű városok fokozatos hellenizálódásához vezettek. A két háború közötti időszakban Margariti a Cham-albán közösség fontos városai közé tartozott, amely Chameria görög részének tengerparti régiójában található, és az albán nyelvterület központja volt.[25][26]

A tengelyhatalmak megszállásának kezdetén, amint a várost az olasz fasizmus csapatai elfoglalták (1941), a fegyveres cham albán csoportok J. Sadik vezetésével számos atrocitást és mészárlást követtek el.[27] Szinte az összes Cham albán Margariti emlékmű megsemmisült a második világháború alatt.[28] A háború végén a régió legtöbb muszlim családját a náci német utasítások alapján Ioanninától északra telepítették át.[29] A Margariti régió Mazarakival együtt az elsők között állított fel ellenállási egységeket Thepsrotiában a muszlim cham albán csoportok tevékenységének kezelésére.[30]

Tartomány[szerkesztés]

Margariti tartomány (görögül: Επαρχία Μαργαριτίου) Thesprotia prefektúra egyik tartománya volt. Területe megegyezett a jelenlegi Margariti és Perdika önkormányzati egységek területével. 2006-ban megszüntették.

Nevezetes lakosai[szerkesztés]

  • Hamdi Çami, Préveza képviselője az oszmán parlamentben
  • Jakup Veseli, a Chameria képviselője a vlorai kongresszusban, az albán függetlenségi nyilatkozat aláírója.[31]
  • Konstantinosz Zakasz (1916–1986) görög hadseregtábornok.[32]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ ΦΕΚ B 1292/2010, Kallikratis reform municipalities (görög nyelven). Government Gazette (Greece)
  2. ↑ Population & housing census 2001 (incl. area and average elevation) (görög nyelven). National Statistical Service of Greece. [2015. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  3. ↑ Balta, Oğuz & Yaşar 2011: The name of the Margariti citadel is thought to refer to 'Margaritos', a pirate and emir of the Sicilian fleet, known from late twelfth-century chronicles for his involvement in the affairs of the Crusader state in Jerusalem.
  4. ↑ Σμύρης (2000. április 28.). „Network of Fortifications in the Pashaliki of Ioannina”, 179. o. DOI:10.12681/eadd/12426. (Hozzáférés: 2022. augusztus 18.) „Στην περιοχή εντοπίζονται πολλές αρχαίες θέσεις που μαρτυρούν την συνεχή κατοίκηση του χώρου. Το όνομα Μαργαρίτι αναφέρεται μόλις τον 16ο αι. χωρίς να μπορούμε να αποκλείσουμε την παλαιότερη ύπαρξη οικισμού.” 
  5. ↑ Kretsi (2002. április 28.). „The "Secret" Past of the Greek-Albanian Borderlands: Cham Muslims Albanians: Perspectives on a Conflict Over Historical Accountability and Current Rights”. Ethnologia Balkanica: Journal for Southeast European Anthropology 6 (171).  
  6. ↑ a b c d Balta, Oğuz & Yaşar 2011.
  7. ↑ Xhufi., Pëllumb. Arbërit e Jonit (eng: The Albanians of the Ionian Sea). Onufri, 183. o. (2017. április 28.) 
  8. ↑ Σμύρης (2000. április 28.). „Network of Fortifications in the Pashaliki of Ioannina”, 179. o. DOI:10.12681/eadd/12426. (Hozzáférés: 2022. augusztus 18.) „Στην περιοχή εντοπίζονται πολλές αρχαίες θέσεις που μαρτυρούν την συνεχή κατοίκηση του χώρου. Το όνομα Μαργαρίτι αναφέρεται μόλις τον 16ο αι. χωρίς να μπορούμε να αποκλείσουμε την παλαιότερη ύπαρξη οικισμού.” Σμύρης, Γεώργιος (2000)
  9. ↑ Psimuli 2016: (translation) Mazërreku (Mazaraki) was the permanent settlement of the core group of the Mazërreku fis since its early days.
  10. ↑ Duka (2007. április 28.). „Shoqëria dhe ekonomia në çamërinë osmanë: Kazatë e ajdonatit dhe mazrakut (gjysma e dytë e shek. XVI)”. Studime Historike (1–02), 32. o. „Kështu psh, në defterin osman të vitit 1551 fshati Margëlliç regjistrohet si has i kreut të sanxhakut të Delvinës me 17 individë, nga të cilët 14 syresh ishin kryefamiljarë dhe 3 të tjerë ishin beqarë: Duka Brun-i, (I)Spani Deda, Gjon Ilia, Qesar Dhima, Menksh Leka, Tupe (Popa) Todr-i, Gjin Jorga, Popa Brush-i, Gjin Gjon-i, Gjon Jani, Andria Qesar-i, Gjin Popa (Tope), Jani Nika, Papa Mihal-i (b), Gjon Shorri, Gjon Nika (b).” 
  11. ↑ a b c Malcolm 2015.
  12. ↑ Χασιωτης, Ιωαννης Κ. Οι Ελληνες στις παραμονες της ναυμαχιας της Ναυπακτου: Εκκλησεις, επαναστατικες κινησεις και εξεγερσεις στην Ελληνικη χερσονησο απο τις παραμονες ως το τελος του Κυπριακου πολεμου (1568-1571) (görög nyelven). Hetaireia Makedonikōn Spoudōn, 152. o. (1970. április 28.). Hozzáférés ideje: 2020. november 2. „Αλλωστε οι Έλληνες εκλήθηκαν και πάλι να συνεργαστούν με τους Βενετους στην πραγματοποίηση της δεύτερης πολιορκίας του Μαργαριτιού, που έγινε αμέσως μετά τη ναυμαχία της Ναυπάκτου (στις 10-14 Νοεμβρίου 1571)". Πριν από την έναρξη των επιχειρήσεων ο δραστήριος Πέτρος Λάντζας ανέλαβε και πάλι πρωτοβουλία: Συνόδεψε τον Paolo στην περιοχή του φρουρίου - για να σχεδιάση το κάστρο και την τοποθεσία του -, επισήμανε τα περάσματα των πεζών, ... και εξασφάλισε τη συνεργασία των κατοίκων των γειτονικών χωριών” 
  13. ↑ Psimouli, p. 59: "Η αδιάλειπτη επιθετική δράση της φρουράς του κάστρου του Μαργαριτιού ενάντια στη βενετική κτήση της Πάργας θα προκαλέσει τη συνδυασμένη επίθεση Βενετών, Κερκυραίων και τοπικών δυνάμεων από κατοίκους της περιοχής Πάργας 224 και Παραμυθιάς, οι οποίοι και κατεδαφίζουν το φρούριο.
  14. ↑ Vakalopoulos, Kōnstantinos Apostolou. History of Epirus: From the beginning of Ottoman Rule to Present (görög nyelven). Hērodotos, 206. o. (2003). ISBN 9789607290977. Hozzáférés ideje: 2020. november 8. „Το γεγονός της άλωσης του Μαργαριτιού είχε μεγάλη απήχηση τόσο στη χριστιανική Δύση, ιδιαίτερα στη Βενετία, όσο και στον υπόδουλο ελληνισμό της Ηπείρου .” 
  15. ↑ Balta, Oğuz & Yaşar 2011
  16. ↑ Psimuli 2016, p. 68: (translation) Mazërreku (Mazaraki) was the permanent settlement of the core group of the Mazërreku fis since its early days.
  17. ↑ Balta, Oğuz & Yaşar 2011, p. 363
  18. ↑ Psimuli 2016: "The aghas and beys of Margariti (Margëlliç) were by default enemies of the Venetians because they were concerned by a possible Venetian inland expansion via the increase of the hinterland of Parga which meant reduction of the vital space of the [beys] of Margariti in lands of high agricultural value in particular."
  19. ↑ Psimuli 2016, p. 68: "Τα ανώτερα μέλη της στρατιωτικο-διοικητικής τάξης κατοικούν στις έδρες των καζάδων, Δέλβινο, Παραμυθιά και Μαργαρίτι.
  20. ↑ Balta, Oğuz & Yaşar 2011, 364. o.
  21. ↑ Malcolm 2020, 163. o.
  22. ↑ Leon, George B.. Greece and the First World War: from neutrality to intervention, 1917-1918. East European Monographs, 353. o. (1990). ISBN 978-0-88033-181-4. Hozzáférés ideje: 2010. november 1. 
  23. ↑ Pitouli-Kitsou, Hristina (1997). Οι Ελληνοαλβανικές Σχέσεις και το βορειοηπειρωτικό ζήτημα κατά περίοδο 1907-1914 (Thesis)
  24. ↑ Tsoutsoumpis 2015: "Until the early 20th century, economic strength lay in the hands of the Muslim landowner class, many of whom were engaged in commerce and usury.
  25. ↑ Kentrotis, Kyriakos D.. Der Verlauf der griechisch-albanischen Beziehungen nach dem Zweiten Weltkrieg und die Frage der muslimishen Tschamen (német nyelven), 271–299. o. (1993. április 28.). Hozzáférés ideje: 2018. január 17. „Im griechischen Teil zählte man im Jahre 1923 20.319 Moslems albanischer Muttersprache. Als wichtigste Ortschaften des griechischen Çamëria sind Paramythia, Filiates, Parga und Margarti zu nennen.” 
  26. ↑ Hammond, Nicholas Geoffrey Lemprière. Epirus: the Geography, the Ancient Remains, the History and Topography of Epirus and Adjacent Areas. Oxford: Clarendon Press, 50. o. (1967). ISBN 9780198142539 
  27. ↑ Sozos: Οι Τσάμηδες στην Ήπειρο (1940 - 1944) (görög nyelven). Panteion University, 2018 (Hozzáférés: 2022. február 5.) „Στο Μαργαρίτι λαμβάνουν χώρα τραγικά γεγονότα σφαγών, λεηλασιών και δολοφονιών από τα τμήματα του Γιασίν Σαντίκ”
  28. ↑ Kiel, Machiel. Ottoman architecture in Albania, 1385-1912. Research Centre for Islamic History, Art and Culture, 3. o. (1990). ISBN 978-92-9063-330-3. Hozzáférés ideje: 2010. november 1. 
  29. ↑ Tsoutsoumpis 2015, p. 136: "During the same period, most Muslim families from the areas of Igoumenitsa and Margariti were relocated north of Ioannina under German instructions."
  30. ↑ Γκότοβος, Αθανάσιος. Ετερότητα και Σύγκρουση: Ταυτότητες στην Κατοχική Θεσπρωτία και ο Ρόλος της Μουσουλμανικής Μειονότητας [archivált változat]. University of Ioannina, Dodoni Journal, 38–39. o. (2013. április 28.). Hozzáférés ideje: 2023. augusztus 7. [archiválás ideje: 2017. február 17.] 
  31. ↑ Vlora, Ekrem(2001) (albán nyelven), Kujtime [Memories], Tirana, Albania: Shtëpia e librit & Komunikimit, ISBN 99927-661-6-6
  32. ↑ Margariti.gr Archiválva 2010. május 16-i dátummal a Wayback Machine-ben.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Margariti című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Margariti&oldid=26480187”