Manuel Godoy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manuel Godoy
Antonio Carnicero festménye
Antonio Carnicero festménye
Született 1767. május 12.[1][2][3]
Badajoz
Elhunyt 1851. október 4. (84 évesen)[1][2][3]
Párizs[4]
Állampolgársága spanyol
Házastársa
  • María Teresa de Borbón, 15th Countess of Chinchón
  • Josefa de Tudó, 1st Countess of Castillo Fiel
Gyermekei
  • Carlota de Godoy, 2nd Duchess of Sueca
  • Manuel de Godoy di Bassano y Tudó
Foglalkozása politikus
Kitüntetései Aranygyapjas rend lovagja
Sírhely Père-Lachaise temető (45)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Manuel Godoy témájú médiaállományokat.
Manuel de Godoy
Francisco Goya festménye

Manuel Godoy Alvarez de Faria, Alcudia hercege (Badajoz, 1767. május 12.Párizs, 1851. október 7.) spanyol miniszterelnök.

Élete[szerkesztés]

Tizenhét éves korában lépett a királyi testőrségbe és mint a Mária Lujza aszturiai hercegnőnek szeretője és magának a királynak, IV. Károlynak kegyence, gyorsan emelkedett a legmagasabb fokra, herceg lett és a spanyol kormány feje és külügyminisztere. 1792-ben XVI. Lajos kivégeztetése után háborút üzent Franciaországnak. Ismételt vereségek dacára mégis kedvező békét kötött (Bázel, 1795. július 22.), amiért királya «principe de la paz» (békefejedelem) címmel ruházta föl. Spanyolországot vétkes könnyelműséggel kormányozta. Franciaországgal szövetkezve Anglia ellen hadakozott, ami az ország kereskedelmének és hajóhadának megsemmisítéséhez vezetett (Trafalgar, 1805). 1797-ben elvette a király testvérének természetes leányát és a királynő vele együtt arra törekedett, hogy Ferdinánd aszturiai herceget a trónörökléstől megfossza. Midőn a franciák 1808-ban Spanyolországba bevonultak, Alcudia a királyi párral együtt Amerikába akart szökni. De tervük nem sikerült és a lázongó nép kegyetlenül bánt Alcudia kegyenccel. Napóleon Bayonne-ba küldte, hogy a királyt (IV. Károlyt) a trónról való lemondásra bírja. Alcudia vagyonát lefoglalták és azután hol Franciaországban, hol Rómában élt. Neje Párizsban halt meg 1828. november 28-án. Újabb házasságra lépett Tudo Jozefával, egy katonatiszt leányával. A júliusi forradalom után csekély évdijat húzott Fülöptől. 1847-ben visszakapta birtokait és címeit. Tehetséges, de nagyon aljas és alávaló gondolkozású ember volt. Emlékiratai kevés hitelt érdemelnek (8 köt. Páris 1836; ném. Diermanntol, Lipcse 1836-37, 4 köt.).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  3. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Годой Мануэль, 2015. szeptember 28.

Forrás[szerkesztés]