Mandrill

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mandrill
Mandrill nőstény
Mandrill nőstény
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Részalrend: Keskenyorrú majmok (Catarrhini)
Család: Cerkóffélék (Cercopithecidae)
Alcsalád: Cerkófmajomformák
(Cercopithecinae)
Nem: Mandrillus
Faj: M. sphinx
Tudományos név
Mandrillus sphinx
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Mandrill area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mandrill témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mandrill témájú kategóriát.

Hím mandrill

A mandrill (Mandrillus sphinx) a cerkóffélék családjába (Cercopithecidae), azon belül pedig a cerkófmajomformák alcsaládjába (Cercopithecinae) tartozó faj.

A páviánok közeli rokona, de sok tulajdonsága eltér azoktól. Legközelebbi rokonával, a drillel együtt alkotja a Mandrillus nemet. Az emberszabású majmok után ez a legnagyobb ma élő majomfaj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kamerun, Gabon, Egyenlítői-Guinea területén, illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság északnyugati csücskében a Zaire folyó partjától északra honos, az ottani esőerdők lakója.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mandrill koponya

Kevés feltűnőbb majomfaj létezik, mint a mandrill, amelyet könnyű megismerni orrpajzsának, orrnyergének és ajkainak élénkpiros színéről, valamint az arcorr két oldalán megfigyelhető, hosszanti barázdáktól tagolt világoskék mezőről. A színkavalkád azonban nem csak az állat pofarajzolatára jellemző, hanem "hátulsó felére" is, ahol a vörös, a bíbor és a kék szín az uralkodó. A nőstények testhossza 50-65, a hímeké 65–95 cm, a farok rendkívül rövid, mindössze 7–12 cm-es. A hímek tömege 20-28 kg, a nőstényeknél a 10–12 kg-os tömeg a jellemző.

A természettudósok igen sokat gondolkoztak azon, hogy vajon mi az oka annak, hogy a mandrillok ilyen rendkívüli mértékben feltűnő, színpompás állatok. Valószínűleg azért van szüksége ilyen rendkívül élénk színekre, mert az esőerdők mélyén, ahol csak kevés a fény és a lombsátor között átszűrődő fények villódzó foltjai amúgy is megzavarják a szemlélőt, csak igen harsány színekkel lehet látható jeleket küldeni a fajtársak felé.

Ezen kívül előfordul az Oroszlánkirályban, mint Rafiki, a sámán.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Étrendjük igen változatos, gyökereket, gumókat, különféle gyomnövényeket éppoly szívesen fogyasztanak, mint magvakat, vagy éppen apró gerincteleneket. A gyümölcsöt is nagyon szeretik, noha azért a fára kell mászni, a famászásban pedig ez az állat nem túlzottan ügyes. Különösen a nagy testű hímekre igaz, hogy ha fel is másznak a fára, a vékonyabb ágakra már nem merészkednek ki, így az ott növő gyümölcsökhöz csak akkor férhetnek hozzá, ha azok maguktól leesnek. Általában 18-20 egyedből álló csoportokat alkotva él, s e csoportokban mindig csak egyetlen ivarérett hím él. Ez a csoportszerkezet különösen akkor jellemző, amikor a gyümölcsök beérése miatt aránylag sok időt töltenek a fákon. Máskor azonban, amikor a talajszinten kutatnak táplálék után (s igazából ez a gyakoribb), a kisebb csoportok nagy, akár 200 egyedből álló hordává egyesülhetnek. Ezeken a hordákon belül a szűkebb csoportok továbbra is élnek, s az egyes csoportok között csak laza kapcsolat alakul ki. Úgy látszik, ilyen módon jobban tudnak védekezni a ragadozók ellen, mert amíg a mandrill a növényeket szereti, a leopárdok a mandrillokat fogyasztják előszeretettel.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis mandrill 168-176 napos vemhességi idő után születik meg. Anyja 6-12 hónapig táplálja tejjel, de a fiatalok csak később, úgy ötéves korukra válnak ivaréretté. Állatkertben a mandrillok akár 45 évig is élhetnek, de a természetben ilyen hosszú élettartamra csak ritkán akad példa.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erdőirtás és a vadászat a mandrill állományait is veszélyezteti. A Természetvédelmi Világszövetség a mandrillt a "Sérülékeny" kategóriába sorolta.

Az állatkertek világszerte küzdenek azért, hogy ezt a fajt megmentsék a kihalástól. Az európai állatkertek fajmegőrző munkáját az EEP elnevezésű nemzetközi fajmegmentő program hangolja össze. A mandrillok európai törzskönyvét a Budapesti Állatkertben vezetik.[1] Magyarországon csak itt, a Nyíregyházi Állatparkban és a Kecskeméti Vadaskertben élnek mandrillok.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]