Madagaszkári falakóboa

Madagaszkári falakóboa
	Az állat közelről
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Óriáskígyófélék (Boidae);
Alcsalád:	Sanziniinae;
Nem:	Sanzinia; J. E. Gray, 1849
Faj:	S. madagascariensis;
Tudományos név
	Sanzinia madagascariensis; (A.M.C. Duméril & Bibron, 1844)
Szinonimák
	Xiphosoma madagascariense A.M.C. Duméril & Bibron, 1844; Sanzinia madagascariensis Gray, 1849; Corallus madagascariensis Boulenger, 1893; Boa mandrita Kluge, 1991; Sanzinia madagascariensis Glaw & Vences, 1994; Boa mandrita McDiarmid, Campbell & Touré, 1999; Sanzinia madagascariensis Andreone et al., 2000; Sanzinia madagascariensis Vences et al., 2001;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Madagaszkári falakóboa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Madagaszkári falakóboa témájú médiaállományokat és Madagaszkári falakóboa témájú kategóriát.

A madagaszkári falakóboa (Sanzinia madagascariensis, korábban Boa manditra) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A madagaszkári falakóboa Madagaszkár egyik endemikus kígyófaja.^[3]^[4]

Megjelenése

Általában 122-152 centiméter hosszú, azonban 213 centiméteresre is megnőhet. A nőstény nagyobb a hímnél. A hőérzékelő szervei a száj körüli pikkelyek között vannak. Két színváltozata van. Az egyik zöld vagy szürkés-zöld, és a faj elterjedésének a keleti részén él, míg a másik sárga, narancssárga vagy barna, és a másiktól nyugatabbra lelhető fel. A zöld színű példányok egyharmaddal kisebbek, mint a sárga színű madagaszkári falakóboák.

Életmódja

A mocsarak, folyók, patakok melletti erdőket és bozótosokat választja élőhelyül. Főleg a fákon, de a talajon is vadászik. Éjszaka tevékeny. Tápláléka madarak, denevérek és egyéb kisemlősök.

Szaporodása

Álelevenszülő állat, mivel a kis kígyók az anyjuk testében kelnek ki a tojásból. Körülbelül 12 darab, 38 centiméteres, rikító vörös színű kis madagaszkári falakóboa jön a világra. A „vemhesség” alatt a nőstények sötétebb színt öltenek, hogy segítsék a testük gyorsabb felmelegedését.

Védelmi intézkedések

A madagaszkári falakóboa felkerült a Washingtoni egyezmény (CITES) 1. listájára, tehát nem szabad kereskedni vele, csak kutatási célokból lehet befogni.^[5]

Képek

Jegyzetek

↑ McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, Volume 1. Washington, District of Columbia: Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).
↑ Sablon:NRDB genus
↑ Vences, M., Glaw, F., Kosuch, J., Boehme, W., Veith, M. (2001) Phylogeny of South American and Malagasy boine snakes: Molecular evidence for the validity of Sanzinia and Acrantophis and biogeographic implications. Copeia 2001, 1151-1154
↑ Noonan, B.O., Chippindale, P.T. (2006) Dispersal and vicariance: the complex history of boid snakes. Molecular Phylogenetics and Evolution, 40, 347-358.
↑ Sanzinia madagascariensis Archiválva 2009. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben at CITES and United Nations Environment Programme / World Conservation Monitoring Centre. Accessed 10 July 2008.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sanzinia madagascariensis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Kluge AG. 1991. Boine Snake Phylogeny and Research Cycles. Misc. Pub. Museum of Zoology, Univ. of Michigan No. 178. 58 pp. PDF at University of Michigan Library. Accessed 11 July 2008.
Vences M, Glaw F, Kosuch J, Böhme W, Veith M. 2001. Phylogeny of South American and Malagasy Boine Snakes: Molecular Evidence for the Validity of Sanzinia and Acrantophis and Biogeographic Implications. Copeia No 4. p. 1151-1154. PDF at Miguel Vences. Accessed 29 August 2008.
Vences M, Glaw F. 2003. Phylogeography, systematics and conservation status of boid snakes from Madagascar (Sanzinia and Acrantophis). Salamandra, Reinbach, 39(3/4): p. 181-206. PDF at Miguel Vences. Accessed 29 August 2008.
Duméril, A.M.C. & Bibron, G. 1844. Erpétologie Générale on Histoire Naturelle Complète des Reptiles. Tome Sixième (In French). Librairie Encyclopédique de Roret: Paris. XII + 610 pp. BHL Reference page.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[McD99-1] McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, Volume 1. Washington, District of Columbia: Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).

[RDB-2] Sablon:NRDB genus

[Vences-3] Vences, M., Glaw, F., Kosuch, J., Boehme, W., Veith, M. (2001) Phylogeny of South American and Malagasy boine snakes: Molecular evidence for the validity of Sanzinia and Acrantophis and biogeographic implications. Copeia 2001, 1151-1154

[noonan-4] Noonan, B.O., Chippindale, P.T. (2006) Dispersal and vicariance: the complex history of boid snakes. Molecular Phylogenetics and Evolution, 40, 347-358.

[CITES-5] Sanzinia madagascariensis Archiválva 2009. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben at CITES and United Nations Environment Programme / World Conservation Monitoring Centre. Accessed 10 July 2008.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]