Műtét

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blinddarm-01.jpg

Műtétnek, idegen szóval operációnak nevezzük a gyógyító célú műszeres orvosi beavatkozásokat. Gyakran általános érzéstelenítésban vagy helyi érzéstelenítésben végzik ezeket. Az orvostudományon belül a műtéttan tárgyalja a műtéteket.

Helyszín[szerkesztés]

A műtét általában műtőhelyiségben zajlik. Ez a külvilágtól jól elszigetelt, állandó hőmérsékletű és páratartalmú, fertőtlenítőszerekkel jól kezelhető helyiség. Az elszigetelés zsilipeléssel megoldható, azaz a dolgozók átöltöző helyiségen keresztül mennek be, a beteg műtéti előkészítése pedig átfektető helyiségben történik, így a betegosztályon használt ruházat, ágynemű nem kerülhet be a műtőhelyiségbe. A műtőhelyiséghez kiegészítő helyiségek tartozhatnak: bemosakodó, munkaszobák, műszertárolók. A különösen kényes műtéteket steril levegővel átáramoltatott helyiségben végzik, szkafanderben.

A különböző műtétekhez a betegeket különböző helyzetben kell elhelyezni (fektetni), ezt teszi lehetővé a műtőasztal. A műtéti területet műtőlámpa világítja meg.

Előkészítés[szerkesztés]

A műtét előtt (a sürgősségtől és a lehetőségektől függően) műtéti előkészítés (például a műtéti terület leborotválása, tisztító beöntés, koplaltatás) zajlik, utána pedig műtéti utókezelésre (például infúzió, transzfúzió, mesterséges táplálás) lehet szükség.

A műtéteket többnyire érzéstelenítésben végzik, ez lehet általános érzéstelenítés (altatás), vagy helyi vagy vezetéses érzéstelenítés.

Típusai[szerkesztés]

A műtétek lehetnek:

  • kisműtétek: helyi beavatkozások, melyek kis területre korlátozódnak, például sebek bevarrása, különböző bőrelváltozások kimetszése, ganglionműtétek, arthroszkópiák stb.
  • középnagy műtétek[1]
  • nagyműtétek: protézisbehelyezések, hasi tumorok eltávolítása stb.

A laikus számára a műtétek a következőképpen is osztályozhatók:

Személyzet[szerkesztés]

Az általános sebészeten az alábbi személyek dolgoznak a műtőben.

  • Altatóorvos: ő végzi a beteg altatását és a műtét közben a beteg monitorozását
  • Altatóorvos asszisztense: beadja az altatóorvos által elrendelt gyógyszereket, segít az orvosnak az egyes műveletekben, és a dokumentálja a beteg paramétereit
  • Operatőr műtőorvos: ő végzi a műtét legfontosabb, és a legnagyobb részét
  • Asszisztens műtőorvos: segíti az operatőr munkáját
  • Másodasszisztens műtőorvos: ált. rezidens orvos vagy medikus. Nagyobb műtétek esetén van szükség második asszisztensre. Szerepe elsősorban a sebfeltárás, vér vagy egyéb váladék elszívása stb.
  • Műtősnő: előkészíti és adogatja a műtéthez szükséges műszereket a műtőorvosoknak és vigyáz a műtéti terület sterilitására.
  • Műtőssegéd: ő készíti elő a műtőt, műtét közben kezeli a berendezéseket, beadja az eszközöket, műtét végeztével rendbe teszi a műtőt.

Ruházat[szerkesztés]

Az egészségügyi dolgozók a műtőn kívül általában fehér ruhát viselnek. A műtőben minden alkalmazott színes ruhát (póló, nadrág), műtős papucsot (vagy az osztályos papucsra lábzsákot húznak), műtőssapkát és maszkot visel. A műtőorvosok és a műtősnő ezenfelül még steril köpenyt és kesztyűt is felvesznek a műtét elején.

A sebészi beavatkozás[szerkesztés]

A sebész a tervezett műtét előtt a belgyógyásszal és altatóorvossal konzultál és a beteget tájékoztatja a műtét kockázatairól és következményeiről, illetve megszerzi a műtéthez a beteg írásos beleegyezését. A sebészeti beavatkozás neve műtét, amely a beavatkozás kockázatától függően lehet néhány értő mozdulat vagy több órás csapatmunka, ahol az operáló orvoskarmesterként” irányítja az asszisztáló orvosokat, műtősöket és ápolókat, illetve az azok által üzemeltetett gépi eszközöket.

A betegnek bíznia kell a sebészben, mivel a műtétek rendszerint előre nem látható, csak a test felnyitása után jelentkező kockázattal járnak. A bonyolult műveletben emellett hibázni is lehet, amely orvosi műhibának a következményei esetleg a beteg halálával és kártérítési igényekkel járhatnak. Ennek ellenére a sikeres sebészek nagy megbecsülésre számítanak, műtéti újításaikat világszerte másolják, és nevük az adott műtéti eljárásban fennmarad. Ilyen például a Blalock-Taussig műtét, egy úttörő szívműtét, amely nevét Alfred Blalock (18991964) amerikai sebészről és Helen B. Taussig (18981986) gyermekkardiológusról kapta.

Dr. Taussig tervezte meg és dr. Blalock vezette le az első „kék csecsemő” operációt, amely egy korábban operálhatatlan szívrendellenességgel (Fallot-tetralógia) született gyermek megmentését célozta. Az eljárásban a szívből kilépő artériát a tüdőbe vezető artéiával kötik össze, hogy a vérnek még egy lehetősége legyen oxigénfelvételre. A kapcsolatot (anastomosis) a kulcscsont alatti artéria és a pulmonáris artéria között hozták létre. Ez volt az első kékbabás műtét, és emiatt kapta a Blalock-Taussig söntölés (shunt) nevet. A műtét, melyre 1944. november 29-én került sor a híres Baltimore-i Johns Hopkins kórházban, jelentős állomás volt a gyermekszívsebészet történetében.

A sebészet újabban igyekszik elkerülni az idegen vér használatát (vérátömlesztést vagy transzfúziót), sőt magának a testnek a felnyitását is, ez utóbbit vér nélküli sebészetnek vagy minimális invazív sebészetnek nevezik.

Források[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]