Mózes András (egyháztörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Mózes András
Született 1904. április 1.
Sáromberke
Elhunyt 1990. május 24. (86 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozása egyháztörténész

Mózes András (Sáromberke, 1904. április 1.Kolozsvár, 1990. május 24.) magyar egyháztörténész, Mózes Huba apja.

Életútja[szerkesztés]

A Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett (1924), a kolozsvári Református Teológián lelkészi és vallástanári diplomát (1928), Debrecenben doktorátust (1942) szerzett, a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és egyetemes történelem szakból államvizsgázott (1949). Pályáját mint várkudui lelkész kezdte, 1934-től Kolozsvárt vallástanár. Ugyanitt teológiai előadó tanár (1948-72). Írásait a Harangszó, Református Szemle, Az Út, Kiáltó Szó, Református Család közölte.

Művei[szerkesztés]

Megjelent munkái:

  • A magyarok története (Kese Attilával, László Dezső előszavával, Kv. 1933)
  • Felsővadászi Rákóczi Zsigmond (Székelyudvarhely 1934)
  • A vasárnapi iskola története (Kv. 1935)
  • A várkudui református egyházközség története (Kv. 1936)
  • Szabó Sári néni. Egy kolozsvári bibliás kofaasszony élete (Kv. 1939)
  • Az erdélyi román reformáció kátéirodalma (Kv. 1942)

Kéziratban maradt Konrádi Dánielről, a kolozsvári mentőkórház megszervezőjéről, valamint tanáráról, Járai Istvánról készült életrajza.

Források[szerkesztés]