Mészáros Vilma
| Mészáros Vilma | |
| Született | 1921. március 23.[1][2] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1977. január 28. (55 évesen)[3] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1945–1950) |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (33B-16-1) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mészáros Vilma, férjezett Bognár Mátyásné (Budapest, 1921. március 23. – Budapest, 1977. január 28.) irodalomtörténész, esztéta, az irodalomtudományok kandidátusa (1963).
Élete[szerkesztés]
Pedagógusszülők gyermeke, apja elemi iskolai tanító volt. A Pesti Izraelita Hitközség Leánygimnáziumában érettségizett. A numerus clausus miatt csak a második világháború után kezdhette meg felsőfokú tanulmányait. 1943-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba és tagja lett az illegális kommunista pártnak. 1945 és 1950 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–francia szakán tanult. Ezt követően Párizsba ment tanulmányútra, ahonnan hazatérve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Francia Tanszékének tanársegédje lett. 1950 decemberétől évekig a Kínai Népköztársaságban tanult ösztöndíjjal. Hazatérve aspiránsvezetője Lukács György volt, akinek esztétikája elhatározó fontosságú ösztönzést adott munkásságának. 1956 áprilisában az ELTE Világirodalmi Tanszékére került. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Tudományos Diákköri Tanács elnöke volt. 1963-ban Az epika bomlásának néhány kérdéséről a modern francia irodalomban című disszertációja alapján megkapta a kandidátusi fokozatot.
Oktatómunkájának középpontjában a 19. és 20. századi világirodalom főirányai, a kritikai és szocialista realizmus problémái, a regény és a dráma fejlődéstörténeti kérdései álltak. Tudományos kutatásai főként a francia irodalomra vonatkoznak.
Férje Bognár Mátyás (1927–2014) matematikus, egyetemi tanár volt. Lánya Bognár Éva.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (33B-16-1).
Művei[szerkesztés]
- Egzisztencializmus és irodalom (Nagyvilág, 1958. 3. sz.)
- Bűn és bűnhődés Camus életművében (Budapest, 1962)
- A mai francia regény: a kísérleti regénytől a regénykísérletekig (Budapest, 1966)
- Camus (Budapest, 1973)
- Jorge Semprun (A francia irodalom a XX. században, Budapest, 1974)
- Lukács György és a romantika (Helikon, 1975. 3–4. sz.)
Műfordításai[szerkesztés]
- Lu Hszün: A-Q hiteles története (válogatás és előszó, Budapest, 1956)
- Cao Jü: Pekingi emberek (utószó, Budapest, 1961)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mészáros Vilma, B., http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10432.htm
- ↑ a b Magyar Irodalmi Lexikon, 220, 2
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2021. július 23.)
Források[szerkesztés]
- Bizám Lenke (1977). „Mészáros Vilma”. Világosság (Magyarország) 18 (3), 159. o. (Hozzáférés: 2021. július 23.)
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Nagy Péter (1977). „B. Mészáros Vilma”. Nagyvilág (Magyarország) 22 (4), 618. o. (Hozzáférés: 2021. július 23.)
- (1979) „Mészáros Vilma”. Filológiai Közlöny (Magyarország) (1–2).
