Gyurgyalag
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Gyurgyalagok Törökországban
| ||||||||||||||||
A gyurgyalag hangja
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Merops apiaster Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyurgyalag témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyurgyalag témájú médiaállományokat és Gyurgyalag témájú kategóriát. |
A gyurgyalag, gyurgyóka,[1] méhészmadár vagy piripió (Merops apiaster) a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj.[2][3]
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben és 2013-ban „Az év madarává” választotta.
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Carl von Linné svéd ornitológus írta le 1758-ban.[4]
Előfordulása
[szerkesztés]A meleg éghajlatot részesíti előnyben. A Pireneusi-félszigettől az Urál hegységig, illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsián át Kasmírig terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és előfordul Dél-Afrikában is.
Európába májusban érkezik, augusztus végén, szeptember elején indul útnak Észak-Afrikába és Nyugat-Ázsiába.
Természetes élőhelyei a nyílt területek, néhány elszórtan álló fával és bokrokkal. Folyók, tavak meredek oldalában fészkel.
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés]Magyarországon rendszeres fészkelő, május-szeptember hónapok közt tartózkodik itt. Állománynagysága 17 000–24 000 egyed.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Átlagos testhossza 28 centiméter,[6] szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 44–65 gramm.[7] A nemek hasonlóak. Rokonaihoz hasonlóan tarka madár. Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa és mellrésze kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Az öreg madarak középső faroktollai hosszúak. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. A fiatalok összességében véve halványabbak, hátuk és szárnyfedőjük zöldes, szürkésbarnától a piszkos homokszínekig.[6]
Életmódja
[szerkesztés]
Rovarevő specialistaként[7] többnyire kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkozik. Ahogy a neve (merops ógörögül, apiaster latinul = méhevő, méhészmadár) is sejtetni engedi, darazsakat és méheket is fogyasztanak, némileg ellenállóak a szúrásukra, de kitépik a fullánkjukat és a méregmirigyüket, mielőtt lenyelnék őket. A rovarokat röptében kapja el. Akár 250 méhet is elfogyaszthat egy nap. Egy spanyol kutatás szerint táplálékának 69,4% – 82%-át a házi méhek teszik ki,[8] bár ez kevéssé érinti a családokat, mivel a kaptárak csak a dolgozók kevesebb, mint 1%-át veszítik el emiatt.[9] Egy másik tanulmány szerint hatékonyabban hasznosítják a vegyes táplálékot, mint ha egyetlen fajta rovart fogyasztanak.[10]
A gyurgyalagok és a méhészek között régóta konfliktus van, sok méhész kiirtaná őket, de távolról sem fogyasztanak annyi méhet, mint azt sokan gondolnák. Legfeljebb az esős napok jelenthetnek kivételt, vagy ha a kaptárakat a gyurgyalagtelep közvetlen közelében helyezik el, szinte felkínálva a méheket. Zavarásuk azonban a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. §-a alapján tilos, bármilyen beavatkozáshoz (állományának szabályozásához, riasztásához is[11]) a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. 1954 óta védett, fokozottan védetté 1982-ben nyilvánították.[12][13]
Társaságkedvelő madarak. Szívesen ülnek akár csoportosan is kiálló ágakon és villanydrótokon. Kiválóan repülnek,[14] de a földön ügyetlenek. Télen akár 2500–10 500 km-t is megtesznek délre vonulva, mert táplálkozásukhoz csak ott találnak elegendő rovart. Csak nappal tudnak vonulni, de röptükben is tudnak táplálkozni.[7]
Szívesen hallatják hangjukat. Repülés közben leggyakrabban a „prürr” vagy a „krük krük” hallható tőlük, különféle variációkban. Riadó hangjuk a „pitt-pitt-pitt”.
Szaporodása
[szerkesztés]Udvarláskor a hím a nagyobb zsákmányt a tojónak adja, míg a kisebb darabokat saját maga fogyasztja el. A legtöbb hím monogám, de néha a bigámia is megjelenik.[15]
A meredek lösz- vagy homokfalakban telepesen fészkel. A szomszédok egymáshoz közel telepednek le. A peremterületen előfordul, hogy egy-egy pár magányosan költ, de ebből vagy kialakul egy fészektelep, vagy eltűnnek a gyurgyalagok. A partoldalba ássa 1,5–2 m hosszú alagútját, melynek végén található a költőüreg. Az alagút átmérője 5–6 cm, ami a kijáratnál 8–10 cm-re bővül. Az üreg 2–3 hét alatt készül el, sokszor egy vagy több másik, félbehagyott üreg után. A kamrában nem rak fészket, de a szemét centiméteres réteget képez.
A költési idő májusban kezdődik, és júliusig tart. Ebből a kotlás 20–22 napot vesz igénybe. A szülők felváltva kotlanak, de a hím kevesebbet ül a tojásokon. A tojó általában 5–6 gömb alakú fehér tojást rak (22,5–29,5 mm hosszú, 17,6–23,6 mm széles). Számuk erősen függ a táplálékkínálattól. A fiókák jellegzetes vérszívója a Carnus hemapterus nevű ektoparazita légy. Kikeléskor csupaszok, bőrük rózsaszín. A fiókák csőre szürke, sárga peremmel. A szülők 20-30 napig etetik őket a fészekben, majd még egy darabig a kirepülés után is.
Sokszor a homokkitermelés teremti meg számára az alkalmas fészkelőhelyeket. Másrészt a költési időben végzett homokbányászat gyakran elpusztítja a tojásokat. Általános költési idő: 20-22 nap.
 |
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[16]
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.[5]
Érdekességek
[szerkesztés]A gyurgyalagról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon. Gyurgyalag utca Győrújbaráton is van, ahol megtekinthető a madarak költőhelye.
Szekszárdon nyílt meg a Hotel Merops borhotel, amelynek névválasztása a szőlőre kártékony rovarokat fogyasztó gyurgyalag és az ember szimbiózisára utal.[17]
A 2017. április 14-én megrendezett XIV. Simonyi Konferencia szimbóluma is egy tesszalált gyurgyalag volt, mely jelképezi a szervezők rendezvény iránti elkötelezettségét, és a vehemenciát, ahogy megbirkóznak a gyors reakciót igénylő és felelős feladatokkal.[18]
A kultúrában
[szerkesztés]- A Vad Magyarország című filmben
- Áprily Lajos Gyurgyalagok c. versében
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. (Hozzáférés: 2022. március 21.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ a b Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
- ↑ a b Svensson, L.; Grant, P. J.; Mullarney, K.; Zetterström, D.: Der neue Kosmos-Vogelführer - Alle Arten Europas, Nordafrikas und Vorderasiens. Franckh-Kosmos Verlags-GmbH & Co., Stuttgart. 1999. ISBN 3-440-07720-9, S. 222
- ↑ a b c Elphick, Jonathan: A madárvonulás atlasza, Budapest, Cser Kiadó, (2007)
- ↑ doi:10.1111/j.1462-2920.2007.01548.x
- ↑ doi:10.1146/annurev-ento-120709-144802
- ↑ Perspectives on Animal Behavior. John Wiley & Sons, 268. o. (2009). ISBN 978-0-470-04517-6
- ↑ Közös hasznot virágzik a türelem MezőHír-2021/03. lapszám cikke - 2021. március 23.
- ↑ 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, net.jogtar.hu
- ↑ Gyurgyalag, termeszetvedelem.hu - a magyar állami természetvédelem (ami feladatait az Agrárminisztérium látja el) hivatalos honlapja
- ↑ Günter Hack: Wind in Form eines Bienenfressers. In: Merkur 67,5 (Mai 2013), S. 472–475, hier S. 474.
- ↑ doi:10.1007/BF00299888
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
- ↑ Borhotel nyílt Szekszárdon (pécsiborozó.hu, 2014. október 14.)
- ↑ XIV. Simonyi Konferencia. konferencia.simonyi.bme.hu. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- MME Kóka - Gyurgyalag védelem
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bienenfresser (Art) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az European bee-eater című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Internet Bird Collection - videók a fajról. [2013. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
