Mária Béla
| Mária Béla | |
| Született | Müller Béla 1903. február 15.[1] Budapest VII. kerülete |
| Elhunyt | 1975. augusztus 10. (72 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Sebestyén Róza (h. 1928–1972) |
| Szülei | Müller Ignác Eiler Antónia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Nápolyi II. Frigyes Egyetem (–1930, orvostudomány) |
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Farkasréti temető (12/1. parcella, 1. sor, 54. sírhely)[4][5] |
| Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 10. igazgató főorvosa | |
| Hivatali idő 1957 – 1972 | |
| Előd | Gimesné Hajdú Lili |
| Utód | Tariska István |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mária Béla, születési és 1945-ig használt nevén Müller Béla (Budapest, Erzsébetváros, 1903. február 15.[6] – Budapest, 1975. augusztus 10.)[7] ideg- és elmegyógyász, költő, műfordító.
Élete[szerkesztés]
Müller Ignác (1869–1942) nyomdász és Eiler Antónia gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait Újpesten végezte, 1922-ben tett érettségi vizsgát. Az 1920-as évek elején bekapcsolódott a baloldali irodalmi életébe, Kassák Lajos Munka-köréhez tartozott. A numerus clausus miatt nem vették fel magyar egyetemre, ezért külföldön folytatott egyetemi tanulmányokat. 1924-től Olaszországban dolgozott szállítómunkásként, majd a nápolyi egyetem orvostanhallgatója lett. 1930-ban avatták orvosdoktorrá. A Nápolytól nem messze található Nocera Inferiore-ben működött Marco Levi Bianchini professzor elmegyógyintézete, ahol gyakornokként helyezkedett el. Tizenöt évig dolgozott a pszichiátrián, ahol illegális kommunista sejtet is vezetett.[8] 1939-ben a fasiszta kormány kiutasította Olaszországból. Visszatért Magyarországra, ahol azonban diplomáját nem nosztrifikálták, ezért nem kapott állást és végül fizetés nélküli externistaként dolgozott a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházában, Richter Hugó idegosztályán. E korszakban írta legtöbb versét. 1939-től bekapcsolódott az illegális kommunista párt tevékenységébe, részt vett a kommunista orvoscsoport megszervezésében és tagja lett a VI. kerületi pártszervezetnek. A második világháború idején megjárta az ukrajnai és a bori büntetőtáborokat. 1944-ben átszökött a jugoszláv partizánokhoz. Szegeden kulturális tevékenységet folytatott, majd visszatért Budapestre. Tudományos közleményei jelentek meg, főleg a skizofrénia témaköréből, az alkoholizmus és az endogén pszichózisok kapcsolatáról. 1957-től 1972-ig igazgató főorvosként vezette az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetet.
Tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanács ideg-elme szakmai bizottságának. Tevékenykedett a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) Ideg-elmeorvosi Társasága vezetőségében. A beteggyógyításban különös fontosságot tulajdonított a rehabilitációs kezelésének. Igazgatása alatt létesült az intézetben, elsőként az országban, rehabilitációs célokat szolgáló nappali szanatóriuma. Elnöke volt a Magyar–Szovjet Társaság II. kerületi szervezetének.
1922-től, de főleg nyugalomba vonulása után cikkei, versei jelentek meg a Magyar Írásban, a Népszavában, a Munkásban, a Korunkban, az Új Időkben, a Kortársban. Több olasz regényt fordított magyarra.
Felesége a losonci születésű Sebestyén Róza (1903–1972) volt, Sebestyén Sándor és Lengyel Franciska lánya, akit 1928. július 19-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[9]
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Művei[szerkesztés]
- Kirobogás (versek, Budapest, 1923)
- Mit páváskodsz előttem? (versek, Budapest, 1928)
- Győzzön az értelem (versek és versfordítások, Budapest, 1944)
- Életed kötelez (versek, Budapest, 1948)
- Ritka varázslat (versek, Budapest, 1971)
Orvosi témájú közleményei
- Az új elmeügyi törvényről (Orvosi Hetilap, 1967, 31)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Szocialista Hazáért érdemrend
- Munka Érdemrend arany fokozata (1963, 1968)
- Kiváló Orvos (1966)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. szeptember 29.)
- ↑ Mária Béla, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10022.htm
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári születési akv. 497/1905. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
- ↑ „Meghalt Mária Béla”, Magyar Nemzet, 1975. augusztus 12., 4. oldal (Hozzáférés: 2021. március 7.)
- ↑ „Ritka varázslat”, Esti Hírlap, 1971. augusztus 31. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1073/1928. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001.
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
- Pollner György (1975. szeptember 28.). „Dr. Mária Béla (1903–1975)”. Orvosi Hetilap (Magyarország) 116 (39), 2282. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)
