Lítium-hidroxid
| Lítium-hidroxid | |||
 Lítium-hidroxid | |||
| IUPAC-név | lítium-hidroxid | ||
| Más nevek | Lithine | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 1310-65-2, 1310-66-3 (monohidrát) | ||
| PubChem | 3939 | ||
| ChemSpider | 3802 | ||
| RTECS szám | OJ6307070 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | WMFOQBRAJBCJND-UHFFFAOYSA-M | ||
| UNII | 903YL31JAS | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | LiOH | ||
| Moláris tömeg | 23,95 g/mol | ||
| Megjelenés | szagtalan, fehér színű, higroszkópos szilárd anyag | ||
| Sűrűség | 1,46 g/cm³ (anhidrát) 1,51 g/cm³ (monohidrát) | ||
| Olvadáspont | 462 °C | ||
| Forráspont | 924 °C bomlik | ||
| Oldhatóság (vízben) | anhidrát: 12,8 g/100 ml (20 °C) 12,5 g/100 ml (25 °C) 17,5 g/100 ml (100 °C) monohidrát: 22,3 g/100 ml (10 °C) 26,8 g/100 ml (100 °C)[1] | ||
| Törésmutató (nD) | 1,464 (anhidrát) 1,460 (monohidrát) | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−20,36 kJ/g | ||
| Hőkapacitás, C | 2,071 J/g K | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | ICSC 0913 ICSC 0914 (monohidrát) | ||
| EU Index | Nincs listázva | ||
| Főbb veszélyek | Korrozív | ||
| NFPA 704 |  0
3
0
| ||
| Lobbanáspont | nem gyúlékony | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | lítium-amid | ||
| Azonos anion | nátrium-hidroxid kálium-hidroxid rubídium-hidroxid cézium-hidroxid | ||
| Rokon vegyületek | lítium-oxid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A lítium-hidroxid szervetlen vegyület, képlete LiOH. Fehér, higroszkópos kristályokat alkotó anyag. Vízben jól, etanolban kis mértékben oldódik. A kereskedelemben anhidrát és monohidrát (LiOH·H2O) formában kapható, mindkettő erős bázis.
Előállítása és reakciói
[szerkesztés]A lítium-hidroxidot lítium-karbonát és kalcium-hidroxid reakciójával állítják elő:[2]
- Li2CO3 + Ca(OH)2 → 2 LiOH + CaCO3
A kapott hidrátot vákuumban 180 °C-ra melegítve dehidratálják.
Laboratóriumban előállítható lítium vagy lítium-oxid vízben való oldásával. A reakciók egyenlete a következő:
- 2 Li + 2 H2O → 2 LiOH + H2
- Li2O + H2O → 2 LiOH
Ezeket a reakciókat azonban ritkán használják.
Bár a lítium-karbonátot gyakrabban használják, a lítium-hidroxid az egyéb lítiumsók előállításának előanyaga.
pl.: LiOH + HF → LiF + H2O.
Felhasználása
[szerkesztés]A lítium-hidroxid fő felhasználási területek a lítiumos kenőanyagok gyártása. Az egyik népszerű anyag a lítium-sztearát, mely vízzel szembeni ellenállóképessége, valamint kis és nagy hőmérsékleten való alkalmazhatósága révén általános célú kenőanyag.
Szén-dioxid megkötése
[szerkesztés]A lítium-hidroxidot felhasználják az űreszközök levegőcserélő rendszereiben, tengeralattjárókban és lélegeztető készülékekben, mivel a kilélegzett szén-dioxidot lítium-karbonát és víz keletkezése közben megköti:[3]
- 2 LiOH·H2O + CO2 → Li2CO3 + 3 H2O
vagy
- 2LiOH + CO2 → Li2CO3 + H2O
Az utóbbi vízmentes hidroxidot kisebb tömege és kisebb víztermelése miatt előnyben részesítik az űrrepülőgép lélegeztető rendszerénél. 1 gramm vízmentes lítium-hidroxid 450 cm³ szén-dioxid gázt képes megkötni. A monohidrát 100-110 °C-on veszíti el a kristályvizét.
Egyéb felhasználási területek
[szerkesztés]A lítium-hidroxidot felhasználják hőátadó közegként, illetve elemek elektrolitjaként. Kerámiákban és bizonyos Portland cementekben is használják. Nyomottvizes reaktorok hűtővizét 7-es tömegszámú lítiumizotópban dúsított lítium-hidroxiddal lúgosítják a korrózió gátlására.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Lithium hydroxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0070494398
- ↑ Ulrich Wietelmann, Richard J. Bauer "Lithium and Lithium Compounds" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2005, Wiley-VCH: Weinheim. doi:10.1002/14356007.a15_393
- ↑ Jaunsen, JR (1989). „The Behavior and Capabilities of Lithium Hydroxide Carbon Dioxide Scrubbers in a Deep Sea Environment”. US Naval Academy Technical Report USNA-TSPR-157. [2009. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
További információk
[szerkesztés]- International Chemical Safety Card 0913 (anhidrát)
- International Chemical Safety Card 0914 (monohidrát)
