Rubídium-hidroxid

Kémiai azonosítók
Rubídium-hidroxid
IUPAC-név	rubídium-hidroxid
CAS-szám	1310-82-3
PubChem	62393
ChemSpider	56181
EINECS-szám	215-186-0
KEGG	C13515
ChEBI	32108
RTECS szám	VL8750000
SMILES	[Rb+].[OH-]
InChI	1/H2O.Rb/h1H2;/q;+1/p-1
InChIKey	CPRMKOQKXYSDML-UHFFFAOYSA-M
Gmelin	100502
UNII	2692362HBM
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	RbOH
Moláris tömeg	102.475 g/mol
Megjelenés	szürkés-fehér szilárd anyag, higroszkópos
Sűrűség	3.203 g/cm³
Olvadáspont	301 °C
Forráspont	1390 °C
Oldhatóság (vízben)	100 g/100 mL (15 °C)
Oldhatóság	oldódik etanolban
Termokémia
Std. képződési entalpia Δ_fH^o₂₉₈	−413.8 kJ/mol
Veszélyek
EU Index	nincs listázva
Főbb veszélyek	korrozív
NFPA 704	0 3 1
Lobbanáspont	nem gyúlékony
LD₅₀	900 mg·kg⁻¹ egér, szájon át 586 mg·kg⁻¹ patkány, szájon át
Rokon vegyületek
Azonos anion	lítium-hidroxid nátrium-hidroxid kálium-hidroxid cézium-hidroxid
Rokon vegyületek	rubídium-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A rubídium-hidroxid (RbOH) egy nagyon erős lúgos kémhatású vegyület, mely marja az üveget. A természetben nem fordul elő, mesterségesen előállított formában azonban forgalmazzák, elő lehet állítani rubídium-oxidból. Egy rubídium és egy hidrixidionból áll.

A kereskedelemben vizes oldata van forgalomban.

Az RbOH erősen maró vegyület, emiatt csak védőfelszerelésben lehet dolgozni vele. Beleértve a védőkesztyűt, szem és arcvédőt illetve a védőruházatot.

Előállítása

A rubídium-hidroxidot elő lehet állítani rubídium-oxid vízben való oldásával:

Rb₂O (s) + H₂O (l) → 2 RbOH (aq)

Elő lehet állítani elemi rubídium és víz reakciójával is:

\mathrm {2\ Rb+2\ H_{2}O\longrightarrow 2\ RbOH+\ H_{2}}

Keletkezhet rubídium-szulfát és bárium-hidroxid reakciójával:^[1]

\mathrm {Rb_{2}SO_{4}+Ba(OH_{2})\longrightarrow 2\ RbOH+BaSO_{4}\downarrow }

A rubídium-hidroxidot a kereskedelmi forgalomban 50% vagy 90%-os vizes oldatban, mennyiségileg az 5g többszöröseiként.

Tulajdonságai

Erősebb bázis mint a nátrium- vagy a kálium-hidroxid. Reakcióba lép a rubídium-bikarbonáttal.

Tércsoport: Cmcm. Rácsállandók: a = 415 pm, b = 430 pm és c = 122 pm.^[2]

Felhasználása

Elsősorban kutatási célokra használják, mivel az iparban a kevésbé veszélyes nátrium- és kálium-hidroxiddal kiváltható a használata.

A rubídium-hidroxidból keveset használnak a tudományos kutatásokban, mert drága. És hogy ne keletkezzen drága rubídium hulladék.

Szinte minden rubídium előállítására irányuló szintézisnél keletkezik rubídium-hidroxid köztitermékként.

Használják katalizátorként az oxidatív klórozásoknál.

Óvintézkedések

A rubídium-hidroxid erősen maró vegyület, ezért bőrrel való érintkezésekor azonnal égési sérülést okozhat, emiatt csak védőfelszerelésben lehet dolgozni vele, beleértve a védőkesztyűt, szem- és arcvédőt illetve a védőruházatot.

Vigyázni kell, mert egyes exoterm reakcióikor annyi hő szabadulhat fel, hogy károsíthatja a tárolóedényt.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium hydroxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumhydroxid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ Pradyot Patnaik: Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2003, ISBN 0-07-049439-8, S. 800.
↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 690 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben) .

Rubidium compounds: dirubidium oxide. WebElements: the periodic table on the web. WebElements. (Hozzáférés: 2011. november 16.)
Rubidium hydroxide. ChemExper Chemical Directory : catalog of chemicals and suppliers. ChemExper. (Hozzáférés: 2011. november 16.)^{[halott link]}

[Patnaik-1] Pradyot Patnaik: Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2003, ISBN 0-07-049439-8, S. 800.

[2] Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 690 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben) .

[1]

[2]