Luther Márton kis kátéja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Luther Márton Kis kátéja (németül: Der Kleine Katechismus Martin Luthers) az evangélikus egyháznak az Ágostai hitvallás mellett a legfontosabb hitvallási irata. A német reformátor, Martin Luther egyik legnagyobb hatású műve.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luther 1528-ban egyházlátogatást végzett a szász választófejedelemségben, és hatalmas tudatlanságot tapasztalt a kereszténység alapvető hittételeivel kapcsolatban is. Ezért 1529-re megírta a Kis kátét a családok és iskolák számára, a Nagy kátét pedig a lelkészek és a tanítók számára, összefoglalva ezekben a keresztény tanítás legfontosabb tételeit, részben az alapvető szövegek (a Tízparancsolat, az Apostoli hitvallás és a Miatyánk) magyarázataként. A Kis káté 1529 tavaszán jelent meg, először plakát ill. falitábla formájában, majd könyv alakban. Az első wittenbergi kiadásokból egy példány sem maradt fenn, a legrégibb megmaradt példányok 1529-es marburgi és erfurti lenyomatok, de a későbbi kiadásokban sem változott sokat a szöveg. Luther hozzáillesztette az 1523-ban latin nyelvről fordított Keresztelési könyvecskét (Taufbüchlein), valamint saját írását, az 1529-es Esketési könyvecskét (Traubüchlein), melyek a Kis káté állandó függelékeivé váltak. Ezek mégsem általánosan elfogadott hitvallási iratok, a hitvallási irat-gyűjteményekben általában függelékként szerepelnek. A Kis káté az első megjelenése óta eltelt évszázadokban számtalan kiadást ért meg, az evangélikus hitoktatás és teológia alapvető kellékévé vált, az evangélikus identitás egyik legfontosabb meghatározója.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kis káté a katekizmus műfajába sorolható, kérdésekre adott válaszokban, didaktikusan foglalja össze a kereszténység tanítását. Luther célja az volt a kátéval, hogy a családfők tanítsák meg rá gyermekeiket. Ezért minden fejezet alatt ez a felhívás olvasható: „Ilyen egyszerűen tanítsa reá a családfő házanépét!”

A cím fölött az „Enchiridion” kifejezés áll, ami kézikönyvet, vezérfonalat jelent. A káté fejezetei:

  • Előszó
  • A Tízparancsolat
  • A Hiszekegy
  • A Miatyánk
  • A szent keresztség szentsége
  • Így tanítsuk gyónni az egyszerű embereket!
  • Az oltáriszentség
  • Így tanítsa a családfő házanépét a reggeli és esti áldásra
  • Így tanítsa a családfő házanépét az asztali áldásra és a hálaadásra!
  • Szentírási igék házi gyűjteménye
Függelék:
  • Esketési könyvecske
  • Keresztelési könyvecske

A Miatyánk magyarázatát kilenc részre osztja (a megszólítás, a hét kérés és a dicsőítés), a Hiszekegyét (itt az Apostoli hitvallást érti rajta) három részre (a három hitágazat szerint.)

A káté „középpontja”, leghangsúlyosabb része az Apostoli hitvallás második hitágazatának magyarázata:

„Hiszem, hogy Jézus Krisztus – az Atyától öröktől fogva született valóságos Isten, és a Szűz Máriától született valóságos ember – az én Uram, aki engem, elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított, és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az övé legyek, az ő országában őalatta éljek, és neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert ő feltámadt a halálból, él és uralkodik örökké. Ez így igaz!”

Az igék gyűjteményét pedig ezzel a versikével zárja:

„Mindenki a maga dolgát
Jól tanulja, jól végezze, –
És az egész háznak dolgát
Felviszi az Úr kegyelme.”

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Konkordia könyv. Az evangélikus egyház hitvallási iratai. II. kötet. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, 1957.
  • Dr. Luther Márton Kis kátéja. Luther Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963-7470-86-7
  • Luther Márton négy hitvallása. Szerk: D. Dr. Prőhle Károly. A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1983. ISBN 963 7020 39x
  • Heussi, Karl: Az egyháztörténet kézikönyve. Fordította: Magyar István. Osiris Kiadó - Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest, 2000. ISBN 963-379-686-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]