Himalájai fényfácán
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Lophophorus impejanus (Latham, 1790) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Himalájai fényfácán témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Himalájai fényfácán témájú médiaállományokat és Himalájai fényfácán témájú kategóriát. |
A himalájai fényfácán (Lophophorus impejanus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Az indiai Uttarakhand állam és Nepál[3] nemzeti madara. Az előbbi helyen monal,[4] míg az utóbbiban danfe néven ismert.[5]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1790-ben, a Phasianus nembe Phasianus impejanus néven.[6]
Előfordulása[szerkesztés]
A Himalája-hegylánc területén találhatjuk meg Afganisztán, Bhután, Kína, India, Mianmar, Nepál és Pakisztán területén. Természetes élőhelyei a magashegységek, 2500-5000 méter magasságban lévő mérsékelt övi erdők, cserjések és hegyi lejtők.[7]
Megjelenése[szerkesztés]
A hím testhossza 70–72 centiméter, testtömege 1980–2380 gramm, a tojóé 63–64 centiméter és 1800–2150 gramm.[6] Erős a csőre és a lába. A hímnek csillogó, tarka színű tollazata, bársonyos fekete hasalja, rőtszínű rövid farka van. Háta vörös, aranysárga, bíbor, zöld és kék színben csillog. A remek képet kiegészíti a pávaszerű korona a fejen. A kakasok bóbitája felálló, a tyúkoké lapos. A tojó barnás színű.
Életmódja[szerkesztés]
Magvakkal, gumókkal, hajtásokkal, bogyókkal és rovarokkal táplálkozik. Élelmét a legtöbb tyúkfélével ellentétben nem a karmával kaparja ki a talajból, hanem elég hosszú csőrével vágja és ássa ki a talajból. Magányosan vagy kis létszámú csapatban él.
Szaporodása[szerkesztés]
A költési időszak áprilisban kezdődik, amikor magasabban tartózkodik. Sziklapárkányokra vagy kidőlt fatörzsek mellé a talajon, a fű közé rejti fészkét, ahová 3-5 tojást rak. A költés kizárólag a a tojó feladata, de a hím a 27 napig tartó költési idő alatt és a fiókák önállósodásáig vigyáz családjára, hogy megvédje Őket a ragadozóktól.
 |
6 hónappal a kikelés után a csibék már teljesen önállóak, egyedül kell táplálékot és párt keresniük.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken.[7] Élőhelyén belül számos helyen folyik fakitermelés, valamint a madarat táplálékforrásként vadásszák. A Kullu-völgy lakói is vadásznak rá a színes tollaira, amit fejdísznek használnak, de úgy tűnik, hogy ez a gyakorlat jelentősen visszaesett az elmúlt évtizedekben. Mivel a faj egyedszáma még nem kritikus szinten csökken, ezért a himalájai fényfácán egyelőre nincs veszélyben.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Napal: An Overview. ncthakur.itgo.com. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- ↑ सबसे सुंदर पंछियों में से एक मोनाल (hindi nyelven). Prabha Sakshi , 2012 [2013. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Animal stories: Danfe. The Himalayan Times , 2007 (Hozzáférés: 2019. december 3.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
- ↑ a b c A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
- EUR-Lex - magyar neve
