Liberális Párt (Ausztrália)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Liberális Párt

Liberal Party of Australia Logo 2015.png
Adatok
Elnök Peter Dutton
Elnökhelyettes Sussan Ley

Alapítva 1945. augusztus 31.
Tagok száma 50–60,000[1]

Ideológia
Politikai elhelyezkedés jobbközép
Parlamenti mandátumok Képviselőház:
42 / 151
Szenátus:
35 / 76
Kormányzók:
2 / 8
Területi alsóházi mandátumok
169 / 455
Területi felsőházi mandátumok
42 / 155
Hivatalos színei      kék
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Liberális Párt témájú médiaállományokat.

A Liberális Párt (angolul: Liberal Party) jobbközép párt Ausztráliában, a balközép Ausztrál Munkáspárt mellett a másik fő politikai tömörülés. 1944-ben alapították az Egyesült Ausztrália Párt utódjaként.[2][3]

A Liberális Párt az Ausztrál Nemzeti Párttal kötött koalíció nagyobbik tagja. Szövetségi szinten a Liberális Párt és elődei az 1920-as évek óta koalícióban állnak a Nemzeti Párttal. A párt vezetője Peter Dutton, az alelnök Sussan Ley. A koalíció legutóbb a 2013-as szövetségi választástól a 2022-es szövetségi választásig volt hatalmon. Ez idő alatt három kabinet, az Abbott (2013–2015), a Turnbull (2015–2018) és a Morrison (2018–2022) kormány alakulhatott meg. Miután a Liberális Párt elvesztette a 2022-es ausztrál szövetségi választást, Morrison bejelentette, hogy lemond a Liberális Párt éléről. Frydenberg helyettes vezető is elvesztette az ausztrál parlamenti mandátumát. Emiatt Peter Dutton magas rangú liberális képviselő, akit "utolsó emberként" jellemeztek a liberális párt vezetése között, volt a legvalószínűbb lehetséges jelölt, aki így követte Morrisont az elnöki pozícióban.[4][5][6][7]

A Liberális Párt szövetségi felépítésű, mind a hat államban és az Ausztrál Fővárosi Területen (ACT) autonóm részlegekkel rendelkezik. Az Északi Terület "Country" Liberális Pártja (CLP) társult szervezetként működik. Mind a CLP, mind a Liberális Nemzeti Párt (LNP, Queensland) a helyi liberális és nemzeti pártok összeolvadásával jött létre. Állami és területi szinten a Liberális Párt két államban van hatalmon: Új-Dél-Walesben 2011 óta, Tasmániában pedig 2014 óta. A párt ellenzékben van Victoria, Queensland, Dél-Ausztrália és Nyugat-Ausztrália államokban, valamint az Északi területen, és az ausztrál fővárosi területen is.[8]

A párt ideológiáját konzervatív,[9] liberális konzervatív,[10] konzervatív liberális,[11] és klasszikus liberálisként[12] sorolják be. A Liberális Párt hajlamos két ideológiát, a gazdasági liberalizmust (amely az ausztrál szóhasználatban a szabad piacokra és a kis kormányzati intervencióra utal) és a szociálkonzervativizmust is előtérbe helyezni. A párt két korábbi vezetője, Sir Robert Menzies és John Howard Ausztrália két leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnökei voltak.

Ideológiája[szerkesztés]

2022-től a Liberális Párt három frakcióból áll: egy mérsékelt szárnyból, egy jobbközép szárnyból és egy jobboldali szárnyból, Simon Birmingham, Scott Morrison és Peter Dutton vezetésével.[13]

A Liberális Párt általában a konzervatív politikát támogatja, beleértve a gazdasági liberalizmust. Történelmileg a párt az elmúlt évtizedekhez képest magasabb fokú gazdasági protekcionizmust és gazdasági intervenciót szorgalmazott, megalakulása óta a liberálisok és a konzervatívok antiszocialista csoportosulásaként azonosította magát. A párt alapítója és leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetője, Robert Menzies úgy képzelte, hogy Ausztrália középosztálya alkotja majd a fő választói bázisát a Liberális Pártnak.[14][15]

Ahogy a „liberális” nevünk etimológiája is jelzi, a szabadság mellett álltunk… Azért vettük fel a „liberális” nevet, mert elhatároztuk, hogy haladó párt leszünk, kísérletekre készek, semmiképpen sem reakcionisták, hinni fogunk az indiviidumban. Felismertük, hogy a férfiak és a nők nem csupán rejtjelek egy számításban, hanem egyéni emberi lények, akiknek egyéni jóléte és fejlődése kell hogy legyen a kormányzat fő gondja... Megtanultuk, hogy a helyes válasz az egyén szabaddá tétele, célja az esélyegyenlőség, az egyén megvédése az elnyomás ellen, egy olyan társadalom létrehozása, amelyben az ember jogait és kötelességeit elismerik, és érvénybe léptetik. – Robert Menzies[16]

Nem sokkal a Howard-kormány megválasztása után az új miniszterelnök, John Howard, aki a második leghosszabb ideig hivatalban lévő liberális miniszterelnökké vált, a „liberális hagyomány” értelmezéséről beszélt egy 1996-os Robert Menzies-előadásban:

Menzies tudta, mennyire fontos, hogy az ausztrál liberalizmus a klasszikus liberális és a konzervatív politikai hagyományokra támaszkodjon. Hitt egy liberális politikai hagyományban, amely magában foglalta Edmund Burke-ot és John Stuart Millet is – ezt a hagyományt kortárs kifejezéssel az ausztrál liberalizmus széles egyházaként jellemeztem. – John Howard


Történetük során a Liberálisok ideológiai szempontból nagyrészt a középosztály pártja voltak (akit Menzies a párt megalakulásának korszakában „Az elfelejtett népnek” nevezett), bár az ilyen osztályalapú szavazási minták már nem olyan egyértelműek, mint egykor azok voltak. Az 1970-es években kialakult egy baloldali középosztály, amely már nem szavazott a Liberálisokra. Ennek egyik következménye volt egy szakadár párt, az Ausztrál Demokraták sikere, amelyet 1977-ben alapított Don Chipp volt liberális miniszter. Másrészt a liberálisok az utóbbi években egyre jobban szerepeltek a szociálkonzervatív munkásosztály szavazói körében. A Liberális Párt kulcsfontosságú támogatói bázisa azonban továbbra is a felső-középosztály marad – a 20 leggazdagabb szövetségi választókerület közül 16-ot a liberálisok birtokolnak.[17][18][19]

Menzies lelkes alkotmányos monarchista volt, aki támogatta az ausztrál monarchiát és a Nemzetközösséghez fűződő kapcsolatokat. Ma a párt megosztott a republikanizmus kérdésében, egyesek (például Scott Morrison) monarchisták, míg mások (például elődje, Malcolm Turnbull) republikánusok. A Menzies-kormány 1951-ben formalizálta Ausztrália szövetségét az Egyesült Államokkal, és a párt továbbra is a kölcsönös védelmi szerződés erős támogatója maradt.

Belföldön Menzies egy meglehetősen szabályozott gazdaságot irányított, amelyben a közművek állami tulajdonban voltak, és a kereskedelmi tevékenység erősen szabályozott volt a központosított bérrögzítés és a magas tarifavédelem révén. A liberális vezetők Menziestől Malcolm Fraserig általában fenntartották Ausztrália magas vámszintjét. Abban az időben a Liberálisok koalíciós partnere, a koalícióban lévők közül az idősebbik Ország párt (ma „Nemzeti Párt”) jelentős befolyást gyakorolt ​​a kormány gazdaságpolitikájára. Csak az 1970-es évek végén és az 1980-as években, amikor a szövetségi hatalomból kikerültek, a pártra az úgynevezett "új jobboldalnak" volt befolyása: egy konzervatív liberális csoport, amely a piac deregulációját, a közművek privatizációját szorgalmazta.

A párt szociális kérdésekben általában két részre oszlott, az egyikre amit „kis-l liberalizmusnak”, és a másikra amit szociálkonzervativizmusnak neveztek. Történelmileg a liberális kormányok voltak felelősek számos jelentős „szociálisan liberális” reform megvalósításáért, beleértve Ausztrália megnyitását a többnemzetiségű migránsok előtt Menzies és Harold Holt vezetésével.[20][21][22][23]

Scott Morrison, Ausztrália miniszterelnöke 2019-es győzelmi beszédében a következőket mondta:

Ez a világ legjobb országa, ahol élni lehet. Azoknak az ausztráloknak dolgoztunk az elmúlt öt és fél évben, mióta kormányhoz kerültünk, Tony Abbott vezetése alatt 2013-ban. Azok az ausztrálok, akik minden nap keményen dolgoztak, megvannak az álmaik, megvannak a törekvéseik; munkát szerezni, szakmai gyakorlatot szerezni, vállalkozást indítani, találkozni valakivel, aki csondálatos számukra. Családot alapítani, lakást venni, keményen dolgozni, és a lehető legjobbat nyújtani gyermekeinek. Megtakarítani a nyugdíjas évekre, és biztosítani, hogy amikor nyugdíjas vagy, élvezhesd, mert keményen megdolgoztál érte. Ezek a csendes ausztrálok, akik nagyszerű győzelmet arattak ma este.[24]

A Liberális Párt tagja a Nemzetközi Demokrata Uniónak és az Ázsia-csendes-óceáni Demokrata Uniónak.[25]

Helyi képviselete[szerkesztés]

Tagozat Vezető Utolsó választás Government
Év % Mandátumok
Új-Dél-walesi Liberális Párt Dominic Perrottet 2019 31.9
35 / 93
Koalíció (LP-NP)
Victoriai Liberális Párt Matthew Guy 2018 30.4
21 / 88
Ellenzék
Queenslandi Liberális Nemzeti Párt David Crisafulli 2020 35.9
34 / 93
Ellenzék
Nyugat-ausztrál Liberális Párt David Honey 2021 21.8
2 / 59
Ellenzék
Dél-ausztrál Liberális Párt David Speirs 2022 35.7
16 / 47
Ellenzék
Tasmániai Liberális Párt Jeremy Rockliff 2021 50.3
13 / 25
Kormánypárt
Canberrai Liberális Párt Elizabeth Lee 2020 33.8
9 / 25
Ellenzék
"Country" Liberális Párt Lia Finocchiaro 2020 31.3
8 / 25
Ellenzék

Választási eredményei[szerkesztés]

Képviselőház[szerkesztés]

Év Mandátumok ± Szavazatok % Pozíció Pártvezető
1946
15 / 75
Növekedés 15 1,241,650 28.58 Ellenzék Robert Menzies
1949
55 / 121
Növekedés 40 1,813,794 39.39 Koalíció (LP-CP)
1951
52 / 121
Csökkenés 3 1,854,799 40.62 Koalíció (LP-CP)
1954
47 / 121
Csökkenés 5 1,745,808 38.31 Koalíció (LP-CP)
1955
57 / 122
Növekedés 10 1,746,485 39.73 Koalíció (LP-CP)
1958
58 / 122
Növekedés 1 1,859,180 37.23 Koalíció (LP-CP)
1961
45 / 122
Csökkenés 13 1,761,738 33.58 Koalíció (LP-CP)
1963
52 / 122
Növekedés 7 2,030,823 37.09 Koalíció (LP-CP)
1966
61 / 124
Növekedés 9 2,291,964 40.14 Koalíció (LP-CP) Harold Holt
1969
46 / 125
Csökkenés 15 2,125,987 34.77 Koalíció (LP-CP) John Gorton
1972
38 / 125
Csökkenés 8 2,115,085 32.04 Ellenzék William McMahon
1974
40 / 127
Növekedés 2 2,582,968 34.95 Ellenzék Billy Snedden
1975
68 / 127
Növekedés 28 3,232,159 41.80 Koalíció (LP-CP) Malcolm Fraser
1977
67 / 124
Csökkenés 1 3,017,896 38.09 Koalíció (LP-CP)
1980
54 / 125
Csökkenés 13 3,108,512 37.43 Koalíció (LP-CP)
1983
33 / 125
Csökkenés 21 2,983,986 34.36 Ellenzék
1984
45 / 148
Növekedés 12 2,951,556 34.06 Ellenzék Andrew Peacock
1987
43 / 148
Csökkenés 2 3,175,262 34.41 Ellenzék John Howard
1990
55 / 148
Növekedés 12 3,468,570 35.04 Ellenzék Andrew Peacock
1993
49 / 147
Csökkenés 6 3,923,786 37.10 Ellenzék John Hewson
1996
75 / 148
Növekedés 26 4,210,689 38.69 Koalíció (LP-NP) John Howard
1998
64 / 148
Csökkenés 11 3,764,707 33.89 Koalíció (LP-NP)
2001
68 / 150
Növekedés 4 4,244,072 37.40 Koalíció (LP-NP)
2004
74 / 150
Növekedés 5 4,741,458 40.47 Koalíció (LP-NP-CLP)
2007
55 / 150
Csökkenés 20 4,546,600 36.60 Ellenzék
2010
60 / 150
Növekedés 5 3,777,383 30.46 Ellenzék Tony Abbott
2013
74 / 150
Növekedés 14 4,134,865 32.02 Koalíció (LP-NP)
2016
60 / 150
Csökkenés 14 3,882,905 28.67 Koalíció (LP-NP) Malcolm Turnbull
2019
61 / 151
Növekedés 1 3,989,435 27.97 Koalíció (LP-NP) Scott John Morrison
2022
42 / 151
Csökkenés 19 3,502,713 23.82 Ellenzék

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Party hardly: why Australia's big political parties are struggling to compete with grassroots campaigns (angol nyelven). The Guardian , 2020. december 13. (Hozzáférés: 2021. március 28.)
  2. Glynn, Irial. Asylum Policy, Boat People and Political Discourse: Boats, Votes and Asylum in Australia and Italy. Palgrave Macmillan UK, 2. o. (2016). ISBN 978-1-137-51733-3 
  3. Interview with Barrie Cassidy, Insiders, ABC”, Liberal Party of Australia, 2016. augusztus 28.. [2018. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2017. június 16.) 
  4. Live: Morrison calls Albanese to concede electoral defeat as Labor, independents unseat Coalition”, ABC News, 2022. május 21. (Hozzáférés ideje: 2022. május 21.) (ausztrál angol nyelvű) 
  5. Maiden, Samantha. „Liberals in crisis after Josh Frydenberg loses seat in election chaos”, Australian Broadcast Corporation, 2022. május 21. (Hozzáférés ideje: 2022. május 21.) 
  6. Frydenberg on track to lose seat amid teal torrent”, Nine News, 2022. május 21. (Hozzáférés ideje: 2022. május 21.) 
  7. Saunokonoko, Mark. „'Last man standing' Dutton tipped to lead Liberal Party after election rout”, Nine News, 2022. május 21. (Hozzáférés ideje: 2022. május 22.) 
  8. Our structure”, Liberal Party of Australia (Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 30.) „There is one Division for each of the six states, as well as the Australian Capital Territory. The Northern Territory Country Liberal Party is an affiliate of the Liberal Party. Each of the Liberal Party’s seven Divisions is autonomous and has their own constitutions.” 
  9. James C. Docherty. The A to Z of Australia. Scarecrow Press, 186. o. (2010). ISBN 978-1-4616-7175-6 
  10. (2012) „Right-Wing Politicians Prefer the Emotional Left”. PLOS ONE 7 (5), 4. o. DOI:10.1371/journal.pone.0036552. PMID 22567166. „The Liberal Party of Australia has an ideology in line with liberal conservatism and is therefore right of centre.” 
  11. The Welfare State as Crisis Manager: Explaining the Diversity of Policy Responses to Economic Crisis. Palgrave Macmillan, 191. o. (2013). ISBN 978-1-137-31484-0 
  12. Liou, Kuo-Tsai. Handbook of Economic Development. CRC Press, 357. o. (1998). ISBN 978-1-4616-7175-6 
  13. Who’s who in the Liberals’ left, right and centre factions?. The Sydney Morning Herald . Fairfax Media. (Hozzáférés: 2022. február 1.)
  14. (1967) „The Emergence of the Liberal Party of Australia”. The Australian Quarterly 39 (1), 7–27. o, Kiadó: JSTOR. DOI:10.2307/20634106.  
  15. Hancock, Ian: The Origins of the Modern Liberal Party, 1994 „History of Liberalism in Australia”
  16. We believe: the Liberal party and the liberal cause. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  17. Simms, Robert: The Australian Greens and the Moral Middle Class. Australian Political Studies Association. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  18. Hollander, Robyn: John Howard, Economic Liberalism, Social Conservatism and Australian Federalism. Australian Journal of Politics and History, 2008. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  19. Liberals still dominate the top end – Mumble”. [2012. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. november 29.) 
  20. Ken Wyatt | Hasluck”, The Sydney Morning Herald, 2010. augusztus 23. (Hozzáférés ideje: 2011. február 1.) 
  21. Fact sheets – National Archives of Australia. Naa.gov.au, 1967. május 27. [2010. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  22. Chronology 1960s – ASO. Australianscreen.com.au. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  23. ABC News Obituary – Neville Bonner. Australian Broadcasting Corporation. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  24. Speech Sydney. Prime Minister of Australia , 2019. május 18.
  25. International Democrat Union " Asia Pacific Democrat Union (APDU). International Democrat Union, 2016. [2017. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Liberal Party (Australia) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.