Ausztrál Munkáspárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ausztrál Munkáspárt
Adatok
ElnökAnthony Albanese
AlelnökRichard Marles

Alapítva1901. május 8.
Tagok száma60,085 Növekedés (2020)

Ideológia
Politikai elhelyezkedésbalközép
Parlamenti jelenlétKépviselőház:
73 / 151
Szenátus:
26 / 76
Kormányzók:
6 / 8
Területi alsóházi mandátumok
258 / 455
Területi felsőházi mandátumok
65 / 155
Nemzetközi szövetségekProgresszív Szövetség
Hivatalos színei     vörös
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztrál Munkáspárt témájú médiaállományokat.

Az Ausztrál Munkáspárt (ALP), más néven Munkáspárt, Ausztrália legnagyobb balközép, és egyben legrégebbi politikai pártja, az ausztrál politikai két nagy párt egyike, a jobbközép Liberális Párt mellett. A Munkáspárt egy szövetségi szintű párt, amely minden államban és tartományban rendelkezik helyi szervezetekkel. Jelenleg Victoria államban, Queenslandben, Nyugat-Ausztráliában, Dél-Ausztráliában, az ausztrál fővárosi területen és az Északi területen vannak kormányon.[1]

Az Munkáspártot csak az ausztrál parlament első ülése után, 1901-ben jegyezték be szövetségi pártként. Az Ausztráliában feltörekvő munkásmozgalom által a különböző ausztrál gyarmatokon alapított munkáspártok leszármazottjának tekintik, ami formálisan már 1891-ben is létezett. Az 1910-es szövetségi választásokon a Munkáspárt volt az első párt Ausztráliában, amely többséget szerzett az ausztrál parlament bármelyik házában. Nemzetközi szinten az Munkáspárt a szociáldemokrata pártok hálózatának, a Progresszív Szövetségnek a tagja, korábban a Szocialista Internacionálé tagja volt.[2][3][4]

Története[szerkesztés]

Az Ausztrál Munkáspárt az 1890-es években, a föderációvá alakulás előtti ausztrál gyarmatokon alapított Munkáspártokból származik. A munkáspárti hagyomány a Queenslandi Munkáspárt megalapítását a sztrájkoló munkások 1891-ben, Barcaldine-ben (Queensland) egy kísértetgumifa (a "tudás fája") alatti összejövetelének tulajdonítja. 1892. szeptember 9-én a Queenslandi Munkáspárt Kiáltványát felolvasták a jól ismert Tudás Fája alatt Barcaldine-ban, egy nagy munkásmozgalmi sztrájkot követően. A kiáltványt jelenleg a Queenslandi Állami Könyvtár őrzi, 2008-ban a történelmi dokumentumot felvették az UNESCO Világemlékezete ausztrál nyilvántartásába, 2009-ben pedig az UNESCO Világemlékezete nemzetközi nyilvántartásába. [5][6][7][8]

A munkáspárti jelöltek első megmérettetése az 1891-es új-dél-walesi választáson került sor, amikor a munkáspárti jelöltek (akkori nevén Új-Dél-Wales Munkáspárt Választási Ligája) 35-öt szereztek meg a 141 helyből. Akkoriban Ausztráliában főként a Protekcionista és a Szabadkereskedelmi Pártok voltak jelen a területi parlamenteken, de a Munkáspárt megjelenésével ez megbomlott, mivel a harmadik erő "elvette" az abszolút többséget (50%) hol az egyik, hol a másik párttól. Így a Protekcionista Pártnak nem volt más választása, engedményekért cserébe megnyerte magának a Munkáspártot, így az új-dél-walesi régióban a párt gyakorlatilag legelsőre már döntő szerepben tetszeleghetett. A Dél-Ausztráliai Egyesült Munkáspártot (ULP) 1891-ben alapították, és abban az évben három jelöltet választottak be a Dél-Ausztráliai Törvényhozó Tanácsba. Az első sikeres dél-ausztráliai képviselőjelölt John McPherson volt az 1892-es Kelet Adelaide-i időközi választáson. Richard Hoopert azonban független munkáspárti jelöltnek választották meg az 1891-es Wallaroo-i időközi választáson, miközben ő volt a Nemzetgyűlés első "munkáspárti" tagja, de nem volt tagja az újonnan alakult ULP-nek.[9][10]

Az 1905-ös állami választásokon olyan sikeresen szerepeltek, hogy kevesebb mint egy évtizeddel később Thomas Price megalakíthatta a világ első stabil munkáspárti kormányát.

A gyarmati munkáspártok és a szakszervezetek vegyesen támogatták az Ausztrál Államszövetség megalakítását. Egyes munkáspárti képviselők a javasolt alkotmány ellen érveltek, azt állítva, hogy a javasolt szenátus túl erős, hasonlóan a reformellenes gyarmati felsőházhoz és a brit Lordok Házához. Attól tartottak, hogy a föderáció tovább erősíti a konzervatív erők hatalmát.

A Munkáspárt az Ausztrál Államszövetségben[szerkesztés]

A Munkáspárt a II. világháború után és napjainkban[szerkesztés]

Ideológiája[szerkesztés]

A Munkáspárt alapító irata kimondja: "Az Ausztrál Munkáspárt demokratikus szocialista párt, és célja az ipar, a termelés, az elosztás és a társadalmi tulajdon erősítése, olyan mértékben, ami a kizsákmányolás és más antiszociális jellemzők kiküszöböléséhez szükséges ezeken a területeken." . Ezt a „szocialista célkitűzést” 1921-ben vezették be, de később két további célkitűzés is a régi mellé került: „a versenyképes, nem monopolisztikus magánszektor fenntartása és támogatása” és „a magántulajdonhoz való jog”. A munkáspárti kormányok az 1940-es évek óta, amikor a Chifley-kormánynak nem sikerült államosítania a magánbankokat, egyetlen iparág "társadalmi tulajdonná varázsolását" sem kísérelték meg, sőt számos iparágat, például a légi közlekedést és a bankszektort privatizáltak. A Munkáspárt jelenlegi Nemzeti Platformja „modern szociáldemokrata pártként” írja le a pártot.[11][12][13][14][15][16][17][18][19]

Frakciói[szerkesztés]

A Munkáspártnak mindig is volt bal- és jobbszárnya, de az 1970-es évektől kezdve "formális" frakciókká fejlődött a két szárny, amelyekhez a párttagok is tartozhatna. A két legnagyobb frakció a Munkáspárti Baloldal és a Munkáspárti Jobboldal. A Munkáspárti Jobboldal általában támogatja a szabadpiaci politikát és az Egyesült Államokkal való szövetkezést, és hajlamos a konzervativizmus felé hajlani bizonyos társadalmi kérdésekben. A Munkáspárti Baloldal a nagyobb állami intervenciót részesíti előnyben a gazdaságban, általában kevésbé lelkes az amerikai szövetség iránt, és gyakran progresszívebb a szociális kérdésekben. [20][21]

Egyes szakszervezetek szorosan a Munkáspárthoz kötődnek. A jobboldali frakciót támogató legnagyobb szakszervezetek az Ausztrál Dolgozók Szakszervezete (AWU), a Bolti, Disztribúciós és Alkalmazotti Szövetség (SDA) és a Közlekedési Dolgozók Uniója (TWU). A baloldalt támogató fontos szakszervezetek közé tartozik az Ausztrál Gyáriparosok Szakszervezete (AMWU), az Egyesült Dolgozók Szakszervezete, az Építőipari, Erdészeti, Tengerészeti, Bányászati és Energiaügyi Unió (CFMMEU), valamint a Közösségi és Közszféra Uniója (CPSU).[22]

A Munkáspárt tartományi és területi képviselete[szerkesztés]

Az Ausztrál Munkáspárt egy szövetségi párt, amely államonként és területenként nyolc tagozatból áll. Míg az Országos Vezetőség felelős a nemzeti kampánystratégiáért, az egyes államok és területek Munkáspártjai autonómiával rendelkeznek e téren, és felelősek a saját joghatóságukban folytatott kampányért a szövetségi, állami és helyi választásokon. Az állami és területi tagozatok mind egyéni tagokból, mind összekapcsolt szakszervezetekből állnak, amelyek döntenek a párt politikájáról, megválasztják annak vezető testületeit és kiválasztják a jelöltjeiket a választásokra.

Az új tagok mindig a saját tartózkodási helyük, államuk vagy területünk Munkáspártjához csatlakozhatnak, és jövedelemarányos tagdíjat kell fizetniük. Ausztráliában a szakszervezetek többsége állami szinten kapcsolódik a párthoz.

A tagoknak általában évente legalább egy ülésen részt kell venniük helyi szervezetükben, bár a szabályok államonként eltérőek. Sok tag csak a választási kampányok idején aktív.

A tagok és a szakszervezetek küldötteket választanak az állami és területi konferenciákra (ilyet elvileg évente tartanak, bár gyakorlatban jóval többször). Ezek a konferenciák határozzák meg a párt lokális politikáját, és megválasztják az állami vagy területi végrehajtó tiszteket, az elnököt, és a főtitkárt .

Helyi parlamenti jelenlét[szerkesztés]

Tagozat Vezető Utolsó választás Státusz
Év Szavazatok (%) Mandátumok
Új-Dél-walesi Munkáspárt Chris Minns 2019 33.3
36 / 93
Ellenzék
Victoriai Munkáspárt Daniel Andrews 2018 42.9
55 / 88
Kormánypárt
Queenslandi Munkáspárt Annastacia Palaszczuk 2020 39.5
52 / 93
Kormánypárt
Nyugat-ausztrál Munkáspárt Mark McGowan 2021 59.1
53 / 59
Kormánypárt
Dél-ausztrál Munkáspárt Peter Malinauskas 2022 40.0
27 / 47
Kormánypárt
Tasmán Munkáspárt Rebecca White 2021 28.2
9 / 25
Ellenzék
Ausztrál Fővárosi

területi Munkáspárt

Andrew Barr 2020 37.8
10 / 25
Munkáspárt-Zöldek
Északi területi Munkáspárt Natasha Fyles 2020 42.2
14 / 25
Kormánypárt

Választási eredményei[szerkesztés]

Képviselőház[szerkesztés]

Év Vezető Szavazatok % Mandátumok ± Státusz
1901 Chris Watson 79,736 15.76
14 / 75
Növekedés 14 Kormánytámogatás
1903 223,163 30.95
22 / 75
Növekedés 7 Kormánytámogatás
(1903-04)
Kormánypárt
(1904)
Ellenzék
Kormánytámogatás
(1905-06)
1906 348,711 36.64
26 / 75
Növekedés 4 Kormánytámogatás
(1906-08)
Kisebbségi kormánypárt
(1908-09)
Ellenzék
1910 Andrew Fisher 660,864 49.97
42 / 75
Növekedés 16 Kormánypárt
1913 921,099 48.47
37 / 75
Csökkenés 5 Ellenzék
1914 858,451 50.89
42 / 75
Növekedés 5 Kormánypárt
1917 Frank Tudor 827,541 43.94
22 / 75
Csökkenés 20 Ellenzék
1919 811,244 42.49
26 / 75
Növekedés 4 Ellenzék
1922 Matthew Charlton 665,145 42.30
29 / 75
Növekedés 3 Ellenzék
1925 1,313,627 45.04
23 / 75
Csökkenés 6 Ellenzék
1928 James Scullin 1,158,505 44.64
31 / 75
Növekedés 8 Ellenzék
1929 1,406,327 48.84
46 / 75
Növekedés 15 Kormánypárt
1931 859,513 27.10
14 / 75
Csökkenés 32 Ellenzék
1934 952,251 26.81
18 / 74
Növekedés 4 Ellenzék
1937 John Curtin 1,555,737 43.17
29 / 74
Növekedés 11 Ellenzék
1940 1,556,941 40.16
32 / 74
Növekedés 3 Ellenzék
Kormánypárt
(1941–43)
1943 2,058,578 49.94
49 / 74
Növekedés 17 Kormánypárt
1946 Ben Chifley 2,159,953 49.71
43 / 75
Csökkenés 6 Kormánypárt
1949 2,117,088 45.98
47 / 121
Növekedés 4 Ellenzék
1951 2,174,840 47.63
52 / 121
Növekedés 5 Ellenzék
1954 H. V. Evatt 2,280,098 50.03
57 / 121
Növekedés 5 Ellenzék
1955 1,961,829 44.63
47 / 122
Csökkenés 10 Ellenzék
1958 2,137,890 42.81
45 / 122
Csökkenés 2 Ellenzék
1961 Arthur Calwell 2,512,929 47.90
60 / 122
Növekedés 15 Ellenzék
1963 2,489,184 45.47
50 / 122
Csökkenés 10 Ellenzék
1966 2,282,834 39.98
41 / 124
Csökkenés 9 Ellenzék
1969 Gough Whitlam 2,870,792 46.95
59 / 125
Növekedés 18 Ellenzék
1972 3,273,549 49.59
67 / 125
Növekedés 8 Kormánypárt
1974 3,644,110 49.30
66 / 127
Csökkenés 1 Kormánypárt
(1974–75)
Ellenzék
1975 3,313,004 42.84
36 / 127
Csökkenés 30 Ellenzék
1977 3,141,051 39.65
38 / 124
Növekedés 2 Ellenzék
1980 Bill Hayden 3,749,565 45.15
51 / 125
Növekedés 13 Ellenzék
1983 Bob Hawke 4,297,392 49.48
75 / 125
Növekedés 24 Kormánypárt
1984 4,120,130 47.55
82 / 148
Növekedés 7 Kormánypárt
1987 4,222,431 45.76
86 / 148
Növekedés 4 Kormánypárt
1990 3,904,138 39.44
78 / 148
Csökkenés 8 Kormánypárt
1993 Paul Keating 4,751,390 44.92
80 / 147
Növekedés 2 Kormánypárt
1996 4,217,765 38.69
49 / 148
Csökkenés 31 Ellenzék
1998 Kim Beazley 4,454,306 40.10
67 / 148
Növekedés 18 Ellenzék
2001 4,341,420 37.84
65 / 150
Csökkenés 2 Ellenzék
2004 Mark Latham 4,408,820 37.63
60 / 150
Csökkenés 5 Ellenzék
2007 Kevin Rudd 5,388,184 43.38
83 / 150
Növekedés 23 Kormánypárt
2010 Julia Gillard 4,711,363 37.99
72 / 150
Csökkenés 11 Kisebbségi kormánypárt
2013 Kevin Rudd 4,311,365 33.38
55 / 150
Csökkenés 17 Ellenzék
2016 Bill Shorten 4,702,296 34.73
69 / 150
Növekedés 14 Ellenzék
2019 4,752,631 33.34
68 / 151
Csökkenés 1 Ellenzék
2022 Anthony Albanese 4,776,030 32.58
77 / 151
Növekedés 9 Kormánypárt

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Australian Labor Party, Britannica (angol nyelven) 
  2. Rhodes, Campbell: A perfect picture of the statesman: John Christian Watson. Museum of Australian Democracy, 1904. április 27. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
  3. Australian Labor Party. AustralianPolitics.com , 2013. október 6. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  4. Participants. Progressive Alliance. [2015. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
  5. OM69-18 Charles Seymour Papers 1880-1924. State Library of Queensland . [2021. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 23.)
  6. 125th anniversary of the Manifesto of the Queensland Labour Party | State Library Of Queensland (angol nyelven). www.slq.qld.gov.au , 2017. szeptember 8. (Hozzáférés: 2021. március 23.)
  7. Manifesto of the Queensland Labour Party to the people of Queensland (dated 9 September 1892) | United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization. www.unesco.org . (Hozzáférés: 2021. március 23.)
  8. Manifesto of the Queensland Labour Party, 1892 | Australian Memory of the World. www.amw.org.au . (Hozzáférés: 2021. március 23.)
  9. So Monstrous a Travesty: Chris Watson and the World's First National Labour Government. Carlton North, Victoria: Scribe Publications, 4. o. (2004). ISBN 978-1-920769-13-0 
  10. Alison Painter: 9 May 1891 United Labor Party elected to Legislative Council (Celebrating South Australia). [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
  11. Wright, George (3 December 2011). "National Platform". Australian Labour Party. Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Retrieved 11 December 2014.
  12. Frankel, Boris (1997. március 20.). „Beyond Labourism and Socialism: How the Australian Labor Party developed the Model of 'New Labour'”. New Left Review 1 (221), 3–33. o. (Hozzáférés: 2020. január 12.)  
  13. Lavelle, Ashley (2005. december 1.). „Social Democrats and Neo-Liberalism: A Case Study of the Australian Labor Party”. Political Studies 53 (4), 753–771. o. DOI:10.1111/j.1467-9248.2005.00555.x.  
  14. Lavelle, Ashley (2010. május 1.). „The Ties that Unwind? Social Democratic Parties and Unions in Australia and Britain”. Labour History 53 (98), 55–75. o. DOI:10.5263/labourhistory.98.1.55.  
  15. Humphrys, Elizabeth. How Labour Built Neoliberalism: Australia's Accord, the Labour Movement and the Neoliberal Project. Brill Academic Publishers (2018. október 8.). ISBN 978-90-04-38346-3 
  16. Wright, George (3 December 2011). "National Platform". Australian Labour Party. Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Retrieved 11 December 2014.
  17. Gauja, Anika; Miragliotta, Narelle; Smith, Rodney, eds. (2015). Contemporary Australian Political Party Organisations. Monash University Publishing. ISBN 9781922235824.
  18. Johnson, Carol (2018. augusztus 8.). „The Australian Right in the "Asian Century": Inequality and Implications for Social Democracy” (angol nyelven). Journal of Contemporary Asia 48 (4), 622–648. o. DOI:10.1080/00472336.2018.1441894. ISSN 0047-2336.  
  19. A century of compulsory voting in Australia : genesis, impact and future, 103. o. (2021. március 20.). ISBN 978-981-334-025-1. OCLC 1243534370 
  20. McAllister, Ian. The Rise of New Politics and Market Liberalism in Australia and New Zealand. British Journal of Political Science, 381–402. o. (1994) 
  21. Busky, Donald F.. Democratic Socialism in Asia, Australia, Africa, and the Middle East, Democratic Socialism: A Global Survey. Greenwood Publishing Group, 201. o. (2000). ISBN 9780275968861 
  22. Inside the union factions that rule the ALP conference. Australian Financial Review , 2018. december 16. (Hozzáférés: 2019. augusztus 6.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Australian Labor Party című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.