Lehr Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lehr Albert
Született 1844. április 25.
Sárszentlőrinc
Elhunyt 1924. május 9./június 9.[1] (80 évesen)
Budapest
Foglalkozása középiskolai tanár,
nyelvész

Lehr Albert (Sárszentlőrinc, 1844. április 25.Budapest, 1924. május 9./június 9.[1] ) középiskolai tanár, nyelvész, esztéta, műfordító, költő, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Lehr Zsigmond (1841–1871) műfordító, tanár öccse.

Pályája[szerkesztés]

Lehr András tanár és Schleining Mária fia. 1853-ban apjával Sopronba költözött, ott végezte a gimnáziumot és a teológiát. Tagja és több évig főjegyzője volt a még Kis János által alapított magyar társaságnak, egyszersmind az ifjúság Hajnal című lapjának állandó fordítója, 1859–1861. között szerkesztője. Kritikai tanulmányainak alapját Arany János Figyelőjéből és Koszorújából szerezte. 1865-ben Szentlőrincre került tanárnak és ott évekig tanulmányozta a nép nyelvét. 1868–1869-ben német egyetemeket látogatott, hazatérése után újból elfoglalta korábbi állását. Amikor az iskolát Bonyhádra tették át, ott tanított 1873-ig; ekkor a budapesti evangélikus gimnáziumba hívták, ott működött 1898-ig, nyugalomba vonulásáig. 1882-ben az MTA levelező tagjának, 1923-ban rendes tagjának választotta.

Mint nyelvész híve az ortológiának. Munkáiban a nép nyelvének ismerete kitűnő nyelvérzékkel párosult. A nyelvhelyesség kérdéseiben Szarvas Gábor halála után övé volt a döntő szó. Pompás érveléssel vitázott, fejtegetéseit metsző gúnnyal vegyítette. Jelentősek műfordításai is. Cikkei közül különösen a Budapesti Szemle és a Magyar Nyelv évfolyamaiban megjelentek keltettek nagy hatást.

Írt eredeti költeményeket és fordítgatott latinból, németből, franciából; a bonyhádi ág. ev. gymnasium Értesítőjében (1872. Tell magánbeszéde, Schiller után, ford.); a Magyar Nyelvőrben (1874. A tárgyas-tárgytalan ragozáshoz, a Sámuel-díjjal jutalmazva, 1875. Határozó-e a határozó, 1876. Tom, tod, tok, tott, a két utóbbit dicsérettel tüntette ki az akadémia; Hogy miszerint, mikép, miként, 1877. Arany János balladái, magyarázza Greguss Á., igazítások, A szenvedő igéről, írta Ralovich L., 1878. Az évad veszedelme, 1879. Búcsú Kun-Szent-Miklóstól, 1884. Egy jeles fordító, 1885. A számára, 1886. A megejtet ne ejtsük el, 1897. Hang a multból «magam» névmásról); írt kritikákat a Budapesti Szemlébe névtelenül; a Vasárnapi Ujságban (1884. Beszéde a sárszent-lőrinci Petőfi-ünnepen, 1888. Egy falusi poeta versei: Tóth István kiskajdacsi ref. tanító; a budapesti ágost. ev. főgymnasium Értesítőjében(1889. Goethe, Hermann és Dorothea I. éneke, eredeti versmértékben); az Akadémiai Értesítőben (1890. A Farkas-Raskó pályázat.)

Művei[szerkesztés]

  • Toldi, költői elbeszélés, írta Arany János. Iskolák számára nyelvi jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1880. (Jeles Írók Iskolai Tára XI.)
  • A görögök története. Írta Curtius Ernő, ford. U. ott, 1880. (A m. tudom. akadémia Könyvkiadó-Vállalata I. sorozat, fordította az V. kötete.)
  • Toldi. Költői elbeszélés. Írta Arany János, nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal ellátta... U. ott, 1882. (Későbbi kiadása 1886. Az MTA nagydíjával tüntették ki 1886-ban. Ism. Budapesti Szemle XXX. Egyetemes Philologiai Közlöny 1882. és 1893.)
  • Magyar olvasókönyv a középiskolák I-III. osztályai számára, tört térképekkel és illustratiókkal. Szerkeszették L. és Riedl Frigyes. U. ott, 1883., 1885. Három rész.
  • A római pápák az utolsó négy században. Írta Ranke Lipót, ford. a 7. kiadás után. U. ott, 1886., 1889. Három kötet. (A m. tudom. akadémia Könyvkiadó-Vállalata, I. sorozat.)
  • Dísz-nóták. Röfögi egy Epicuri de grege porcus. U. ott, 1888.
  • Goethe, Hermán és Dorottya. Az eredeti versmértékben fordította 1889. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. U. ott, 1900.
  • Arany-magyarázatok. (A Magyar Nyelv évfolyamaiban 1905-től kezdve.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Kolta László: Bonyhádi arcképek. Bonyhád, Városi Könyvtár, 2000.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.