Lehr Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lehr Zsigmond
Született 1841. szeptember 1.
Sárszentlőrinc
Elhunyt 1871. szeptember 3. (30 évesen)
Pozsony
Nemzetisége magyar
Foglalkozása műfordító,
pedagógus

Lehr Zsigmond Lőrinczi (Sárszentlőrinc, 1841. szeptember 1.Pozsony, 1871. szeptember 3.) műfordító, tanár.

Tolnai Vilmos nyelvész, irodalomtörténész apja, Lehr Albert bátyja.

Pályája[szerkesztés]

Tanulmányait szülőhelyén, majd a soproni gimnáziumban és főiskolán végezte, ahol 1860-ban első éves hittanhallgató volt. 1861–1863 között a hallei egyetemen bölcseletet és teológiát hallgatott. Hazatérve Győrött lelkésznek szentelték fel. 1864–1865 között Smalborne angol családnál nevelősködött Sopronkeresztúron; ekkor alkalma nyílt tanítványával külföldön nagyobb utazásokat tenni. Miután 1865-ben tanári képesítést szerzett, ugyanez évtől haláláig a pozsonyi evangélikus líceum magyar irodalom és egyetemes történelem tanára volt. Az ottani magyar önképzőkört is vezette. A klasszikus és a német nyelven kívül folyékonyan beszélt franciául, angolul és olaszul, értett spanyolul is.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Irodalmi munkássága a soproni líceum magyar társaságában kezdődött; költeményeket írt, de már ekkor elkezdte műfordításait. 1862-ben lefordította Robert Burns száznyolvanegy versét és Racine Phaedráját; 1863-ban Petrarca száztizenhárom szonettjét; 1864-ben Thomas Moore ír dalaiból hetvennyolcat. Kedvelte Henry Wadsworth Longfellowt és Pierre-Jean de Bérangert; de ezeken kívül a francia, az angol és az olasz irodalom más jeles költőitől is fordított. A Kisfaludy Társaságban felolvasták az olasz népköltészetről írt értekezését (Fővárosi Lapok, 1870.)

Költeményei, fordításai cikkei: a Hölgyfutárban (1859. Millevoye, Raboul, 1860. Emile Souvestre, Leo Halevy, Chateaubriand, Longfellow, Béranger, A. Grün, Delavigne, 1861-64. hallei s hamburgi levelek, A kisérteties a költészetben; költemények eredetiek és ford. Delavigne, Burns, Lamartine, Th. Moore, Th. Campbel, Frauenstädt, Chenier, Reboult, Thompson után és Petrarca szonettjeiből, Byron «Héber dalai»-ból, Burns életrajza, Párisi rajzok, Vanitatum vanitas, költ.); a Kakas Márton Naptárában (1861. költ.); a Császárfürdői Albumban (1863. költ.); a Koszorúkban (1864-65. Petrarca, Memento mori, költ.); a Vasárnapi Ujság (1865. költ.); a pozsonyi ág. ev. főgymnaisum Értesítőjében (1866. Töredékes jegyzetek Arany Buda halála eposzáról); a Győri Közlönyben (1866-67. költ.); a Hazánk és a Külföldben (1867-1869. Mikes dalai, Comoens, Az utolsó görög és költ.); a Fővárosi Lapokban (1867., 1870-1871. költ. Shelley, Béranger után és ered.); a Képes Világban (1688., 1870.); a Divatban (1869-70. költ.); a Magyarország ésa Nagyvilágban (1869. Csáktornya és költ.); az Orsz. Középtanodai Tanáregylet Közlönyében (1871-72. könyvism.); a Budapesti Szemlében (XXIV. 1880. Burns három költeménye.)

Munkáit nagyobbrészt Lőrinczi Zsigmond írói néven tette közzé.

Művei[szerkesztés]

  • Perikles. Ford. Lőrinczi Zsigmond. Pest, 1871. (Shakespeare minden munkái. Kiadta a Kisfaludy-társaság 12.)
  • VI. Henrik király. Fordította Lőrinczy Zsigmond. U. ott, 1870. Két rész. (Shakespeare minden munkái 16., 17.)
  • Venus és Adonis és Lucretia. U. ott, 1878. (Költemények. Ford. Lőrinczi Zsigmond. Shakespeare minden munkái 19.)
  • Lalla Rookh. Keleti rege. Irta Moore Tamás, angolból ford. Bpest, 1883. (Kiadta a Kisfaludy-társaság.)

Kéziratban (?) vannak költeményei és műfordításai négy kötetben 1857-től 1871-ig.

Források[szerkesztés]