Lefèvre Terézia
| Lefèvre Terézia | |
| Született | 1785 Kolozsvár |
| Elhunyt | 1840 (54-55 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | színész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lefèvre Terézia, egyes forrásokban Lefebre, férjezett nevén Murányi Zsigmondné (Kolozsvár, 1785 – Kolozsvár, 1840) francia származású magyar színésznő.
Pályafutása[szerkesztés]
Egy francia menekült leányaként született. Első ízben Kolozsváron lépett színpadra, 1803. március 14-én. 1804. május 21-től kimaradt és 1805. január 6-tól újra szerződött és 1806-ig működött ott. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Murányi Zsigmond színésszel, akivel egybekelt és vele 1807-ben Pestre szerződött. 1808-ban újra visszatért férjével a kolozsvári színházhoz. Ezután 1811-ben és 1814-ben a pesti és a vidéki színpadokon szerepelt: 1815-től a társulattal együtt Miskolcra költözött, 1819-től Székesfehérváron dolgozott, és 1824-25-ben ismét Kolozsvárt játszott, 1826-27-ben szintén tagja volt a kolozsvári társulatnak. Ezután férjével együtt visszavonult a színi pályától.
Kezdetben naiva szerepkörben lépett fel, utóbb hősnőket alakított nagy átéléssel; a közönség kedvencének tartották.[1][2] Paulay Ede szerint „természetes fölfogás és bensőség voltak játékának fő érdemei.”[3] A kezdő Déryné Széppataki Róza a tanítványa volt.[4] Színműveket is fordított.
Családja[szerkesztés]
Gyermekei: Karolina, született 1810-ben, meghalt 1823. február 10-én, Pécsen. Mint gyermekszereplő tűnt fel. Sírkőfelirata: Állj meg vándor e' halotti Sírhalmok közt poromnál, Itt pihen Murányi Lotti — Lelke az angyaloknál. Virág volt itt, de angyal ott, Tizenhárom tavaszt ért, Ellebegett, sírni hagyott Atyát, anyát s öt testvért. További gyermekei: Antónia, Zsigmond, Sándor, akik szintén szerepeltek színpadon.
Főbb szerepei[szerkesztés]
- Eulália (August von Kotzebue: Embergyűlölés és megbánás)
- Orsina grófné (Gotthold Ephraim Lessing: Emilia Galotti)[5]
- Podjebrád Katalin, Geréb Erzsébet (Szentjóbi Szabó László: Mátyás király)
- Adelhaid (Girzik–Katona J.: István király)
- Cleopatra (Kotzebue: Octavia)
- Dobrochna (Kisfaludy Károly: Stibor vajda)
Fordításai[szerkesztés]
- Camillo Federici– Johanna Franul von Weissenthurn: Totila, a gótok királya (Pest, 1812)
- Emanuel Schikaneder: A leégett ház (Buda, 1833)
- Baumfeld: Vallomások (Buda, 1835)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Fáy András: A nemzeti színészet viszontagságai, s majdan megalapítása Pesten, hiteles adatok nyomán. Magyar színházi lap, I. évf. 46. sz. (1860. november 10.) 366. o.
- ↑ Ferenczi Zoltán: Az erdélyi magyar játékszín kezdete. Erdélyi Múzeum, 10. sz. (1892) 604. o.
- ↑ Paulay Ede: A magyar színészet. In Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben.
- ↑ Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése. Szerk. Enyedi Sándor. Budapest: Magyar Színházi Intézet. 1983. = Színháztörténeti Könyvtár, 14.
- ↑ Udvarhelyi M. és Komlóssy F: Adatok a magyar színészet történetéhez III. Magyar színházi lap, I. évf. 46. sz. (1860. november 10.) 52. o.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.
- Murányi Zsigmondné. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930]. 295. o.
További információk[szerkesztés]
- Karacs Teréz: A régi magyar színészetről. Arad: Széchenyi Irodalmi Intézet. 1888.
- Balogh István: Egy agg magyar színész életéből (Makó, 1927).
- Magyar Szinházi Lap 1860. 46. sz. (Fáy András).
- Fővárosi Lapok 1880. 51. sz.
- Ferenczi Zoltán: A kolozsvári szinház és szinészet története. Kolozsvár, 1897.
